Kellemes ünnepeket!

 Kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!

Darvas Petra: Ikrek Mágiája

Kifejezetten szeretem az ifjúsági fantasyket, így örültem mikor a szerző felkért a kötet elolvasására. Az elején kissé bajban voltam ezzel a könyvvel, mert nagyon darabosnak éreztem, és nehezen indult be, de úgy a századik oldal környékén elkapott, és egészen a végéig nem eresztett. A korai döcögést abban látom, hogy a szerző túl sok szereplőt akar bemutatni, túl sok információt akar átadni, és nem találja a ritmust. Aztán magára talál, és onnantól kezdve a világépítési információk is jobban belesimulnak a történetbe, így egy nagyon élvezetes, olvasmányos ifjúsági regény kerekedik ki belőle.

A túl sok szereplő miatt az elején senkit nem tudtam megkedvelni, talán csak Garyt a kezdeti esetlensége miatt, de a többiek eleinte közömbösek maradtak, pedig a szerző sikeresen próbálja árnyalni őket, és szépen ki is rajzolódtak a jellemek. Ám a többiek csak később tudtak utat találni hozzám, mikor már letisztultabb lett az információadagolás, és nem vesztem el annyira az infótengerben.

Koppány Tímea: Ködcsempész

A Koppány Tímea név a többségnek biztosan nem mond sokat, de ha azt mondom, Tarja Kauppinen, akkor annál többen felkapják a fejüket. És igen, a két név egy és ugyanazt az embert takarja. A szerző gondolt egyet, és a harmadik könyvét már saját nevén, a Delta Vision Kiadónál jelentette meg. Érdekes, hogy eddigi könyvei három különböző kiadónál jelentek meg, ami mutatja, hogy zsánerileg széles skálán mozog az írónő.

Az eddigi regényeiben (A nép igazságáról ITT, A rendszer ellenségéről pedig ITT olvashattok) a szatirikus társadalomkritikai jelleg dominált, műfajilag pedig a szépirodalom és a mágikus realizmus (fantasy) határmezsgyéjén mozogtak. Különlegességük volt még a leleményes nyelvi fordulatok és a választékos nyelvezet, na meg a gyilkos humor, amivel nem egy sírva röhögős percet szerzett számomra, de ezzel az olvasási mellékhatással nyilván nem voltam egyedül.

Ezekkel szemben a szerző új kötete merőben más vizekre evez. A Ködcsempész egy vérbeli grimdark fantasy regény, annak minden finomságával és velejárójával együtt, ami önmagában remek ajánlólevél volt nekem, mert szeretem ezt a fantasy alzsánert. Arról nem is beszélve, hogy a szerző ezt a műfajt is ugyanolyan mesterien műveli, mint a szatírát.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Borítóleleplezés #93 – On Sai: Titkok és intrikák – Vágymágusok 3,5

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál On Sai legújabb könyve, a Vágymágusok 3,5. része, a Titkok és intrikák, ami a Vörös pöttyös sorozatban érkezik.

Íme, az új Vörös pöttyös kötet borítója!

Borítóleleplezés #92 – Szabó Krisztina: Ezüsterdő

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Szabó Krisztina új regénye, az Ezüsterdő, ami a Vörös pöttyös sorozatban érkezik.

 

Íme, az új Vörös pöttyös kötet borítója!

Töredezés: Interjú Bartos Zsuzsával

Mai interjúalanyom Bartos Zsuzsa, akit Töredezés (ITT írtam róla) című második regénye kapcsán kérdeztem. A kérdezz-felelek során körüljártuk a regény főbb témáit, a szereplők motivációit, valamit arra is fény derült, hogy a szerző miért szereti ötvözni a krimit a sci-fivel.

A szerzőről

Bartos Zsuzsa 1980-ban született, Kézdivásárhelyen nőtt fel. Az Alkonyőrzők című debütáló regénye a IV. Aranymosás pályázaton került be a nyertes művek közé, és 2016-ban jelent meg. Leginkább a társadalmi sci-fik érdeklik, írásaiban szeret foglalkozni a fejlődési irányok emberi kapcsolatokra gyakorolt hatásával.

Brassóban él férjével és két lányával.

Blogja: http://zsuzsyb.blogspot.ro

Facebook-oldal: https://www.facebook.com/zsu.bartos/

Intagram: https://www.instagram.com/bartoszsuzsa/

Borítóleleplezés #91 – Hercz Júlia: Gyöngy és Rubin

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Hercz Júlia új regénye, a Gyöngy és Rubin a kiadó Zafír pöttyös sorozatában.

Íme, az új Zafír pöttyös kötet borítója!

Borítóleleplezés #90 – Rácz-Stefán Tibor: Kamupasi karácsonyra

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Rácz-Stefán Tibor: Kamupasi karácsonyra című regénye, ami egy szívmelengető karácsonyi történet.

Íme, az új Rubin Pöttyös kötet borítója!

Borítóleleplezés #89 – Alice Oseman: This Winter – Az idei tél

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Alice Oseman: This Winter – Az idei tél című könyve, ami kétféle borítóval is megjelenik, és a Vörös pöttyös sorozatban érkezik.

 

Íme, a Vörös pöttyös kötet borítói!

Borítóleleplezés #88 – Chiara: Repülj, szitakötő!

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Chiara legújabb könyve, a Repülj szitakötő!, ami a kiadó Rubin pöttyös sorozatát gazdagítja.

Íme, az új Rubin pöttyös kötet borítója!

Szerkesztői #8 – 6. modul: Fordítás utáni szerkesztés 2 – Benyomásaim

A Történelmi, életrajzi művek, valós alapú lélektani történetek szerkesztése után (erről ITT írtam) az augusztus a Fordítás utáni szerkesztés második részével telt, ami a Fordítás utáni szerkesztés 1-et folytatta (ITT olvashattok erről bővebben). A 3. modulnál megszerzett alapokra építve ez a kurzus már inkább gyakorlatibb jellegű volt, és magasabb nyelvi szintű szövegekkel kellett dolgoznunk, illetve beugratós feladatként még egy gép által fordított szöveget is kaptunk.

Kitértünk arra is, hogy az erotikus jeleneteknél mik a kerülendő szavak, és hogyan lehet egy ilyen típusú jelenetet élvezhetőre szerkeszteni. Az utolsó héten képregényfordítások szerkesztésével foglalkoztunk, számomra ez lett a négy hét legizgalmasabb feladata. Ha lehetőségem lesz rá, később mindenképp szeretnék képregényt szerkeszteni. A négy hét során Kozma Réka (első három hét) és Róbert Katalin (negyedik, képregényes hét) voltak az oktatóink.

Borítóleleplezés #87 – Amira Stone: Lázadók (A mágia rabjai 3.)

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Amira Stone A mágia rabjai-sorozatának 3., egyben befejező kötete, a Lázadók, ami a kiadó Vörös pöttyös sorozatát gazdagítja.

Íme, az új Vörös pöttyös kötet borítója!

Szerkesztői #7 – 5. modul: Történelmi, életrajzi, lélektani művek szerkesztése – Benyomásaim

A young adult szerkesztés után (ITT írtam róla), júliusban az irodalom egy teljesen más területére tértünk át. Ez pedig a Történelmi, életrajzi és lélektani művek szerkesztése, ami gyökeresen eltért minden eddigitől, mind a szövegek nyelvezetét, mind azok kardinális hibáit és egyéb problémáit tekintve. Az oktatók Varga Bea és Róbert Katalin voltak.

Ezúttal ismét hosszan gondolkoztam, jelentkezzek-e, mert annyira nem áll hozzám közel a téma, illetve alig olvasok ezekben a műfajokban, talán a lélektaniból fordult meg a legtöbb a kezemben, utána a történelmi, és életrajzból a legkevesebb. Sokáig vacilláltam rajta, kihagyjam-e. Végül arra jutottam, hogy tanulni vagyok a képzésen, és vonzott a kihívás, meg az is, hogy kipróbálhatom, mennyire megy a szerkesztésnek ez a területe, illetve nagyon szeretem a történelmet, ami szintén nem utolsó szempont, így belevágtam.

Szerkesztői #6 – 4. modul: Young adult irodalom szerkesztése – Benyomásaim

Május-júniusban visszatértünk a magyar művel szerkesztéséhez. A Fordítás utáni szerkesztés első része (ITT olvashattok róla bővebben) után a Young adult irodalom szerkesztése kurzus következett, ahol különböző zsánerekben íródott regényrészleteket és novellákat szerkesztettünk. Az oktató Varga Bea volt.

Ennél a modulnál nemigen kellett gondolkoznom, mert nagyon közel állnak hozzám az ifjúsági (young adult) könyvek, így már a meghirdetés napján jelentkeztem. Ezúttal még nem kértem szupervíziót (egyéni oktatói visszajelzés minden kiadott feladatra), mert úgy éreztem, boldogulni fogok a kiadott leckékkel, és ez nagyrészt így is volt, kivéve egy-két nehezebben felismerhető írástechnikai problémát. De végül ezen a kurzuson is sikerült mindegyik szöveget megszerkesztenem, ami önmagában nagy sikerélmény volt.

Szerkesztői #5 – 3. modul: Fordítás utáni szerkesztés 1. – Benyomásaim

Áprilisban érkeztünk el a Szerkesztőképzés harmadik moduljához, a kettébontott Fordítás utáni szerkesztés első részéhez, ami az angolról magyarra történő fordítás utáni szerkesztést foglalja magába. Az eddigiekhez hasonlóan ez is négy hetes kurzus volt, nyolc szöveg megszerkesztése és nyelvi érdekességekhez köthető elméleti és keresési feladatok megoldása volt a feladat. Az oktató Kiss Árpád, fordító, szerkesztő volt.

Ennél a kurzusnál merült fel bennem először az, hogy talán nem kellene belevágnom, mert ugyan viszonylag jó az angolom (az olvasás elég jól megy, a közép és a felsőfok közé lőném be a szintemet), de jelentkezés előtt azért elbizonytalanodtam, bírni fogom-e ezt a kurzust. Gondolkoztam is rajta pár napot, végül mégis elküldtem a jelentkezésemet, és belevágtam.

Szerkesztői #4 – 2. modul: Stilisztikai alapozó – Benyomásaim

A Könyvszakmai ismeretek (bővebben ITT olvashattok a kurzusról) után márciusban a Stilisztikai alapozó modullal folytattuk. Itt történt egy kis változás, mivel a Könyvmolyképző Kiadónál megszűnt a szerkesztő képzés (az első modul még KMK-s volt), és a Varga Bea által újonnan alapított Tehetség Íróstúdió keretein belül folytatódott Szövegkertészet helyett Modern szerkesztőképzés néven. Bea dolgozta ki a KMK-s kurzus tematikáját, így az nem változott, csak az oktatás került ki a kiadói keretek közül. Az oktatók Varga Bea és Róbert Katalin voltak.

Az első kurzus átfogó elméleti előadásai után áttértünk a gyakorlatra. A nyitó előadás keretében a szerkesztés stilisztikai alapjaival ismerkedtünk meg: az alap nyelvi és stilisztikai javítással. A szöveg legkisebb egységeitől (a szavak hangrendjétől) haladtunk nagyobb egységek (mondatok, bekezdések, fejezetek, teljes szövegszínt) felé. 

Borítóleleplezés #86 – Paullina Simons: A nyári kert

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Paullina Simons A bronzlovas-sorozatának harmadik kötete, A nyári kert, ami az Arany pöttyös sorozatban érkezik.

 

Íme, a Arany pöttyös kötet borítója!

Szerkesztői #3 – 1. modul: Könyvszakmai ismeretek – Benyomásaim

Az előző, a jelentkezésemmel záródó cikkem végén kitértem rá, hogy a szerkesztő képzés a Könyvmolyképző Kiadónál indult a Szövegkertészet keretein belül. Erre 2022. december 26-ig lehetett jelentkezni, maga a kurzus pedig január 16-án indult.

A Könyvszakmai ismeretek egy nyolc előadásból álló előadássorozat volt, amiket Varga Bea író, szerkesztő, viselkedéselemző tartott. Akkori állás szerint ő volt a Könyvmolyképző Kiadó magyar projektjének a vezetője (nem sokkal a kurzus után a KMK felfüggesztette az Aranymosást, így Bea is más keretek között folytatta a szerkesztőképzést, de erről a következő cikkben írok bővebben), így ott volt a kurzus mögött egy erős kiadói háttér. Ez számomra nagyon vonzóvá tette a képzést, és még a keretek megváltoztatása sem tartott vissza attól, hogy folytassam az oktatást, de erről az adott kurzusoknál később. Bevezetőnek elég annyi, hogy nagyon sokat adott az eddig elvégzett hat modul, de ehhez kellett egy jó felütés, amire a Könyvszakmai ismeretek tökéletesen megfelelt.

Szerkesztői #2 – Miért jelentkeztem szerkesztőképzésre? – Utam a szerkesztőképzésig

Hogy miként fogalmazódott meg bennem a szerkesztőképzésen való részvétel gondolata? Ehhez elég messzire kell visszamenni, durván 16 évet, mert 2006 tavaszán elindult az a folyamat, ami a szerkesztő képzésig vezetett, avagy ismerjétek meg az idevezető utamat. 

Borítóleleplezés #85 – R. L. Stine: Kísértet-part, Váljunk láthatatlanná! és A Láz-mocsár vérfarkasa

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál R. L. Stine Libabőr-sorozatának első három részének újra kiadása, a Kísértet-part, a Váljunk láthatatlanná! és a Láz-mocsár vérfarkasa, ami a Kaméleon könyvek sorozatban érkezik.

Íme, a két Kaméleon könyvek kötet borítója!

Borítóleleplezés #84 – Eszes Rita: Tükör a felhőkön túlra

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Eszes Rita legújabb könyve, a Tükör a felhőkön túlra, ami a kiadó Zafír pöttyös sorozatát gazdagítja. A borítót Nistor Evelin tervezte.

Íme, az új Zafír pöttyös regény borítója!

Borítóleleplezés #83 – Livits Réka: Francia keringő

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Livits Réka legújabb regénye, a Francia keringő, ami a kiadó Rubin pöttyös sorozatát gazdagítja. A borítót Nistor Evelin és Rácz Tibor tervezte.

Íme, az új Rubin pöttyös kötet borítója!

Urbánszki László: A megérkezés

Nehezen írok erről a kötetről, mert a szerző alig egy hónappal a megjelenése után elhunyt, ami elég szomorúan érintett. Ezért is halogattam eddig a könyv olvasását, hogy amennyire tőlem telik, el tudjak vonatkoztatni ettől a körülménytől, és úgy értékelhessem a könyvet, mint bármilyen másikat. Érzésre nagyrészt sikerülni fog.

A megérkezés Urbánszki László legnagyobb írói vállalkozásának, a Honfoglalás-sorozatnak a negyedik, egyben lezáró kötete. Kíváncsi voltam erre a részre is, noha a harmadik már veszített a lendületéből az első kettőhöz képest, és elég nehezen sikerült végigolvasnom. (Az első három kötetről ITT, ITT és ITT írtam.) Sajnos a negyedik is ezt a tendenciát követi, azzal a különbséggel, hogy több helyen villan fel egy-egy jobb jelenet, ami megidézi az előzők fénypontjait: a humor, a talpraesett gyerekszereplők és a szervezkedés, kalandok. Viszont az is elmondható, hogy a szerző nem találta el az arányokat. Ugyanis nem tudta eldönteni, hogy háborús intrikák vagy önfeledt kalandok legyenek-e a középpontban, ezért hol az egyikbe, hogy a másikba csúszik át, ezért iszonyúan ingatag az írói ígéret. Márpedig ez megtévesztheti az olvasókat.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Borítóleleplezés #82 – Casey McQuiston: Red, White & Royal Blue - Vörös, fehér és királykék (filmes borítós)

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Casey McQuiston: Red, White & Royal Blue – Vörös, fehér és királykék című könyvének filmes borítós kiadása, ami a Rubin pöttyös sorozatban érkezik.

 

Íme, a Rubin pöttyös kötet borítója!

Bartos Zsuzsa: Töredezés

Bartos Zsuzsára még Aranymosás Irodalmi Válogatón figyeltem fel, amikor a negyedik pályázatra kikerültek a debütáló regénye, az Alkonyőrzők (erről a kötetről ITT írtam) részletei. Általa új hang mutatkozott be a magyar fantasztikumban, egyedi látásmódjával úgy írt a jövőről, hogy az mégis a jelenünknek, nekünk, a mi társadalmunkról és annak problémáiról szólt. A ma emberének próbál valamiféle tükröt tartani képzelt eseményeken keresztül, de mégis valóságosan. Ez tette az Alkonyőrzőket máig az egyik legemlékezetesebb olvasmányélményemmé.

Ezt a vonalat folytatja a szerző második regénye, a Töredezés is. Fokozatosan rajzolódik ki egy lélegző, minden részletében kidolgozott sci-fi világ, amibe az író határozott tudatossággal vezeti be az olvasót. Kiválóan adagolja az információkat, hogy minden fejezetre maradjon valamilyen érdekes világépítési apróság, adatmorzsa vagy fordulat, amivel képes folyamatosan fenntartani a figyelmet, és meglepetést okozni. A történet ugyan nem pörög ezer százalékon, mert hagy időt az érzelmek és az események kibontakozására, de egy percre sem ül le, sőt, ezek a lassabb, elmélkedősebb részek adják a kötet velejét, erre épülnek a nyomozási és az akcióelemek. Jó volt elmerülni ezekben az elgondolkodtató részekben, mert fejben tovább szőhettem a szerző által elhintett gondolatokat.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Szemezgető #27 – A GABO és Ciceró Kiadó augusztusi-szeptemberi megjelenései (2023)

Szemezgető rovatom keretében ezúttal a GABO Kiadó és a Ciceró Könyvstúdió augusztusi-szeptemberi megjelenéseiből válogattam. A könyvek között található meseregény, szakácskönyv, sorozat folytatás, életrajzi regény és újra kiadás is.

Szemezgető #26 – A 21. Század Kiadó olvasmányok nyárra (2023)

A mostani szemezgető bejegyzésben a 21. Század Kiadó nyári megjelenései közül válogattam. A bejegyzésben szereplő regények által az érzelmek új vidékére és csodás országok tájaira utazhatsz. A habkönnyűnek tűnő történetek azonban rafináltak, akár a legtöbb jól megírt chicklit: megtanítanak továbblépni, kiállni önmagadért, újraértelmezni a kapcsolataidat, és még jól is szórakozol az olvasásuk közben.

Szemezgető #25 – Könyvmolyképző Kiadó augusztusi megjelenések (2023)

A mostani Szemezgető rovatban a Könyvmolyképző Kiadó augusztusi megjelenései közül válogattam. A könyvek között van romantikus és életrajzi könyv is.

Szilágyi Heléna: Diabolika

Nem könnyű összeszedni a gondolataimat a könyvről, mert nagyon nehezen rázódtam bele a Diaboloka világába. Az eleje elsőre nem igazán rántott be, többször újra is kezdtem a kötetet, mire úgy a századik oldal környékén jött egy pont a történetben, ahonnan gördülékenyen, és a folyamatos időhiány ellenére elég gyorsan elolvastam a kötetet. Valahol az első rész vége felé ugyanis bekövetkezett a szövegben egy ritmusváltás, illetve ezzel együtt az is érződött, hogy a szerző onnantól kezdve talált rá az igazi hangjára.

Az viszont az első negyed javára írandó, hogy rögtön beindul a cselekmény és a történések közepette kirajzolódik egy ismerős lényeket mozgató, mégis egyedi dark fantasy világ, ami nem nélkülözi a horror elemeit sem. Ez utóbbiakat a szerző képes úgy belecsepegtetni, hogy nem válnak öncélúvá, ugyanakkor kellően felpörgetik a parafaktort.

Ugyanakkor akadtak a könyvnek olyan aspektusai, amik rontották az élményt. Az egyiket már érintettem: a történet eleje, ami nehezen rántott be. Továbbá a karakterek, az ő személyiségjegyeik, viselkedésük néhol túl lett tolva, és már-már karakteridegenné váltak. Illetve némely fejezet, főleg a vége felé nagyon elkapkodottnak tűnt, főleg a regény ráérősen hömpölygő elejéhez és közepéhez képest. Így ugyan a történeti ív megvan, mind az érzelmi, mind a cselekményív elvarrásra került, de közben meg-megakad néhol, ami majdnem szétveti a szövegkohéziót. Azért csak majdnem, mert a szerző valahogy mégis képes egyben tartani a történetet. Ekképp pedig a hibái ellenére is egy élvezhető fantasy sztori kerekedik ki belőle.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Szerkesztői #1 – A rovatról röviden

Sokat gondolkoztam, vajon hogyan indítsam útjára ezt a rovatot, illetve leginkább azon, mégis mikor. Érdemes-e viszonylag az elején, vagy még várjak vele? Aztán sok töprengés után végül arra jutottam, hogy három elvégzett  és egy folyamatban levő modullal elindítom a rovatot.

A rovat indításának apropója ugyanis az, hogy múlt év végén jelentkeztem a Könyvmolyképző Kiadó íróiskolájának szerkesztői kurzusára (a részletes leírás az Aranymosás oldalán ITT olvasható), a Szövegkertészet szerkesztői kurzusra. Ez a képzés a KMK-nál minden más képzésükkel együtt megszűnt, de az első modult még itt végeztem el. A második modultól (Stilisztikai alapozó) Varga Bea új műhelyében, a Tehetség Íróstúdió Modern Szerkesztőképzésében folytattam a képzést.

Eltűntem? – Avagy miért nincsenek bejegyzések a blogon?

A címben feltett kérdésre a válasz: nem. Nem tűntem el, itt vagyok, csak jelenleg más köti le a kreatív energiáimat. Egy több modulból álló képzésre járok, ami már régóta dédelgetett álmom volt, és most úgy néz ki, valóra válik.

Mi is ez?

Borítóleleplezés #81 – Jennifer L. Armentrout: Obszidián (Luxen 1.) és Ónix (Luxen 2.)

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Jennifer L. Armentrout Luxen-sorozata első két részének újra kiadása, az Obszidián és az Ónix, ami a Vörös pöttyös sorozatban érkezik új borítókkal.

 

Íme, a két Vörös pöttyös kötet borítója!

Borítóleleplezés #80 - Amy Harmon: The Queen and the Cure - A királyné és a gyógyír

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Amy Harmon legújabb regénye, a The Queen and the Cure - A királyné és a gyógyír, ami a Vörös pöttyös sorozatban érkezik.

 

Íme, az új Vörös pöttyös kötet borítója!

John Scalzi: A Kaidzsú Állatvédő Társaság

Negyedjére olvastam a szerzőtől, korábban az Egyesülés-trilógia fordult meg a kezemben, amikről ITT, ITT és ITT írtam. E hármas közös jellemzője, hogy ugyan az ötlet kivitelezése vagy a történet kidolgozottsága nem volt éppen a toppon, ennek ellenére mégis megszerettem Scalzi stílusát. Ez elsősorban a humorának és annak köszönhető, hogy kitűnő horgokat alkalmaz a műveiben, amitől szinte letehetetlenek, emellett mestere a váratlan fordulatoknak is. Csavarokban A Kaidzsú Állatvédő Társaságban sincs hiány, ahogy kapkodásból sem. Ugyanis a szerző nem csak remek dramaturg, de sajnos abban is páratlan, hogy a leadási határidő előtt egy-két hónappal rántsa össze a regényeit, ami A Kaidzsú Állatvédő Társasággal sincs másként. Ez utóbbi sajnos látszik a végeredményen, mert semmit nem fejlődött a fentebb említett trilógiája óta. Ugyanazok a hibák jönnek ki ennél is, mint azoknál, ennek ellenére mégis bátran mondhatom, hogy ezúttal is jól szórakoztam, szerettem a karaktereket, a humort, néhol még a világépítése is rendben volt, viszont érződött rajta az is, hogy nincs a helyén, lett volna mit csiszolgatni rajta. Szóval még mindig várok egy olyan könyvet a szerzőtől, amire több időt szánt. Nagyon remélem, hogy már nem kell sokat, mert még mindig állítom, hogy tudhat valamit, mert székhez tud szegezni, de valahogy mégis kevésnek érzem. Ennél sokkal többet nézek ki belőle. 

Sam Sykes: Seven Blades in Black

A könyvet eredeti nyelven olvastam, ezért az értékelésben előforduló magyarított elnevezések tőlem származnak, mert a könyvnek nincs hivatalos fordítása.

Szeretem a kevert műfajt, mert ha az író jól csinálja, akkor valami egyedi jöhet létre az elsőre kuszának tűnő egyvelegből. Máskor viszont elveszik a lényeg, így a próbálkozás sikertelen. Saykes regénye szerencsére inkább az előbbi tábort erősíti. Jól ötvözi a fantasyt a westernnel (néhol spagettibe hajlik) és a road movie életérzéssel, továbbá némi sci-fi beütéssel is megfűszerezi (portálok), csak úgy az íze kedvéért. Emellett némi grimdarkot is tartalmaz, a főhőse révén. Sal ugyanis az antihősök mintapéldánya.

A kötet mágiarendszere egyedi, a stílusa szabadszájú, ahogy az ebben az alzsánerben megszokott. Bár néhol már-már költőien szép a nyelvezet, ami egy kis plusz tesz hozzá ehhez.

Egyenletes az információadagolás, az író fokozatosan vezet be a világába, a szereplő útja során fejezetről-fejezetre tárul fel előttünk egy új, háború dúlta világ. Ezáltal az történeti ív seholsem törik meg, határozott ívet alkot. Ezt segíti elő a mesélő narráció is. Emellett a főhős révén nagyon szórakoztató, nagyon bírtam Sal stílusát.

A fentiek alapján a Seven ​Blades in Blacknek egy tökéletes regénynek kellene lennie, de koránt sincs így. Az egyedi elemek mellett a szerző felvonultatja az összes klisét, amit a fentebb felsorolt zsánerek felvonultathatnak egy regényben, lelkileg megzuhant főhős, akit a barátai elárultak, bosszúhadjárat, és még sorolhatnám napestig. Az is látszott, hogy sok minden hatott rá, nem egy anime, film, könyv ráhatása beköszönt, ami nem baj, de egy idő után kezdett sok lenni, bár szerencsére sikerült ezeket megfűszereznie a saját elképzeléseivel, ami miatt azért egy nagyon is fogyasztható és szórakoztató elegy jött létre.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Szemezgető #24 – A Fumax Kiadó februári-márciusi megjelenései

A Szemezgető rovat keretében ezúttal a Fumax Kiadó februári-márciusi megjelenéseiből válogattam. Ebben a két hónapban képregények érkeznek a kiadótól.

LET'S PLAY BOOK TAG

Még régebben a férjemnél láttam Molyon ezt a book taget, akkor el is kezdtem kitölteni, de aztán valamiért félbe maradt. Most megtaláltam a gépemen, és gondoltam, befejezem. Végül egy bejegyzés lett belőle.

Íme, a válaszaim:

Szemezgető #23 – Az Agave Könyvek és a Magnólia Kiadó márciusi megjelenései

Szemezgető rovat keretében ezúttal az Agave Könyvek és a Magnolia Kiadó márciusi megjelenéseit mutatom be nektek. A könyvek között találhattok weird/horror antológiát, thrillert és egy pszicho-thrillert is.

Évértékelő 2022

A 2022-es év számomra újra a könyves eseményekről szólt. Voltam két könyvbemutatón, valamint a Könyvhéten és a Könyvfesztiválon is. Utóbbi érdekessége, hogy most először az esemény mind a négy napján részt vettem. Blogos szempontból kissé lazábbra sikerült az év, a korábbiakhoz képest kevesebb könyvértékelés került fel, viszont borítóleleplezésből és könyveken túl bejegyzésből sokkal több akadt, így mondhatjuk, hogy inkább olvastam, mint értékeltem. De néhány emlékezetes értékelés azért felkerült az év során.

A bejegyzésről röviden: egy kis könyves, egy kis blogos. Szóval egy csipetnyi mindenből, ami 2022-ben könyves-blogos szempontból történt velem, és említést érdemel.

Szemezgető #22 – A Könyvmolyképző Kiadó éldekorált könyvei

A mostani Szemezgető rovatban nem kifejezetten csak új megjelenésekről fogok írni, hanem a Könyvmolyképző Kiadó egy speciális szegmenséről, az éldekorált kiadásokról. Vannak köztük új kiadványok és régebbi megjelenések újranyomásai is. Néhány nagyon ötletesen van megoldva, van köztük gyönyörű és cuki is. Összességében egy nagyon jó kezdeményezésnek tartom, mert választási lehetőséget kínál az olvasóknak.

Könyves Top 10 2022

A 2022-es év, az olvasmányaimat tekintve, vegyes képet mutat, mind zsánerileg, mind pedig terjedelemben. Még kevesebbet olvastam, mint 2021-ben (Erről ITT írtam), noha sokkal több volt tervben. Ennek ellenére összeállt a 2022-es listám. Akad köztük ismeretterjesztő olvasmány, képregény, sci-fi, verses kötet, ifjúsági/meseregény, szatíra és történelmi romantikus regény is. Egy szerzőnek pedig dupláznia is sikerült!

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Ecsédi Orsolya: A baj nem jár egyedül

A Pokkernapló sorozat első kötetét, a Meleg a helyzet! (ITT írtam róla) című kötetet nagyon szerettem a főhőse és a bemutatott világ egyedi megoldásai miatt. Ráadásul ezzel a kötettel Ecsédi Orsolya visszanyúlt az első regényéhez, a Cirrus a tűzfalonhoz (ITT olvasható az értékelés). Elsősorban a hangulatuk cseng össze, főleg az előbbi főhős, Goni miatt, aki Cirrushoz hasonlóan saját sütetű suta próbálkozásai révén ér célt. A kötetet élénkség és játékosság jellemezte, ami mosolyt csalt az olvasók arcára.

Ilyen előzmények után nagyon vártam a folytatást. Ám a kezdeti lelkesedésem olvasás közben kissé alábbhagyott. Úgy éreztem, mintha az alapötlet és a naplóregény-koncepció kezdene kifogyni a lendületből, a szerző pedig az ötletekből, mert néhol egészen leült a kötet, és a nem mindennapi megoldásai, vicces helyzetei és sziporkázó humora dacára néhány helyen untam a könyvet.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Raana Raas: Vezetők

Az Időcsodák negyedik, egyben befejező kötetének, a Vezetőknek nem volt könnyű dolga. Egyrészt sok idő telt el az előző rész, a Menekülők (ITT írtam róla) megjelenése óta, ami olyan magasra tette a lécet, hogy annak iszonyú nehéz megfelelni, másrészt egy záró kötetnek mindig nagyot kell domborítania, hogy az olvasók elégedettek legyenek. Az elvárásaim nekem is az egekben voltak, noha próbáltam nem a Csodaidők lezárásához, a Hazatérőkhöz hasonlítgatni, mert attól a történettől időközben teljesen eltávolodtunk. Ami nem baj, sőt nagyon érdekes volt látni, a szerző hogyan képzelte el az alternatív története megoldását. 

Az előző kötet értékelésénél kitértem rá, hogy a részek egy határozott történeti ív mentén mozognak. Az első, az Elágazó utak (ITT olvashattok róla bővebben) a bevezetés szerepét töltötte be, lefektette az alapokat, és megágyazott a további történéseknek, a második, az Ellenállók (ITT írtam róla) a CSU és a Kaven közötti konfliktust hivatott elmélyíteni. A harmadik rész, a Menekülők (EBBEN a cikkben olvashattok róla) még erre is rátett egy lapáttal, mégpedig azzal, hogy a tetralógia tetőpontjává vált, a Vezetők pedig a megoldást, a lezárást adja a történethez. Noha minden hosszabb történet körülbelül ezekből az egységekből épül fel, de ritkaság az ennyire jól felépített, sodró lendületű sorozat. Mert hiába telt el több év egy-egy kötet megjelenése között, a történeti és érzelmi ív mégis töretlen maradt, ami nem kis teljesítmény. Ritkán találkozni ennyire határozott négy köteten keresztül egyenletesen és erőteljesen vezetett történettel, de a szerzőnek (a végső zárást leszámítva) tökéletesen sikerült tartania a történetfolyam elején felvett ritmust.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Ecsédi Orsolya: Sárkányugatás

A Kell egy csapat!-sorozat előző két részét, a Banyavészt (ITT olvashatjátok a véleményem róla) és a Nyanyacraftot (EBBEN a cikkben írtam róla) nagyon szerettem, leginkább a bennük felmerülő fontos témák és a mondanivalójuk miatt. Mindkettőben fontos szerepet kapott a barátság és a csapatmunka, így az összetartás és összetartozás is.

Ebben a kötetben is megvan minden, amitől kiválónak tartottam az előzményeket: sziporkázó humor, versidézetek, sok-sok kaland, fiatalos lendület, tanulság és a történet folyamán megoldandó fontos társadalmi kérdések/problémák. Ez utóbbi kettő a leghangsúlyosabb, de a szerző szokás szerint ezúttal is finoman csepegteti a komolyabb mondanivalót, fokozatosan vezeti szereplőit a történet végkövetkeztetése felé, ami ismét végig a valóság és képzelet határán mozog. A kettő közti választóvonal ezúttal nem olyan éles, sokkal jobban elmosódnak a határok, amivel inkább a Banyavész történetvezetését idézi, és hangulatilag is inkább az első részhez áll közelebb.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!