A
Móra Kiadó 2017-ben pályázatot hirdetett ifjúsági és sci-fi novellák
megírására. A kiírásban arra kérték az indulókat, képzeljék el, hogy 2050
fiataljainak milyen gondokkal, kihívásokkal kell szembenézniük. Ezzel együtt gondolják
végig, milyen lenne az akkori Magyarország, és ábrázolják, milyen lesz 2050-ben
a világ. Ebből a kiindulópontból változatos értelmezések születtek, aminek az
eredménye ez a Sirokai Mátyás által összeválogatott és 2018-ban a Könyvhétre
kihozott antológia lett. A szerkesztő minél szélesebb merítést kívánt nyújtani
a szépirodalmi igénnyel megírt, kísérletező hangú sci-fi novellákból, a
pályázat útján bekerült szerzők mellett a kortárs szép- és fantasztikus irodalom
néhány már ismert (elismert), illetve feltörekvő íróját is felkérték, hogy
színesítse a kötetet.
Milyen lesz 33 év múlva a kamaszok
élete? Hogyan fest majd Magyarország 2050-ben? 13 fiatal író novellája kutatja
a jövőt a nagy sikerű, ifjúsági kategóriában Év Gyermekkönyve díjat nyert Jelen! című antológia folytatásában. Ezúttal is a
tizenévesek mindennapjai állnak a szövegek középpontjában a szerelmi sztoriktól
a családi problémákig, és egészen különös víziókról is olvashatunk. Droidnagyi
vagy gumicukorszív? Pacsirta formájú drón vagy virtuális gimi? A 2050 szerzői
nem ismernek lehetetlent!
A
leírásból kitűnik, hogy a kötet szerzői sokféle és sokrétű témát dolgoztak fel.
Szerteágazó irányba kalandozott az alkotó fantázia. De egy dologban mindegyik
írás megegyezik: a fókuszukban maga az ember áll, az emberi kapcsolatok, az
ember-gép kapcsolat, az ember kapcsolata a világgal, különböző népek kapcsolata
egymással vagy éppen a mesterséges emberek/intelligenciák helyzete, illetve,
hogy mikortól számít valami embernek. A jövőről alkotott víziók az ember köré
épülnek fel: a virtuális iskolák, a virtuális valóságok, a droidok jogai, az
örökbefogadás új értelmezése, a migráció a hétköznapok részévé válása, a
klímaválság, a gyász vagy éppen a droghasználat. Olyan témák, amik manapság
érdekelhetik a fiatalokat, így a kötet maximálisan teljesíti a célját. A
felkínált tematika megszólítja a fiatalokat, mert nekik íródott, ugyanakkor
ettől nem kevesebb, sőt, ugyanolyan összetett problémákat dolgoz fel, mint egy
felnőtteknek szóló gyűjtemény, csak a fiatalok szemén keresztül.
E
szempontrendszer szerint két novella kiemelkedett a többi közül. Az egyik Brandon
Hackett: Életjáték című műve, amely
erős sci-fi alapokról indulva beszél a zaklatásról, és érződik rajta, hogy a
szerző a jelenség pszichológiai hátterével is tisztában van, és ezt használja
is. A másik kedvencem Jassó Judit: Sors
bona című írása lett, ami a migráció problémáját járja körül egy indiai
kamasz fiú szemszögéből. Azonban ennél összetettebb a kép, mert megjelenik
benne a klímaválság és a körülmények miatt megváltozott örökbefogadási szokások
is, ezek pedig különösen érdekessé teszik ezt az írást. Mindkét novelláról
elmondható, hogy látszik rajtuk a munka és az adott témában való elmerülés, és
van szíve ezeknek a történeteknek. Ez utóbbi az összes novelláról elmondható,
de azok valamiért nem fogtak meg ennyire.
Két negatívumot tudnék említeni a történetek kapcsán. Az egyik, hogy
voltak bennük kidolgozott jövőképek, megálmodott jövőbeli világok, de a szerzők
nem mertek eléggé messzire menni. Ebből kifolyólag a legtöbb írás nagyon „mai”
volt, a kortárs technikai fejletségre, vívmányokra épült. A szóhasználat is
inkább a mai fiatalokra jellemző. A másik a meghívott szerzők írásaihoz
kapcsolódik. Míg egyes írók próbáltak igazodni a kötet tematikájához, és új
novellákat írtak a kötetbe, addig mások máshol már megjelent műveket hoztak ide
is, amiken érződött, hogy nem illenek a tematikába. Ezen történeteket csak
belepasszírozták az antológiába, de nem igazán illenek oda. Azt nem mondom,
hogy rossz írások lennének, sőt, mindegyik igényesen, választékosan megírt,
írástechnikailag jó szöveg, de nem ebbe a kötetbe valók. Ha ezen írók is új
szövegekkel rukkoltak volna elő, még jobb és egységesebb lehetett volna a
kötet.
A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!