Borítóleleplezés #96 – Rezeda Réka: Bábmester (Tüske és gyopár 1.)

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Rezeda Réka első könyve, a Tüske és gyopár 1. része, a Bábmester, ami a Vörös pöttyös sorozatban érkezik.

Íme, az új Vörös pöttyös kötet borítója!

Borítóleleplezés #95 - On Sai: A háború titka – Vágymágusok 4

 

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál On Sai legújabb könyve, a Vágymágusok 4. része, A háború titka, ami a Vörös pöttyös sorozatban érkezik.

Íme, az új Vörös pöttyös kötet borítója!

Jay Kristoff: Empire of the Vampire – Vámpírbirodalom

Jay Kristoff neve nem volt ismeretlen számomra, mert számos könyve olvasásra várakozik a polcomon, de ez volt az első, amit kézbe vettem. Kivételesen engedtem a könyv körül kialakult nagy hype-nak, és meg kell mondjam, határozottan nem bántam meg. Sőt a legjobb könyv volt, amit az év első negyedében olvastam. Nemcsak a dark fantasyként működik, hanem műfajtól függetlenül is megállja a helyét.

Minden szempontból remekül megírt könyv, talán az alkalmankénti enyhe túlírtságot és az elején az olvasóra zúdított rengeteg nevet tudnám felhozni hibaként, bár ezeken gyorsan túllendül az ember, mert a szöveg hamar beszippantja magába, és néhány fejezet után csak azt veszi észre az ember, hogy sodródik az eseményekkel, izgul a szereplőkért, és lenyűgözi a világ.

Más szóval bevezetésként elmondhatom, hogy örülök, hogy Kristoff könyvei közül a Vámpírbirodalom volt az első, amihez szerencsém volt, mert ezzel maximálisan elérte, hogy érdekeljen a többi is, és ne csak a port fogja a polcon (Vihartáncos felkészül). Körülbelül úgy jártam vele is, mint Tchaikovsky-jal Az idő gyermekei elolvasása után: nem túlzok, akár a bevásárlólistáját is elolvasnám. Írom ezt azért, mert Kristoff, akárcsak Tchaikovsky, ugyan nem könnyen emészthető témát választott, viszont a tálalást olyan olvasmányosan teszi, hogy szinte letehetetlenné válik a kötet. Ehhez a választékos nyelvezet, a gördülékeny írásmód, az érdekes és részletgazdag világ és a sokszínű szereplőgárda is nagymértékben hozzájárult.

Kemendy Júlia Csenge: Az időlátók balladája

Kemendy Júlia Csenge nevével először a Kalandra fel! (ITT írtam róla) olvasókönyvben találkoztam, amiben A sötétség, aki félt a gyerekektől című novellája jelent meg. Már akkor felkeltette az érdeklődésemet a gördülékeny stílusával és a szerethető történetével. Aztán megjelent két kisiskolásoknak szóló regénye, Az Anyacsalogató Hadművelet (ITT olvashatsz róla bővebben) és A Bertibátorító Hadművelet (EBBEN a bejegyzésben írtam a könyvről); ezek után az egyik kedvenc szerzőmmé lépett elő, ezért nagyon kíváncsi voltam az ifjúsági könyvére is, amiben szintén nem csalódtam.

Az időlátók balladája a szerző harmadik regénye, és ez minden szempontból meg is látszik rajta. A stílusa még letisztultabb, és az első pillanattól kezdve érezni a szövegen, hogy a szerző otthonosan mozog ebben a műfajban is. A hosszabb terjedelemmel sincs gondja, sőt, az írói eszköztárát sokkal jobban ki tudta bontakoztatni ebben a kamaszoknak szóló történetben. Érezhető a folyamatos fejlődés, és nagyon kíváncsi vagyok, meddig juthat el még az író.