Ecsédi
Orsolya a Cirrus a tűzfalon című első meseregényével nagyon betalált nálam, és
már nagyon vártam, milyen mesével rukkol elő legközelebb. Ezért megvallom,
nagyon megörültem a szerző felkérésének, mert nem volt kérdés, hogy a
Banyavészt is elolvasom. Egyáltalán nem bántam meg, mert ugyanaz történt, mint
az előző könyve esetében: az első pár oldalon beszippantott a regény, és egy
egyedi világba repített, ami ezúttal sem tér el olyan nagyon a valóditól. Sőt,
ezt még sokkal közelebbinek is éreztem, mint Cirrus digitális világát. Számomra
a Banyavész világa sokkal jobban átélhető volt és valóságosabban hatott. A
kötet gyerek főszereplői igaziak voltak, olyanok, akikről elhiszi az olvasó,
hogy a valóságban is létezhetnek. Ezért sokkal jobban átélhető. Báti és Zizu
karaktere a gyerekkori énem egyes aspektusaira emlékeztetett, így általuk
újraéltem a gyerekkorom egyes élményeit.
A
Banyavészben újra megmutatkozott a szerző egyedi, játékos stílusa, amit már a
Cirrus a tűzfalonban megismerhettem. Ehhez társul ismét egy egyedi ötlet, amely
végtelen fantáziáról árulkodik, valamint az könnyed, intelligens humor, amiben
újra megmutatkozik az író nyelvi zsenialitása. Mindehhez ismét jól illeszkednek
László Maya rajzai, amik jó
kísérői a műnek, a történések érdekes aspektusait ragadják meg.