Sarah Andersen: Macskapásztor

Előző két gyűjteményhez képest ezt gyengébbnek éreztem. Kevesebb volt benne a vicces, ütősebb képsor. Néhol kicsit untam is, és több helyen éreztem azt is, hogy a témák is folyamatosan ismétlődnek. Nem tudom, hogy ennél a résznél miért éreztem így, mert az eddigi két kötetnél is megvoltak a központi témák. Itt valahogy a cím sem illeszkedett annyira a tartalomhoz, mint mondjuk a Puha boldog puffancsnál, aminek jobb címet nem is adhattak volna. Több macskás képsort vártam. Ennek ellenére azért még mindig érződött belőle a Sarah-féle szarkazmus és életszeretet, csak éppen minthogyha kicsit megfáradt volna.

A fentebbiek ellenére azért voltak itt is olyan képsorok, szövegek, amiken felnevettem, és többször elolvastam őket, mert annyira jól esett. A Puffancshoz hasonlóan itt is tetszett a tematikusabb rész a végén, elgondolkodtatott megint a képek alá írt szöveg. Több kellene az ilyen részekből.

Bodor Attila: A ló, aki édességet tüsszentett

Ahogy a fülszöveg kezdi: ”Matyi nem mindennapi ló.” Valami hasonlóra gondoltam először a könyv kapcsán, mikor megláttam a címét. Ez egy nem mindennapi könyv lesz, jutott eszembe, és a sejtésem beigazolódott. Bodor Attila egy egyedi ötletre, ötletből alkotta meg mesevilágát, és jó érzékkel ezt az ötletet adta címnek is, ami rögtön felkelti a figyelmet a könyv iránt. Matyi története hol viszontagságos, hol vidám, hol pedig hihetetlen kalandokon vezet keresztül, míg nem a végén minden újra a helyére kerül. Bodor Attila meséje tele van szeretettel, törődéssel, kalanddal. Mindehhez itt is kiváló kiegészítést nyújtanak Szimonidesz Kovács Hajnalka rajzai, amiket már a Minka és a felhőfoltozókban is megcsodáltam. Ezt a könyvet is öröm volt lapozni olvasás közben. Sokat tesznek hozzá a történet hangulatához illő illusztrációk.

Vivien Holloway: Winie Langton történetek 1-5.

Mikor először találkoztam Winie történetével, akkorra az első három kisregény már megjelent, de először nem ragadta meg a figyelmemet. Aztán egyre többet került a szemem elé a Molyon és a Facebookon, így rászántam magam, hogy elolvassam a fülszöveget, amit aztán az első kötet és a kiegészítő novella, A bross követett, és megtetszett a világ. Viszont valamiért mégsem volt ingerenciám arra, hogy tovább ismerkedjek Winie történetével, és elolvassam a többi részt is, noha akkorra már kijött a negyedik, aztán az ötödik kötet is. A miértekre akkor jöttem rá, amikor most gyors egymásutánban elolvastam az összes eddig megjelent részt, és teljesebb képet kaptam a világról, a karakterekről, a szerző írói stílusáról. Főleg első két kötetet, a Mesterkulcsot és a Tolvajbecsületet még nagyon kidolgozatlannak éreztem, legalábbis a folytatásokhoz képest. Először A hóhér kötele húzott be igazán a világba, és ez is lett a kedvencem az eddig megjelent kötetek közül. Ami nagyon észrevehető, hogy a szerző kötetről kötetre fejlődik a leírások, a karakterábrázolás, a történetmesélés terén, így kötetről kötetre egyre jobban tetszett a sorozat, olyannyira, hogy mióta befejeztem a Mechanikus farkast, tűkön ülve várom a folytatást.

Egy abszurd éjszaka története - Felkai Ádám: Para körút

Az Aranymosás egyik pályázatán fedeztem fel magamnak ezt a művet, bár akkor még 4-6-os halál randi címen futott, ami már önmagában megvett magának akkor. A cím azóta változott, de a Para körút is épp ugyanannyira eltalált és illik a műhöz, mint az elődje, sőt, a könyv végigolvasása után kijelenthetem, hogy még talán jobban is. A címen túlmenően már rögtön a mű első mondata behúz a történetbe, egy zseniális horogként funkcionál, mert arra ösztönzi az olvasót, így engem is arra ösztönzött, hogy továbbhaladjak a könyvben. Egyébiránt ezeket a horgokat a mű során jól alkalmazza a szerző, ezért a “csak még egy fejezetet” szindróma garantált a mű olvasása során.

A mű egyetlen éjszaka történetét elmesélő akció-krimi abszurd humorral és egyedi szereplőkkel. Minden felbukkanó karakter személyisége különbözik, amivel sokszínűvé teszik a könyvet. Egyáltalán nem bántam meg, hogy a Hősök vagyunk, avagy olvasási maraton! alatt ezt a könyvet olvastam harmadikként. Mindenkinek ajánlom, aki egy jót akar szórakozni, mert ez a humoros, akciódús krimi ideális hozzá.

Vadászat

    Vadászat

Határozottan nyitok be az ajtón, hogy ugyanazzal a lendülettel elbizonytalanodjak. Annyira sok van itt, annyira nagy a választék, de mégis kevés. A bőség zavara, vagy a hiány csalódottsága. Mindkettő kerülget, ahogy haladok a sorok közt.

Mégse jön az ihlet, a megvilágosodás, az az érzés, hogy vinnem kell, mert egyszerűen az enyém. Akarom. De nem. Az örökkévalóság óta körözök, mint egy lecsapni készülő héja, de nem találom a prédám.

Aztán egyszer csak előbukkan. S az első látásra tudom, hogy ő az enyém lesz. Megragadom, megfogdosom, simogatom. De nem pontos rám, ezért kihúzok egy dobozt, ami a tökéletesből is a legjobbat rejti. Tökéletesen illik rám.

Aztán magamhoz öletem, hiszen a meglelés öröme az egyik legjobb öröm. A pénztárhoz viszem, és kifizetem, mert megleltem a zsákmányom... Az új cipőm.

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Újabb mosolyszilánk - Sarah Andersen: Puha boldog puffancs (Sarah's Scribbles-gyűjtemény 2.)

Az első válogatáshoz képest, aminél még nem voltak elvárasaim, ezt már nagyon vártam. Szerencsére a szokásos Sarah Andersen színvonalat kaptam, sőt többet is. Ez a rész sokkal jobban tetszett, mint az első. Már rögtön a borítója megfogott, aminek megtapintásakor a cím rögtön értelmet nyer, mert a címlaprajz-lány pulcsija élénk kék és bolyhos. Percekig csak simogattam és csak aztán tértem rá az olvasásra.

 Először végiglapoztam, hogy lássam, mire számíthatok a kötetben, és rögtön fel is fedeztem a kedvenc képsoromat, amit a Felnőni kiábrándító értékelésénél már megmutattam nektek, A mire költöm a pénzt című kép. Örülök, hogy ebbe belekerült, mert igazi könyvmolykép. Ami még feltűnt, hogy ez a könyv tematikusabb, személyesebb a végén található két összefüggő történet a pulcsi tolvajos és az introvertáltakról szóló különösen.

Papírgyűjtés

Papírgyűjtés

Az iskolaudvart újság és könyvhalmok borítják. A diákok szorgos hangyaként hordják a faluból innen-onnan összegyűjtött régi lomokat.

Csak ketten vannak, akiket ez az egész nem érdekel, és a zsivaj bántja a fülüket. Nagy egyetértésben ülnek egymás mellett egy-egy újsághalmon és válogatják a könyveket.

− Miért dobják ki az emberek a könyveket? – kérdezi Luca értetlenül.

− Mert nem kell nekik, és inkább beadják a közösbe, hogy újrahasznosítsák őket – válaszolja Ildikó néni, de Luca nem figyel rá, mert megakad a szeme egy újabb könyvön, amit az ölébe halmozott kupac tetejére tesz, a „Meglepetések enciklopédiája”* áll a borítón. A kislány mohón lapozza fel.

*Szuhay-Havas Ervin: Meglepetések enciklopédiája – Képtelen kérdések, különös válaszok című könyvét kb. 12 éves koromban valóban egy papírgyűjtésen találtam. Ez ihlette ezt az apróságot.

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Rémsziget

Rémsziget

A három fiatal nevetése azonnal beleolvadt a nyüzsgő összevisszaságba, ahogy beléptek a SZOTE-menza* ajtaján. Majdnem dugig volt a hely diákokkal és professzorokkal, akik az ebédszünetüket töltötték itt. Előbbiek evés közben próbálták befejezni az elmaradt laborjegyzőkönyveket, vagy épp a gyanúsan térképvetületekre hasonlító beadandók kiszínezését, utóbbiak pedig beszélgetés közben diszkréten mosolyogtak eme utolsó kétségbeesett próbálkozások láttán. A három belépő diák is pont valami hasonlóra készült, mint a társaik, a bejáratnál hely után nézelődtek.

− Á, kint a teraszon még vannak szabad helyek! − húzta maga után a két lányt Ákos.

− Hé, a járás azért még egyedül is megy − fordult ki a karja alól Enikő, és borzolt bele a fiú amúgy is kócos barna hajába.

− A hölgy óhaja parancs − villantotta a barátnőjére ellenállhatatlan mosolyát a fiú.

Észre sem vették, hogy harmadik társuk lemaradt. Luca elgondolkozva figyelte őket. Már ilyennek ismerte meg őket, mindig vidámak, felszabadultak voltak, néha talán túlságosan is. Így csöppent közéjük egy évvel ezelőtt, amikor belépett a Szegedi Tudományegyetem kapuin. Mindig is különcnek érezte magát a szőkés-vöröses hajával és zöld szemével, szemüvegével, és nem túl divatos öltözködési stílusával, így azt látta a legjobbnak, hogy csendben beleolvad a tömegbe. Megszeppenve tekingetett körbe-körbe a Dóm téren, a kémia tanszéket keresve, mikor aztán megtörtént az ő esetében csodának számító esemény: rögtön ketten is önszántukból felajánlották, hogy segítenek neki. Az akkor harmadéves Enikő és Ákos volt az, és Luca azon kapta magát, hogy azóta elválaszthatatlan barátokká váltak. Ákos olyan lett neki, mint egy báty, aki átsegítette minden nehézségen, Enikő pedig a példaképévé vált. Az idősebb lány kitűnő eredményeivel rácáfolt a szőke lányokról szóló összes viccre, ami Lucát is tanulásra ösztökélte. Meg persze mindig ott voltak, hogy kirángassák az álmodozásból.

− Hol jársz, pici lány? − csettintett egyet az arca előtt Ákos.

− Minden rendben? − csatlakozott a barátjához Enikő.

Az aggódó kék szemeket látva Luca kissé rosszul érezte magát, ezért rögtön szabadkozni kezdett.

− Semmi baj. Csak elgondolkoztam.

− Ó, és csinos a fiú? Mesélj! − bökte oldalba játékosan Ákos, a barna szemeiben lévő csillogás nem jelentett semmi jót.

− Hé, bújj vissza a gatyádba! − ütötte finoman mellkason párját az idősebbik lány. − Ne is törődj vele, Luca! Inkább szerezzünk magunknak valami kaját − húzta a lányt a pult felé Enikő, otthagyva a fiút.

− Várjatok!

A két lány nevetve várta be a fiút. Miután sikerült választaniuk és kifizetniük az ételt, elfoglalták a teraszon még szabadon lévő egyik asztalt. Október közepéhez képest meglepően jó idő volt, így nem fáztak odakint. Egy darabig csak az evőeszközök csaptak zajt köztük. Ám néhány perc múlva leült melléjük egy elsőévesekből álló társaság, akik épp hangosan beszélgettek a frissen hallott városi legendákról. Csupa olyan dologról esett szó, ami a felsőbb éveseknek már rég nem újdonság, de az egyik megjegyzésre Enikő felkapta a fejét.

− Emlékeztek még a Boszorkány-sziget legendájára? A gólyák épp erről beszélgetnek − nézett rájuk a lány várakozón.

− Ki ne emlékezne rá? Szinte ez az első hely, amit megmutatnak a gólyatáborban. Jó hely, főleg éjszaka. Kísértetiesek a hangok. Húhúú! − lengette meg a kezeit karmokat formálva Ákos Luca felé, de a lány fel sem nézett a jegyzőkönyvéből, amit evés közben elővett, hogy átnézzen.

− Na persze, kísérteties hangok, mi? − pillantott a negyedéves srácra a fiatalabb lány kétkedőn.

− Nézd meg, ha nem hiszed. Fogadok, hogy még soha nem voltál ott éjszaka − húzta a fiú.

− Nem. És nem is akarok − utasította el még a gondolatát is Luca.

Nem fogják rávenni arra, hogy odamenjen a sötétben, amitől amúgy is rettegett. Persze, mint mindig, a két barát elérte, hogy megváltozzon a véleménye, és bevonhassák valami újba.

− Csak nem félsz? − kérdezte kíváncsian Enikő.

− Nem, én csak… Nem szeretem a sötétet. Ennyi − válaszolta erre Luca, de már a következő pillanatban rájött, hogy nagyon nyuszin hangzott ez a megnyilvánulás, így hozzátette: − Izé… Együtt mennénk?

− Persze, a sziget szélén fogunk várni. Nyugi. Hozz elemlámpát! Megmutatunk pár jó helyet! Jó móka lesz! − bizonygatta Ákos.

− Rendben, ott leszek − egyezett bele végül Luca.

− Ha megbeszéltétek, rátérhetnénk a tanulásra − fedte meg őket Enikő.

− Ünneprontó − motyogta legyőzötten Ákos.

Egy megrovó pillantást és egy rövid kuncogást kapott válaszul.

***

Mentsd meg a marsi krumplitermesztőt! - Andy Weir: A marsi

Az utóbbi időben szinte csak jó könyvek kerülnek a kezembe. Nem sokkal ez előtt a Madarak a dobozban, ami magával ragadott a világával és a női főszereplőjével. Most A marsival jártam ugyanígy, csak itt meg a férfi főszereplő egyedi stílusa volt az, ami lenyűgözött. Határozottan beléptem a képzeletbeli Mark Watney rajongói klubba. :)

Amikor az ember felnéz az égre, nem igazán azon gondolkodik, hogy milyen veszélyeket rejt, hanem, hogy milyen szépen csillog. Valahogy én is így voltam ezzel ennek a könyvnek az elolvasásáig, ami azzal a gondolattal játszik el, mi történik, amikor az ember eljut egy másik bolygóra, méghozzá ennek minden lehetséges hátulütőjét felsorakoztatva.
Az alapötletből kiindulva, arra számítottam, hogy kemény drámát kapok, mert a helyzet adta magát, ehhez képest egy humoros kalandregény elevenedett meg a lapokon, ami elsodorja az olvasót egészen a Mars vörös homokjáig, hogy együtt élje át a kalandokat Watneyval.

Kimagasló könyvélmény, az utobbi időben ez volt az egyik könyv, amit alig tudtam letenni, ami leginkább az író közvetlen, egyedi stílusának és főszereplő világlátásának köszönhető.

Villámértékelések

Lois Lowry: Számold meg a csillagokat:
Ez egy ifjúsági regény, aminek főszereplője Annemarie, egy tízéves dán kislány. Nem ez volt igazán, ami felkeltette benne az érdeklődésemet, hanem az idő és a helyszín. 1943-ban játszódik Dániában a német megszállás alatt. Gyerekregényhez mérten csak sejteti a szörnyűségeket, amik akkor történtek, és inkább a kislány félelmét ábrázolja meg a bátorságát, amikor odakerül a sor. Vannak benne ugyan leírások, de ezek nem túl részletbe menőek, ami egy gyereknek elég, de nekem néhol kevés volt az események érzékeltetése meg a feszültség. Azért ajánlom olvasásra, bár inkább gyerekeknek érdemes odaadni, nekik jobban fog tetszeni.

Raana Raas: Időcsodák 2 - Ellenállók: A kedvenc magyar könyvsorozatom, és még mindig tetszik, pedig Eta már az eredeti történet amolyan inverzét írja, de akkor is jó olvasni. Azt hiszem, ez az univerzum örök szerelem marad.

Tóth Tibor: Csunjan szerelme: Ez az Árnybíró mangában szereplő Csunghjang eredeti történetének fordítása. Verses, rajzolt képekkel. Nagyon szép volt maga a könyv is, nemcsak a történet.

Isaac Marion: Eleven testek: Látszik mennyire kevés ez időm. Ennek a könyvnek az elolvasása kb. egy hónapba telt, még a TK talira menet kezdtem el a vonaton. Jobb, mint a film, ami nem meglepő, ill. nem ezt mondanám, hanem azt, hogy a kettő az alapkoncepciót eltekintve másabb, méghozzá sokkal. A könyv mélyebb, nem csak egy egyszerű zombi-ember szerelem, hanem valahol társadalomkritika is, mondanivalója van. Érdemes elolvasni.

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

J. K. Rowling: Bogar Bárd Meséi

Már többször olvastam ezt a kis könyvecskét, és mindig más benyomást hagy maga után. A bejegyzést magát még régebben írtam, és most aktualizálom kissé, de a zöme megmarad az előző blogról.

A kedvencem belőle: A mágus szőrös szíve című történet lett, ami egy fiatal mágusról szól, aki haszontalannak találta a szerelmet, és egy sötét varázslatot hajtott végre magán, aminek hatására kivájta  saját szívét, és nem voltak érzelmi. A vége tragédia, a könyvben ez az egyedüli mese, ami így végződik, és talán ezért ennek a mondanivalója fogott meg a legjobban.

A második helyen: Nyiszi nyuszi és a locsifecsi fatönk áll. Ez a legviccesebb mindegyik közül. Egy nyúl animágus mosónő-boszorkány játssza benne a főszerepet, aki borsod tör a sarlatán orra alá.

A harmadik helyen azért ott van a legismertebb: A három testvér meséje. Ehhez nem tudok semmit hozzátenni, mint hogy jó volt elolvasni ezt a mesét, amit eddig csak Hermione olvasatában hallottam.

És  a mesék után ott voltak Dumbledore megjegyzései is, amik sok helyen humorosak, főleg a mesekönyvet átdolgozó Beatrix Bloxamról voltak gúnyos-vicces megjegyzései.

Érdemes elolvasni ezt a könyvet is.

Értékelés: 5

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!