Top 5 Wednesday #27

 Csatlakoztam a Top 5 Wednesdayhez, amit Gorkie blogján, az Olvasókörúton fedeztem fel, és nagyon megtetszett a koncepció, így én is belevágtam. 

Ez a rovat hetente jelenik meg és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák. A csoportot meg tudjátok nézni IDE kattintva.

A múlt hetet kihagytam, de most újult erővel hozom a bejegyzést. A heti téma a kedvenc fantasy/Sci-fi NEM KÖNYVEK (film, sorozat, anime, manga, videó játék, képregény, stb.) Vegyesen hozok minden félét a témakörből.

Kylie Scott: Lick – Taktus

"...tegyél magasról minden következményre. Mi van, ha igazából tényleg tudsz repülni? Ha pedig mégsem, akkor gondold el, milyen izgalmas lesz zuhanni!"

Ez a könyvből vett idézet körülbelül tükrözi a kezdeti hozzáállásomat az ebben a zsánerben íródott regényekhez. Mindig egy jó nagy adag fenntartással fogok bele bármi hasonlóba. De utólag visszagondolva hallgattam az idézetben szereplő első félmondatra, és nem törődtem a következményekkel, hanem belekezdtem az olvasásba. Emellett az is szólt, hogy zenészek szerepelnek benne, és emiatt a zene is nagy hangsúlyt kap, amit nagyon szeretek, így győzött a kíváncsiságom, na meg a borító, ami ízlésesebb a félmeztelen pasis borítós könyvek legtöbbjénél. És hiába, hogy a tartalom számít, nálam ez is szempont, továbbá a fülszöveg sem rettentett el, amit még egy pluszpontként említenék a könyv mellett. A másik, hogy simán újraolvasós, pedig sosem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog, főleg, hogy a pozitív előjelek ellenére is azt hittem, hogy nem leszünk barátok. Aztán az első pár oldalon úgy behúzott a könyv, vagyis inkább a főszereplő, Evie stílusa volt az, ami miatt az első perctől akkorákat nevettem olvasás közben, hogy emlékszem, párom oda-odanézett, hogy mi bajom van. Meglepődtem, hogy mennyire elszórakoztatott ez a könyv. Habár tudni kell a helyén kezelni, és nem túl sokat, mély tartalmat várni tőle, hanem hagyni, hogy kikapcsoljon és magával sodorjon. Ha ez megvan, akkor az ember tényleg úgy érzi olvasás közben, hogy szárnyal, ha viszont nem tud elvonatkoztatni, és a való világot akarja viszont látni a könyv történéseiben, akkor zuhanni fog és nagyot csalódni.

Jennie Melamed: Lányok csöndje

„A könyvek… ablakok. Még akkor is, ha azok a helyek, amelyeket rajtuk keresztül láthatok, elérhetetlenek.”

Azok után, hogy elolvastam ezt a könyvet, nem csodálkozom, hogy a regény egyik szereplője megfogalmazta ezt, akár a könyv egyik mottója is lehetne. Ebben érződik az elvágyódás, az, hogy a szereplők legszívesebben elhagynák azt a helyet, ahol élnek, ám ebből az idézetből még nem derül ki, hogy milyen kemény igazából ez a könyv, sőt, ez még a fülszövegből sem. A rövid kedvcsinálót olvasva Katniss és Az éhezők viadala ugrott be, és ez alapján egy hasonló disztópiára számítottam, ahol a fiatal lányok harcolnak az elnyomás ellen. Ez azonban már a könyv elején megdőlt, mert ez a regény minden csak nem ifjúsági, és semmilyen szempontból sem reményteljes, hanem kegyetlen és nyomasztó, és mindenképpen felnőtteknek szól. Ezért olvasás után úgy éreztem, hogy a borító és a fülszöveg is kissé csalóka, mert sehol sem utal igazán arra, hogy milyen is a tartalom, egy 18-as jelzést elbírt volna.

Eléggé lassan haladtam a könyvel, és nem azért mert rossz, sőt, pont azért, mert a szerző stílusa, és amikről ír, meg ahogyan ír róla, az nagy hatású és odacsap, főleg, ha nem készült fel rá az ember. Így bizonyos részek után szünetet kellett tartanom, hogy kissé eltávolodjak a könyvtől, mert kellemetlen érzéseket keltett bennem.

Nem mondom, hogy szerettem ezt a könyvet, sőt utáltam, de pont ez az, amiért jó. Jó, mert nem lehet szeretni, és ez az, ami nagyon jól van így. A hatása viszont letaglózó.

Varga Bea: A siker tintája

Amikor először meghallottam, hogy On Sai írástechnikai könyv írásán gondolkodik, nagyon megörültem neki. Akkoriban még inkább fanfictiont írtam, de már próbálkoztam saját világokban is írogatni, aminek aránya azóta megfordult, így pont jókor jött A siker tintájának a megjelenése, mert momentán elakadtam a világaim felvázolása közben, és kellett egy löket, amire megfelelőnek bizonyult ez az írástechnikával foglalkozó kötet.

„A kezedben egy lapozgatós könyvet tartasz. Minden fejezet végén eldöntheted, merre haladsz tovább.” Szól a tanács a könyv bevezető fejezetében. Amikor először olvastam januárban nem foglalkoztam ezzel a tanáccsal, hanem sorban elolvastam a fejezeteket, mert kíváncsi voltam a teljes könyvre, és arra, hogy így olvasva egymásra épül-e. Azt tapasztaltam nagyrészt igen, főleg az írástechnikai részek, a lélektaniak pedig mélyítik a témákat. Aztán jött a második kézbe vétel, ahol már a lapozgatós módszert választottam, és kiderült, hogy így is működik a kötet, bár nem mindig arra irányított, ami érdekelt, így néhol ugrottam részeket, és kerestem helyettük olyat, ami jobban megragadott, így felfedeztem, melyek azok a fejezetek, amik a saját szintemen a legtöbb többletinformációt adták. És itt van az egyik kulcsa a könyvnek: az olvasó a saját írói szintjéhez mérten haladhat tovább az olvasás során.

Számomra a legerősebb részek az írás pszichológiájáról szóló fejezetek voltak. Azokon nagyon látszott, hogy a szerző viselkedéselemzőként benne van a témában, és szeret is róla írni/beszélni. A másik erőssége a humor. Az egész könyvet átjárja egyfajta játékosság, ami miatt pár oldal után elfelejti az ember, hogy írástechnikai könyvet olvas.

A könyv hátrányát a szerző maga is megfogalmazza a könyv végén: „Ha kezdőként először olvastál az írás szakmai alapjairól, lehet, hogy egy kis írói blokkot fog okozni.” Akiknek ez az első írástechnikával foglalkozó anyag, amit a kezükbe vesznek, azoknak tényleg tömény lehet, de kisebb adagokban talán jobban emészthető, és közben a gyakorlati feladatok is megoldhatóak.  

Top 5 Wednesday #26

Csatlakoztam a Top 5 Wednesdayhez, amit Gorkie blogján, az Olvasókörúton fedeztem fel, és nagyon megtetszett a koncepció, így én is belevágtam. 

Ez a rovat hetente jelenik meg és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák. A csoportot meg tudjátok nézni IDE kattintva.

A héten nem adtak meg a Goodreads-es szervezők témát, így szabadon lehetett bejegyzést írni, így úgy döntöttem, a kedvenc könyvsorozataimról hozok egy bejegyzést.

Top 5 Wednesday #25

Csatlakoztam a Top 5 Wednesdayhez, amit Gorkie blogján, az Olvasókörúton fedeztem fel, és nagyon megtetszett a koncepció, így én is belevágtam. 

Ez a rovat hetente jelenik meg és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák. A csoportot meg tudjátok nézni IDE kattintva.

Az e heti téma szerint az urban fantasy művek romantikus vonatkozásai alapján kellene hozni könyveket, de én egy kicsit megvariáltam a témát, mert a bejegyzésben a Harry Potterből hozom az öt kedvenc páromat.