A Vérszerződés esetében sincs ez másként.
Látszik, hogy alaposan utánanézett a Honfoglalás előtti időknek, beleértve az
öltözködést, a hajózást, a különböző népek életét, szokásait, még ha kevés
forrás is maradt fent arról a korról. Ehhez hozzáadta kitűnő kalandregényírói
vénáját, és egy regényt kerekített a mai tudásunk szerint fennmaradt események
köré, amibe természetesen erősen belevitte a saját fantáziáját is, hogy
kitöltse a történések közötti hézagokat. Ez utóbbival egyáltalán nincs baj,
sőt, szükséges, hogy egy élvezhető regényt kapjunk. És ennek csaknem
maximálisan megfelel, és a hibáival együtt is egy nagyon szórakoztató és szerethető
kalandregény a végeredmény.
A Vérszerződés a négyrészesre tervezett
Honfoglalás-sorozat nyitó kötete, amely a nyolcszázas évek közepére kalauzolja
el az olvasót.
A magyar törzsek állandó
fenyegetettségben élnek a Dnyeper mellett, Etelközben. Északról az erősödő
Kijev városállama terjeszkedne, keletről a Kazár Birodalom, délről a besenyők,
északkeletről pedig a kimek nomádok szorongatják őket, ráadásul a magyar
törzsek is torzsalkodnak egymással. A földre éhes rusz urak lerohanják a közeli
Kürt és Gyarmat törzseket. Győzelmet győzelemre halmoznak, és várható, hogy
egyenként felszámolják az összefogni képtelen magyar törzseket. Álmos, a
megyerek fejedelme felismeri a parancsoló szükséget, és szövetség szervezésébe
kezd…
Urbánszki
László elgondolásában az tetszett a legjobban, hogy nem romantizálja a magyarok
etelközi életét. Alakjai nem isteni hősök, hanem hús-vér emberek, akik
harcolnak, kapzsik, hataloméhesek, ármánykodnak, ravaszkodnak és hibáznak, de
végső soron mégis csak emberek, akiket a kényszerítő külső erők vezetnek
útjukon. Közben megmutatja a pusztai élet kegyetlenségét, hogy milyen
kíméletlenek voltak egymással az ottani népek, és mindezt hogyan sínylették meg
a hétköznapi emberek, főleg a nők, gyerekek és öregek. Közülük az előbbieket
megerőszakolták és kihasználták, utóbbi kettőt pedig mindenféle szívfájdalom
nélkül legyilkolták. Ebből a szempontból a kötet nem finomkodik, és ez
viszi el a fikciót a realitás felé, teszi hitelessé az akkor uralkodó
zűrzavaros hatalmi viszonyokat. Ezzel a vérszerződés megkötésének egyik fő okát
is jól körüljárja, mert az egyik legfőbb mozgató erő az, hogy a mészárlások
miatt fogy a magyar, és ha nem fognak össze, eltűnnek a süllyesztőben. Álmos tehát
tárgyal, győzködik, olykor erőszakkal viszi végbe akaratát, végül győz, és
megkötik a Vérszerződést. Ha ő nincs, a magyarság felmorzsolódik.
Ezeket
az alapkörülményeket fűzi fel a szerző egy kalandregény cselekményvonalára. A
történet lassan, ráérősen indul, mindenre hagy időt a szerző: a csaták
részletes és izgalmas leírására, a hadmozdulatok megtervezésére, a táj, a
szokások és a mindennapi élet bemutatására is. Élvezettel merültem el benne,
mert egészen a végéig kitartott ez az írásmód, magával ragadtak a részletes
leírásai, és visszarepítettek egy érdekes korba. Azonban a történet végén –
érthető módon – felgyorsulnak az események, ami a történeti ív enyhe fellazulásával
jár, ezáltal az időkezelés is elnagyolttá válik. Ez azt eredményezi, hogy túl
gyorsan jutunk el egyik történéstől a másikig, ami a kor közlekedési módjait
ismerve nem annyira hiteles. Viszont a kalandregény műfaj lehetőségei okán
szükséges volt ez a lépés, amit a szerző a kötet utószavában meg is erősít:
„Álmos jóval hosszabb idő alatt szervezhette meg a szövetséget, mint azt én
leírtam. A magyar szálláshelyeket bejárni több hétbe telt volna váltott
lovakkal, de ez nem fért bele a történetbe.” Ugyan kizökkentőnek éreztem ezt a
fajta időkezelést, de végső soron igazat adok a szerzőnek, mert másként
regényként nem működött volna.
A
történetvezetés mellett még két dologra térnék ki. Az egyik a nyelvezet, a
másik a párbeszédek, bár e kettő nagymértékben összefügg. A történetben
felbukkannak olyan szavak, amik sokkal később keletkeztek a magyar nyelvben,
például a „politika” vagy a „nemeslelkű”, de még sokáig lehetne sorolni. A
szerző saját bevallása (utószó) szerint ezek nélkül nem lett volna képes
megírni a regényt, főleg azért, mert nem tudni, hogy akkoriban milyen volt az
őseink szókincse. Ezáltal a történet nem túlozza el az autentikus nyelv
használatát, viszont az író ügyel arra, hogy túlságosan modern kifejezéseket azért
ne használjon. A kevert nyelvhasználat a regény előnyére válik, mivel
közérthető, az olvasó nem ütközik olvasási nehézségekbe. Ennélfogva az
események is jobban követhetőek. Viszont talán ez lett az oka annak, hogy míg a
leíró részek jól működnek így, addig a párbeszédeknél, leginkább a történet
elején éreztem némi anomáliát. Hangvételük kissé eltért a szöveg többi részétől,
emiatt kizökkentettek az olvasásból. Ez pár fejezet után normalizálódott, és
elmúlt ez az érzésem, viszont az elején lehetett volna még mit finomítani, átdolgozni.
A
szerző jól választotta meg a szemszögkaraktereit is, miáltal még közelebb hozta
az olvasókhoz a könyvét. Főszereplői nemcsak a vezetői rétegből kerültek ki,
hanem a közrendűek közül is. Általuk jobban belelátunk az egyszerű emberek
életébe, az állattenyésztők, kereskedők, zsoldosok mindennapjaiba. Mindegyikük
jól kidolgozott, összetett karakter, akiket fokozatosan mélyít el, a történet
előrehaladtával bontva ki a rétegeiket. Közülük is kiemelkedik Karacs, aki nagy
fejlődésen megy keresztül a regény folyamán. A húszéves fiatalember
birkapásztorként kezdi, de a körülmények és a kemény munkája révén egyre feljebb
jut a Megyer nemzetség ranglétráján, és Álmos egyik megbecsült emberévé válik. De
nem csak az előmenetele terén jut előbbre, hanem személyiségében is sokat
változik, és a történet végére felnőtté, igazi harcossá válik.
A
Vérszerződés összességében egy jól sikerült kalandregény a magyarok etelközi
életéről és a honfoglalást elindító eseményekről. Emberközeli, kegyetlen,
küzdelmes képet fest őseink életéről, amit a finomkodás hiánya tesz hitelessé.
A történetvezetés hiányosságai és a történet elején a párbeszédek kissé
rontanak az összképen, viszont a kiváló csata- és hadmozdulat-leírások nagyrészt
ellensúlyozzák ezeket.
Ajánlom
a kötetet, a történelmet, de különösen, a Honfoglalás korát kedvelő olvasóknak.
Számukra különösen érdekes lehet ez az izgalmas kalandregény.
A könyvet a szerző és a Lazi Kiadó
jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
Értékelés: 4
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése