Jelena Glazova: Naivitás

Jelena Glazova nevével először a Sóvárgás (ITT írtam róla) című verseskötete kapcsán találkoztam, ami 2021-ben jelent meg a PRAE Kiadó gondozásában. Ez a könyv átrepített a szerző saját univerzumába, ami nagyon egyedi és pozitív élmény volt, így hát, amikor megláttam, hogy az idei Könyvfesztiválra érkezik a Naivitás, nagyon megörültem.

Ebben a kötetben az erőszak és az ahhoz szorosan kapcsolódó társadalmi kérdések dominálnak, megfűszerezve a vallás, a humanizmus és a feminizmus égető problémáival. Mindez 72 oldalon keresztül, folyamatosan kérdésekkel bombázva a külvilágot és magát a szerzőt is.

Jelena Glazova verseit ismét Kis Orsolya értő fordításában olvashatjuk, aki már az előző könyvét is remekbe szabottan ültette magyarra, és ez a Naivitással sincs másként. A versek cím nélküliek, így az előző kötethez hasonlóan a tartalomjegyzék a versek első sorát adja meg címnek.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Jelena Glazova: Sóvárgás

Deja vu érzés fogott el a Sóvárgás olvasása közben, ugyanis a hatása egy szóban összefoglalva lehengerlő. Tovább megyek, elkapott a „Hűha, mit is olvastam!”-benyomás. Utoljára ilyet Karin Tidbeck Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről (ITT írtam róla) című novelláskötete váltott ki belőlem, csak az prózával, míg Glazova lírával. Nézek ki a fejemből, és olyan, mintha áthúzott volna a saját univerzumába.

Mikor becsuktam a kötetet, nem tudtam eldönteni, hogy remekművet vagy egy random vershalmazt tartok a kezemben, vagyis nagyon ráérzett-e valamire a szerző, mint a fent említett kollégája vagy sem. Aztán ülepedett a szöveg, és visszhangozni kezdtek a fejemben az utózöngéi, úgy érvényesült egyre jobban a Tidbeck-hatás. Ugyanis Glazova versei hasonló szürreális-groteszk-abszurd remekművet alkotnak, mint a fent említett kötet tizenhárom novellája.

A hatás nem véletlen, mert a szerző többféle elemet kombinál. Ahogy a borító egyik belső fülén olvasható: „A kortárs művészet interdiszciplináris és médiumközi területei érdeklik, műveiben szövegeket, képeket és experimentális hangokat kombinál.” Ennek megfelelően a szöveg egésze vizuális hatást kelt, a versek nagyja pedig egyedi dallammal rendelkezik, amit nagyon nehéz fordításban visszaadni, de Kis Orsolyának többségében sikerült.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Erberling Judit: Vers a tengerben

Három utazókönyv után elmondhatom, nagyon szeretek így olvasni könyvet. Ad egy kis pluszt az élményhez, hogy előttem több kézben is járt a könyv. Érdeklődve olvastam a többiek gondolatait, a szerző üzenetét a könyv elején. Egyedi hangulatot teremtettek az olvasáshoz, ezért különösen köszönöm Juditnak, hogy útnak indította a könyvét, és elolvashattam.

Azzal a meglepetéssel kezdeném, ami a boríték felnyitásakor ért. Egyrészt a borító sokkal szebb élőben, mint képen. Gyönyörű a grafika és a színösszeállítás. Tökéletesen illik a kötet hangulatához, egyszerre borús és derűs, pont, mint a versek. Másrészt a kemény kötés ugyancsak kellemesen meglepett, mert puhára számítottam, a lapok vastagságáról nem is beszélve. Nagyon igényes kivitel.

A belbecsről ugyanez mondható el. A verseket nagy gonddal válogatták össze, és látszik, hogy határozott koncepció állt a kötet mögött. Az élet sokszínűségét hivatott bemutatni egy emberi lélek belső hangjain keresztül. Azt, hogy milyen szárnyalni, szeretni, gyászolni és bízni, reménykedni. A sötétség és a világosság egységük révén  kiegyensúlyozzák egymást, és a köztes árnyalatok megjelenítése betekintést enged egy lélek belső titkaiba.

“Ez a kedd is csak egy hétfő - inkognitóban” - Sárhelyi Erika: Hétköznapi józanság

Azzal kezdeném, hogy már régen nem olvastam verseskötetet pedig régen nagyon sok járt a kezemben, és nem egyet végig is olvastam, de valahogy mostanában a sok regény között elveszett az az inger, hogy verseskötetet vegyek a kezembe. A versszeretetem azonban megmaradt, így amikor két éve regisztráltam Molyra újra elkezdtem olvasni őket, és itt találkoztam először Sárhelyi Erika verseivel is, és végre megint úgy éreztem, hogy van egy költő, aki nekem szól, aki meg tud érinteni. Így nagyon megörültem, mikor megláttam, hogy megjelenik ez a verses kötet, de aztán addig-addig szemeztem vele, míg elfogyott a boltokból, így egy időre le is mondtam róla. Aztán múlt pénteken a szegedi könyvklubban Zonyika pont ezt a könyvet hozta el, és ahogy beszélt róla, újra fellángolt az érdeklődésem, így kölcsön is kértem tőle, amit egyáltalán nem bántam meg, sőt, ez a kötet azt hiszem, elindította, hogy újra verseket olvassak. Régen éreztem már ilyet, szóval csak megköszönni tudom ezt a csodálatos élményt, amit ez a kötet nyújtott.