Az évtized gyerekkönyve 2010-2019

Kép forrása: Merítés-díj

Molyon jelenleg fut egy játék, aminek keretén belül az évtized, magyar gyerekkönyvét keresik, és erre lehet könyveket jelölni. A kezdeményezés a Merítés-díj (Molyos éves díj) zsűrijének ötlete alapján indult el. Ahogy a felhívás oldalán a szervezők írják: „A Merítés-díj évtized könyve kezdeményezésén felbuzdulva, most a gyermek kategória zsűritagjain és a gyermekkönyvek olvasóin a sor, hogy összeállítsák saját listájukat. Mielőtt belevágnánk a 2020-as könyvek idei értékelésébe és díjazásába, arra gondoltunk fussuk át a 2010–2019 közötti élményeinket és válasszuk meg az évtized gyermekkönyvét is.”

A felhívás további részletei ITT olvashatók.

Mivel nagyon szívemen viselem a gyerekkönyves témát, főleg a magyar szerzők mesekönyveit, ezért mindenképpen szerettem volna megosztani veletek a saját 10-es listámat. 

Nem is szaporítanám továnn a szót, jöjjenek a kedvenceim az elmúlt évtizedből.

Interjú Deme Lászlóval

Deme László a 3. Aranymosás Irodalmi Válogatón tűnt fel Zsófi és a zoknivadász című mesekönyvével (ITT írtam róla), aminek kreatív ötlete azonnal megnyert magának. Második mesekönyve, az Orsi és a tankok (a cikkemet a könyvről ITT olvashatjátok) egy komolyabb témát az ’56-os forradalom eseményeit dolgozza fel gyerekszemmel. Ezzel a meséjével a kedvenc íróim közé lépett elő. Régóta terveztem, hogy interjút készítek a szerzővel, így nagyon örültem, hogy igent mondott a felkérésemre. Többek között beszélgettünk zoknikról, írásról és jövőbeli terveiről is.

A szerzőről:

1979-ben születtem Szegeden, jelenleg Budapesten élek a családommal. Kommunikációval, reklámmal és újságírással foglalkozom. Írtam színdarabokat és szlogeneket, kritikákat, cikkeket és szappanoperákat, novellákat és plakátsorokat, végül meséket, amióta kisfiam született. Először csak fejből meséltem lámpaoltás után, épp ami az eszembe jutott. De pár apró történet elkezdett nőni, növekedni meg nyújtózkodni, mint a mesebeli paszuly, és úgy összekapaszkodtak, úgy összegubancolódtak, hogy mese lett belőlük. Aki olvassa-hallgatja, kibogozhatja, ha akarja!

Deme László: Zsófi és a zoknivadász

A szerző neve nem volt ismeretlen számomra, mikor a kezembe vettem Zsófi történetét, mert a második könyvét, az Orsi és a tankok című, az ’56-os forradalmat gyerekszemmel bemutató, történetét már volt szerencsém olvasni (ITT írtam róla). Ebben a meséjében olyan ötletességről tett tanúbizonyságot, hogy kedvenc íróim közé lépett elő. Ehhez még hozzátesz intelligens humora és kitűnő hangulatteremtő képessége. Ezek miatt nagy érdeklődéssel fogtam bele a Zsófi és a zoknivadászba, melynek a világában már született egy szösszenetnyi előzménytörténet a Kalandra fel! meseantológiában (amiről ITT írtam) Az univerzum egy csomó zokni címmel. Ez a kis történet annyira jó ráhangolódás volt a zoknik világára, hogy nem sokkal utána bele is kezdtem ebbe a mesekönyvbe, amellyel a 3. Aranymosás Irodalmi Válogatón találkoztam először. Már akkor figyelemfelkeltőnek találtam az alapötletét.

Az író ebben a könyvében a mindennapokban is létező jelenségről ír – rendetlenül széthagyott ruhákról, de legfőképpen a zoknikról, amiket a gyerekek és felnőttek szanaszét hagynak –, aztán csavar egyet a dolgon azáltal, hogy belecsempészi a gyermeki fantázia mesébe illő világát. Tetszett ez a mese a mesében formula, mert ez amolyan valóságkeretet is adott a szövegnek, így olvasás közben olyan érzésem volt, hogy ebben a világban bármi megtörténhet, viszont közben azért tapinthatóan szilárd talajon is állt, és nem szakadt el teljesen a realitástól. Legfőképpen ez tetszett benne.

Az illusztrációk viszont kissé kizökkentettek. Ráduly Csaba képeivel először a Lívió és a fehér sárkány című mesekönyvben találkoztam, és ahhoz a könyvhöz nagyon nem illettek (erről EBBEN a cikkemben írtam), viszont ennél a könyvnél nem volt ilyen gond. A borító gyönyörű, a belső képek aranyosak, szépek. Itt a szöveghez képest azonban elcsúszik az ábrázolás, mert a grafikus sok esetben eltér a szövegben leírtaktól, ami nem túl szerencsés, mert végig éreztem, hogy valami nem stimmel, ezért nem egyszer kibillentett.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Deme László: Orsi és a tankok

A valóság és a mese tökéletes találkozása. Ez jutott eszembe, mikor a végére értem Deme László mesekönyvének, ami nem is annyira mesekönyv, inkább egy korrajz gyerekszemszögből. Ami ilyen szempontból egy hiánypótló mű. Legalábbis még nem olvastam az ’56-os eseményekről egy gyerek szemén át.

Ismerkedésem a könyvvel érdekesen kezdődött. Először a címmel találkoztam, amire felkaptam a fejem. Orsi és a tankok, mégis mi lehet ez? Miről szólhat a könyv egy ilyen címmel? El nem tudtam képzelni. Aztán kikerült a fülszöveg is, aminek olvasása után sok minden világossá vált, és egyre jobban kezdett érdekelni a könyv. De a végső lökést abba az irányba, hogy mindenképp be kell szereznem, ha megjelenik, a borító adta meg. Dudás Győző rajzai mind a borítón, mind a könyv belsejében nagyon kifejezőek, és jól hozzák a mese néhol humoros, néhol megható, néhol izgalmas hangulatát. Deme László könyve tanulságos szórakozást nyújt kicsiknek és nagyoknak egyaránt.