Hm…
Jó volt ez, de miért kellett ezt ilyen hosszan megírni és néhol a cselekményhez
hozzá nem tevő leírásokkal teletűzdelni? Az 500+ oldalt ugyanis nyugodtan le
lehetett volna 300-ra szűkíteni, és akkor egy sokkal feszesebb, lendületesebb
regény lesz a végeredmény. Így viszont nem kicsit túlírt, nem egy helyen
felesleges részekkel. Bár ha ezen a zavarótényezőn túllépünk, akkor egész jól
el lehet lenni a könyvvel. Ha túl tudunk lépni rajta. Megmondom őszintén majdnem
nem sikerült, mellette több képregényt is elolvastam, mert érdekesebbnek
tűntek, mint a regény. Viszont egy pont után beindul a cselekmény és onnantól,
főleg a csata előkészületeitől kezdve körömrágós, sőt, izgultam a szereplőkért,
már akiket megkedveltem. Mert voltak szép számmal, akik érdektelenek maradtak.
Ami
a legnagyobb erőssége a könyvnek az alapkoncepció: a Maszkabál és a politikája,
világnézete. Emellett helyet kap az identitáskérdés, a népek sokszínűsége.
Mindezt egy feudális-szerű, középkorias világba beleágyazva, amit áthatnak a
politikai szervezkedések, árulások. Érdekes egyveleg kerekedik ki ebből a végére,
de a fentebb említett túlírtság sokat ront az élményen.
