Szemezgető #27 – A GABO és Ciceró Kiadó augusztusi-szeptemberi megjelenései (2023)

Szemezgető rovatom keretében ezúttal a GABO Kiadó és a Ciceró Könyvstúdió augusztusi-szeptemberi megjelenéseiből válogattam. A könyvek között található meseregény, szakácskönyv, sorozat folytatás, életrajzi regény és újra kiadás is.

Szemezgető #16 – A GABO Kiadó májusi-júniusi újdonságai

Szemezgető rovatom keretében ezúttal az GABO Kiadó májusi-júniusi megjelenéseiből válogattam. A könyvek között találhattok novelláskötetet, fantasyt regényt és képregényt is.

Szemezgető #5 – GABO, Akkord, Ciceró október-november

Szemezgető rovatom keretében ezúttal az GABO/AKKORD/Ciceró Kiadó októberi- novemberi megjelenéseiből válogattam. A könyvek között találhattok sci-fi antológiát, sci-fi regényt, képregényt, újrakiadást, romantikus, ismeretterjesztő és történelmi könyvet is.

Szemezgető #2 – Könyvheti megjelenések 2021 - 2. rész

A könyvheti szemezgető második részben a Főnix Könyvműhely, a GABO, a Gold Book, a Könyvmolyképző és a Maxim kínálatából válogattam. A bejegyzés nem az összes megjelenő könyvet tartalmazza, hanem csak azokat, amik felkeltették az érdeklődésemet a könyvheti megjelenések közül. Az ajánlót kiadók szerinti ABC rendben olvashatjátok.

Top 10 sci-fi és fantasy 2019

Év vége felé elkezdtem gondolkozni a 2019-es könyves Top 10-es listámon, de akárhogy gondolkoztam, akadályba ütköztem. Sehogy sem akart ugyanis összeállni egy elfogatható tematika, aminek az okaira is hamarosan rájöttem. Sokféle zsánerben/korosztályban/formátumban olvasok: a sci-fi és fantasy dominált, de olvastam mesekönyvet, képregényt, non-fiction műveket, stb., és ezekből sehogyan sem jött össze egy egységes kedvenc lista.

Ezért úgy döntöttem, szétszedem valamilyen téma/zsáner szerint, amiből több lista is született. Így jutottam el elsőként a 2019-ben olvasott sci-fi és fantasy olvasmányaim közül egy tízes listáig. Nem csakis és kizárólag 2019-es megjelenésekből áll, mert például volt benne 2018-as (A Wadon királyai), sőt régebbi is (Gépnarancs). Viszont olvastam annyit, hogy összeállhasson belőle egy épkézláb (és erősen szubjektív) rangsor.

De tovább nem is szaporítom a szót: íme a lista!

Rusvai Mónika: Tündöklő

Szeretem, mikor egy regény meg tud lepni, és Rusvai Mónika első regénye ezt tette. A fülszöveg alapján egy klasszikus sárkányos fantasykat idéző, és teljesen azok toposzait használó történetre számítottam, de kellemesen csalódtam. Felhasználja ugyan a meglévő írói elemeket, de azokat jól és okosan teszi, és többször eltér tőlük. Mert végső soron ez egy felnőtteknek szóló mese, amit áthat a mitológia, a babonák, az istenek, de inkább a nemlétük/tétlenségük, és az emberi hit ereje.

Éreztem rajta Tolkien hatását, ez viszont egyáltalán nem zavart, sőt, nagyon élveztem a barangolást az írónő Tolkien-értelmezésében, de úgy istenigazából az ettől eltérő részek fogtak meg igazán, és amikből volt szép számmal. Ezeken éreztem leginkább a magyar népmesék hatását. Látszik a sok kutatómunka a háttérvilágon, ami leginkább a sárkányábrázolásában és a köré épülő titkok kibontásában elevenedik meg. A választott szemszögkaraktert is jónak éreztem, mert az ő szűrőjén keresztül számomra érdekesebbek voltak az események. A lassú cselekményvezetés zavart kissé, tekintve, hogy egy alig több mint négyszáz oldalas regényről van szó, de az érzékletes, szinte megelevenedő leírások és a végére határozott ívet befutó, lezárt cselekmény ezt ellensúlyozta.

A bejegyzés többi része spoilert tartalmazhat!

Jack Campbell: Rendíthetetlen

Az első pillanattól kezdve látszik, hogy egy nyugalmazott haditengerésztiszt az író, ami egyszerre előnye és hátránya is a könyvnek. Bár a hátrány rész az inkább szubjektív meglátás, és az írói stílushoz köthető, ami nekem kissé száraz volt és nyers, sokszor tényszerű. Nyomokban az Elit alakulat stílusához hasonlított. Azért csak nyomokban, mert sok mindenben más, és később, amikor belejön az író, főleg a csatajeleneteknél, akkor lazul egy kissé. Habár az is lehet, hogy akkorára én voltam az, aki belerázódott. Nehéz lenne ezt eldönteni, mert a szerző katonai múltjának előnyei hamar elsöpörték a stílussal kapcsolatos aggályaimat. Mert a különböző alakzatok, flottamozgások leírásán látszott, hogy nagy tapasztalata van a szerzőnek ezekben, ami nagy előnyére vált a könyvnek. Még arra is ügyelt, hogy belevegye a hadtáp fontosságát vagy azt, hogy milyen fontos a morál, és annak fenntartása. De ami az i-re igazán felteszi a pontot, az a csatajelenetek leírása, ahogy képes volt érdekessé tenni az űrhajókötelékek mozgásának leírását, vagy a taktikai leírásokat és még az alakzatgyakorlást is. Faltam ezeket a részeket. Itt kanyarodnék vissza az értékelés elejéhez; a stílus nagyon illet ezekhez a részekhez, megvan a maga funkciója, így végül is a hátrányt előnnyé fordította a szerző nálam a végére. Amit kiakarok ebből hozni az az, hogy nem fogok sokat várni a sorozat folytatásával, mert nagyon érdekel egy ilyen kezdés után, mi lesz ezzel a flottával.

Seth Dickinson: Kormorán Baru, az áruló

Hm… Jó volt ez, de miért kellett ezt ilyen hosszan megírni és néhol a cselekményhez hozzá nem tevő leírásokkal teletűzdelni? Az 500+ oldalt ugyanis nyugodtan le lehetett volna 300-ra szűkíteni, és akkor egy sokkal feszesebb, lendületesebb regény lesz a végeredmény. Így viszont nem kicsit túlírt, nem egy helyen felesleges részekkel. Bár ha ezen a zavarótényezőn túllépünk, akkor egész jól el lehet lenni a könyvvel. Ha túl tudunk lépni rajta. Megmondom őszintén majdnem nem sikerült, mellette több képregényt is elolvastam, mert érdekesebbnek tűntek, mint a regény. Viszont egy pont után beindul a cselekmény és onnantól, főleg a csata előkészületeitől kezdve körömrágós, sőt, izgultam a szereplőkért, már akiket megkedveltem. Mert voltak szép számmal, akik érdektelenek maradtak.

Ami a legnagyobb erőssége a könyvnek az alapkoncepció: a Maszkabál és a politikája, világnézete. Emellett helyet kap az identitáskérdés, a népek sokszínűsége. Mindezt egy feudális-szerű, középkorias világba beleágyazva, amit áthatnak a politikai szervezkedések, árulások. Érdekes egyveleg kerekedik ki ebből a végére, de a fentebb említett túlírtság sokat ront az élményen.