Az eddigi regényeiben (A nép igazságáról ITT, A rendszer ellenségéről pedig ITT olvashattok) a szatirikus társadalomkritikai jelleg dominált, műfajilag pedig a szépirodalom és a mágikus realizmus (fantasy) határmezsgyéjén mozogtak. Különlegességük volt még a leleményes nyelvi fordulatok és a választékos nyelvezet, na meg a gyilkos humor, amivel nem egy sírva röhögős percet szerzett számomra, de ezzel az olvasási mellékhatással nyilván nem voltam egyedül.
Ezekkel
szemben a szerző új kötete merőben más vizekre evez. A Ködcsempész egy vérbeli grimdark fantasy regény, annak minden
finomságával és velejárójával együtt, ami önmagában remek ajánlólevél volt nekem,
mert szeretem ezt a fantasy alzsánert. Arról nem is beszélve, hogy a szerző ezt
a műfajt is ugyanolyan mesterien műveli, mint a szatírát.
A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!
Hastur Mendalla, a sötételf rablógyilkos nem akar mást, csak lelépni végre Baar-Shagŷrból, erről az áldatlan, mocsaras tájról, amely semmi jót sem tartogat a számára. A lápvidéket övező mágikus ködfal azonban útját állja, és azt beszélik, a Köd nem válogat: aki megpróbál átkelni rajta, azt könyörtelenül elemészti. A Köddel még a szerzetesek sem mernek packázni, Hasturnak azonban nincs más választása…
A regény Ammerúnia egyik sötét szegletébe kalauzolja az olvasót, egy kemény, zúzós és ízig-vérig férfias kalandra egy dörzsölt gonosztevővel a főszerepben. Kisistenek, ximúrok, holdkőmosók, mokány amazonok és csalafinta széplányok kísérik hősünket veszedelmes útján egy ádáz és kegyetlen világban, hol az éj minden árnya ezernyi halált rejteget.
A regény Ammerúniába kalauzolja el az olvasót, ez a tizedik regény, ami itt játszódik, illetve jó pár novella is gazdagítja ezt a világot. Leszögezném, hogy e kötet előtt még nem hallottam erről az univerzumról, így tartottam tőle, hogy háttérismeret híján sötétben fogok tapogatózni, de a kötet a világ ismerete nélkül is maximálisan élvezhető. Sőt, teljesen önállóan olvasható, hála az írónő történetmesélésének, mert végig tartja a fókuszt, és biztos kézzel vezeti a cselekményt. Fokozatosan mutatja be a világot, pont annyit mutat meg Ammerúniából, amennyi a regény megértéséhez szükséges, és ez tökéletesen jól van így.
Ahogy a cselekményvezetés és a világépítés, úgy a nyelvi szint és az írásmód is a műfajhoz igazodik. Előbbi továbbra is magas, de nem annyira szépirodalmi, mint az eddigiek, ami teljes mértékben illik ehhez a mocskos, veszedelmes grimdark világhoz, utóbbi pedig a fantasy mesélés módjához idomul, amihez egy új írói hang is társul, ami piszkosul jól áll a szerzőnek. Ugyanis határozott, a szereplőket magabiztosan szólaltatja/személyesíti meg, erős és érett.
A történet Ammerúnia Baar-Shagŷr tartományába kalauzol el bennünket, ahol nem elég, hogy majd mindenki nyomorog, és siralmas körülmények között él, ám az egész tartományt körül veszi egy Ködfal, ami miatt el sem hagyhatják Baar-Shagŷrt, aminek egy ximúrkór nevű betegség az oka, aminek terjedését ezzel a ködsávval akadályozzák meg. Nem csoda, hogy mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti, és egymást követik a kalandok, miközben megismerhetjük a világot benépesítő karaktereket, főleg Hastur Mendallát, a sötételfet, aki központi szereplője a regénynek.
Hastur a tipikus antihős, ennek ellenére valahol mégis helyén van a szíve, és alapvetően nagyon is szerethető. Egy olyan karakter, aki a saját egészségét is kockára teszi a céljaiért, így válik az egyik kisistennő, Yr-Aghaa kiválasztottjává, ami nem csupán az ő életét változtatja meg, de hatással van a történet más szereplőinek sorsára is. Ennek hatását a szerző kiválóan viszi végig a kötet elejétől a végéig, méghozzá egész idő alatt tökéletesen adagolva az információkat. A lezárásra pedig az összes szereplő a helyére kerül. Ezzel alapvetően elvarrja a szálakat, bár vannak karakterek, akiknek folytatódhat a története, ha a szerző is úgy akarja, és remélem, akarja, mert ez a világ legalább annyira illik hozzá, mint Havasfelföld fagyos zordsága.
A Ködcsempész összességében egy biztos kézzel és szívvel megírt grimdark fantasy, ami különleges kalandra hívja az olvasót. A nyelvi szint szokás szerint magas, a nyelvezet tökéletesen illeszkedik a fantasy zsáneréhez. Ezek pedig mind elengedhetetlenek egy igazán kiváló regényhez. Márpedig A Ködcsempész egy igazán kiváló grimdark fantasy kalandregény. A szerzőnek pedig jól áll a kalandozás Ammerúnia világában, ami remélhetőleg nem egyszeri alkalom volt, mert kíváncsi lennék, milyen sztorikkal bővítené ezt a világot.
Szívből ajánlom a grimdark szerelmeseinek, mert számukra elsőrangú szórakozást nyújthat. A fantasyval ismerkedőknek is ajánlom, mert Koppány Tímea könnyedén vezeti be olvasóit a zsánerbe olvasmányos, gördülékeny stílusával és kalandos cselekményvezetésével.
A regényt a szerző jóvoltából volt lehetőségem elolvasni!
Értékelés: 5
----
Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése