2018. szeptember 26., szerda

Top 5 Wednesday #45 - Kedvenc könyvborítók 2.


Ez a rovat hetente jelenik meg és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák. A csoportot meg tudjátok nézni IDE kattintva.

A heti téma a kedvenc könyvborítóink voltak. Mivel ezt a nyáron alternatív témaként egyszer kitöltöttem, így most kicsit más szisztémát alkalmazva hozok öt borítót. Az általam elmúlt pár évben olvasott könyvek borítói közül válogattam.


2018. szeptember 25., kedd

Riley E. Raines: Chloe, a titokzatos - Értélelés és interjú


Amikor egy olyan könyvet olvasol, ami szép emlékeket idéz fel benned és jó érzéssel tölt el az a tökéletes könyv. Számomra ez volt a Chloe a titokzatos. Megidézte a mecha műfaj iránti, de még inkább a mecha animék iránti rajongásomat. Késztetést érzek valamelyik Gundam sorozat újranézésére, mert ez a könyv nagyon adja. Minden benne volt, amiket azokban a sorozatokban, meg egyáltalán a műfajban szeretek.

Noha ifjúsági regény, de ez egyáltalán nem tántorított el, mert ami ténylegesen ezeknek az óriásgépes történeteknek a sajátja, az mind benne volt. Emellett amit még kiemelnék, az az írói stílus és a nyelvezet, ami jól átgondolt és kiforrott, jó nyelvi szinttel és helyesírással, amit az ifjúsági könyveknél még fontosabbnak tartok, mint a felnőtteknek szólóaknál, bár ott sem elhanyagolandó.

Ritka a könyvek között az ilyen "mecha holló", de nekem nagyon kellett már egy ilyen, bár ebből kifolyólag olvastam volna sokkal, de sokkal tovább is még többet megtudva a világról, a háború miértjéről és a szereplőkről. Várom, hogy a szerző a folytatásban még jobban bővítse a világot, mert sok lehetőség rejlik benne. Lentebb a regényen keresztül kitérek a mecha műfaj sajátosságaira is, és a bejegyzés végén egy rövid interjút is olvashattok a szerzővel.

2018. szeptember 21., péntek

Top 5 Wednesday #44 - Klasszikus könyvek, amikből modern adaptációt szeretnék


Csatlakoztam a Top 5 Wednesdayhez, amit Gorkie blogján, az Olvasókörúton fedeztem fel, és nagyon megtetszett a koncepció, így én is belevágtam. 

Ez a rovat hetente jelenik meg és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák. A csoportot meg tudjátok nézni IDE kattintva.


A héten olyan klasszikus könyvekből álló listát állítottam össze, amikből szeretném, ha modern adaptáció készülne. 

2018. szeptember 18., kedd

Paullina Simons: A bronzlovas


Jó ideje kerülgettem már ezt a könyvet, mert a több mint nyolcszáz oldalas terjedelem mindig visszatartott, de aztán mégis levettem a polcról és belekezdtem. Érdekelt a történelmi kor, amiben a cselekmény játszódik, viszont történelmi romantikust ezelőtt még nem sokat olvastam, így nem tudtam, pontosan mire számítsak, viszont nagyjából azt hozta a könyv, amit olvasás előtt sejtettem. A történelmi rész szépen kidolgozott, érzékletesen írja le a borzalmakat, harcokat a szerző. Az ebbe beépülő szerelmi szálat viszont kissé túlírtnak, néhol értelmetlennek éreztem, noha vannak szép, jól kidolgozott részei is, főleg a házaséletet leíró pillanatképek. Viszont egy háborús történethez képest túl sok volt benne a felesleges sóvárgás, se veled, se nélküled kapcsolat, a szerelmesek közötti rossz/elégtelen kommunikáció, ami sok helyen csak felesleges oldalakat töltött meg, hogy növelje a terjedelmet. Pár száz oldallal meghúztam volna a történetet, mert akkor sokkal nagyobbat ütöttek volna a drámai részek, így viszont a szerelmi játszmák közepette úgy éreztem, nincs elég súlyuk. Ami ennek ellenére a legnagyobb erénye a könyvnek, az írói stílus. Egyszerűen olvasmányos és letehetetlen, és minden hibájával együtt is várom a folytatás magyar megjelenését.

2018. szeptember 12., szerda

Top 5 Wednesday #43 - Könyvek a fiatalabb énemnek


Csatlakoztam a Top 5 Wednesdayhez, amit Gorkie blogján, az Olvasókörúton fedeztem fel, és nagyon megtetszett a koncepció, így én is belevágtam. 

Ez a rovat hetente jelenik meg és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák. A csoportot meg tudjátok nézni IDE kattintva.


A héten olyan könyvekből álló listát állítottam össze, amiket a fiatalabb énem kezébe adnék.


2018. szeptember 11., kedd

Martha Wells: Kritikus rendszerhiba


Amikor a végére értem a könyvnek, akkor úgy éreztem, ez nagyon nem tetszett. Becsuktam, és csak néztem, és felmerült a kérdés: ennyi? Itt most nem a terjedelemre gondolok, mert ennél rövidebb írást is olvastam már, ami sokkal ütősebb volt, hanem a tartalomra. Ahhoz képest, hogy mennyire vártam ezt a könyvet, és hogy időközben többek közt egy Nebula-díjjal is jutalmazták, amihez gratulálok a szerzőnek, hát, mit mondjak sokkal többet vártam. Mindent egybe vetve közvetlen olvasás után nagyon alacsonyan állt nálam. Aztán mikor kissé eloszlott a csalódottságom, találtam benne néhány pozitívumot, főleg néhány jó ötletet. Például a gyilokdroid szórakoztató műsormániája vagy az, hogy az ősszemszögéből láttuk végig az egészet, ami egy jó megoldásnak tartok az író részéről. Még hellyel-közzel Öldöklő gondolkodását is bírtam. Ezek azonban nem elegek egy igazán jó könyvhöz. A probléma ugyanis ezeken felül veszi kezdetét. Sablonos, alulírt (túlírt – ez nézőpont kérdése), a karakterek kidolgozatlanok, és ami a legkevésbé tetszett az a könyv vége. Sokkal jobban ki lehetett/ki kellett volna dolgozni a történetet, vagy lefaragni, hogy egy jó novella lehessen belőle. Ebből sajnos egyik sem valósult meg.

2018. szeptember 4., kedd

On Sai: Szürke szobák; Miogin bázis


A kiegészítő/köztes kötetekkel felemás a viszonyom. Egyrészt időhúzásnak tartom a főcselekmény folytatása előtt/közben/után, másrészt, mivel nem minden esetben tesznek hozzá az adott sorozathoz, feleslegesnek is. A Szivárgó sötétség esetében nem ez a helyzet. A két köztes rész a Szürke szobák és a Miogin bázis egy-egy új helyszín életét mutatják be, illetve a már ismert szereplők új oldalát is, vagy éppen új szereplőket. Mivel rövidebb, és ezáltal, kötöttebb a keret a szerző jobban rákoncentrál a szereplők közti interakciókra. Ez eddig is az egyik erőssége volt, ami a rövidebb terjedelem miatt még jobban kihangsúlyozódik, ahogy a magával ragadó, sodró stílusa is. Kicsiben jobban látszanak ezek az erősségek. Így lett ez a két kisregény az eddigi két legélvezhetőbb köztes kötet, amit valaha olvastam. Még úgy is, hogy a Szürke szobák sokkal jobban tetszett, minta Miogin bázis. Artúr továbbra sem lesz a szívem csücske, de azért várom a nevét viselő harmadik kötetet.

Kövess E-mailen is!