Ebben a kötetben az erőszak és az ahhoz szorosan kapcsolódó társadalmi kérdések dominálnak, megfűszerezve a vallás, a humanizmus és a feminizmus égető problémáival. Mindez 72 oldalon keresztül, folyamatosan kérdésekkel bombázva a külvilágot és magát a szerzőt is.
Jelena Glazova verseit ismét Kis Orsolya értő fordításában olvashatjuk, aki már az előző könyvét is remekbe szabottan ültette magyarra, és ez a Naivitással sincs másként. A versek cím nélküliek, így az előző kötethez hasonlóan a tartalomjegyzék a versek első sorát adja meg címnek.
A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!
Mi a legfontosabb az életben? Mi a pénz? Mi a közös a popzenében és a terrorizmusban? Elment-e Isten zuhanyozni, és azért nem hall minket?
Jelena Glazova új verseskötetében válaszokat keres társadalmunk legégetőbb kérdéseire, miközben merít a popkultúrából, filozófiából, buddhizmusból, s persze vallás és politika éktelen lármájából. Végül mindig ugyanoda jut vissza: az erőszakhoz. Nem elégszik meg látszatválaszokkal: nem kíméli a humanizmust és a feminizmust sem, tömör és erőteljes képeivel kíméletlenül odacsap, hogy megrengesse létezésünk alapzatát, amelyről azt gondoltuk, kikezdhetetlen. Folyamatosan rákérdez az emberi nyelv és kommunikáció ellentmondásos viszonyára, hiszen „a terjengősség és a jelentés hiánya hirtelen belülről öl”.
Teszi mindezt egy olyan világban, ahol a halál edzőterembe megy és társkereső applikációban küldözget magáról képeket, Isten pedig nem válaszol többé semmire.
Jelena Glazova ismét egy különleges utazásra invitálja olvasóit, ami egy hihetetlen képzelettel megalkotott valóságba visz, melyet a szerzője az elméjéből szabadított ki, hogy a nagyérdemű elé tárja. És milyen jól tette! Az élmény átható és nagyon hatásos, amit csak fokoz, hogy a versek tökéletes sorrendben lettek összeválogatva.
A kötet tematikája nehezen behatárolható, mert sokféle elem keveredik benne, hiszen a
versek témája is sokféle. A legmeghatározóbb az erőszak, és annak hatásai a
világra. Az ehhez a témához kapcsolódó költemények erős képekkel dolgoznak.
A legmeghatározóbb közülük az ember erőszakkal kezdődik:
„az ember erőszakkal kezdődik
megmagyarázhatatlan hirtelen kitöréssel
(…)
amikor már szinte mindenki halott
az erőszak áldozata túlél
a lány az erőszak gyermekével a méhében
a várakozás mellett dönt
a hajó heggyé
majd kontinensé mutálódik
a túlélő ott él a legtetején
az erőszak gyermekével
telnek az évek
az erőszak gyermeke a túlélő mögött fut
az ember újra erőszakkal kezdődik”
Ez a vers kiválóan szemlélteti az erőszak körforgását az erőszakból fogant gyermek születésétől annak erőszaktevővé válásáig. Noha egy kicsit sarkítok, de nagyjából ez olvasható ki a sorokból, amit csak fokoz a szerző szókimondó stílusa.
A
másik fontos kérdéskör a vallás, azon belül is Isten vagy a Halál megjelenítése.
Előbbit jól példázza a beástuk magunkat
isten fáradhatatlan testébe című vers, amiből árad egyfajta reménytelenség
és elhagyatottság, némi iróniával megfűszerezve.
„beástuk magunkat isten fáradhatatlan testébe
de az összeomlott
kitolt minket kívülre
arról álmodoztunk, hogy teljesen
be leszünk temetve ide
azt hittük eldőlt a jövőnk
nem jutott eszünkbe az elutasítás lehetősége
isten egyszerűen hallgatott
mi ezt nem ellenvetésként
hanem hallgatólagos beleegyezésként
értelmeztük
(…)
isten azonban nem tett megjegyzést
egyszer csak eltűnt egy napon
nem válaszolt semmilyen üzenetre többé
nem írt udvariasságból olyasmit sem hogy
„szia elmentem zuhanyozni”
A halál témáját a halál küldött egy dickpic-et című vers írja le legjobban, ami kb. a halál egy napját írja le, mintha éppen egy számítógépes játékban lenne.
„a halál küldött egy dick pic-et
„dickpic a haláltól”
itt van pirosan összetörve
lekvárral bekenve
fehér ünnepélyes színekben
arany bilincsben
szerette volna felvenni a kapcsolatot
azaz matchelni az appot
és írhat neked
a halál küld egy szelfit
gyönyörű mosolya van
fogsora jól mutat a vörös koponyában
remek torzója van
a halál edzőterembe megy
a halállal szexelni nem a legjobb ötlet
jobb megvárni amíg kihűl a dolog
és másik áldozatra vált
akkor lehet nyugodtan unmatchelni
és kilépni a játékból”
A részletekből látható, hogy a szerző végig (mind a címben, mind a versekben) kisbetűs írásmódot használ, így a címek a költemények szerves részét képezik, azok első sorát adják. Ötletes megoldás, ami egyfajta folytonosságot ad a szövegeknek, gördülékenyebbé téve az olvasást. Emellett egyáltalán nem használ írásjeleket, ami elsőre zavaró lehet, de hamar túl lehet lendülni rajta, mert a könyv gyorsan magával ragadja az olvasót.
A Naivitás összességében egy különös utazás Jelena Glazova lírájába. A versek hangulata magával ragad, és jóval a befejezés után sem ereszt. Néhol groteszk, vagy az abszurditásig fokozódik, máshol szókimondó, netán egyenesen félelmetes. Mindezt egy sor témán keresztül, kezdve napjaink fontos társadalmi kérdéseivel a valláson át a feminizmus kérdésköréig.
Ajánlom azoknak, akik szeretik az egyedi hangvételű, nagy hatású könyveket. A líra kedvelése előny, de nem feltétel, mert a versek egy-egy rövid történetként is értelmezhetőek, így a formát azok is emészthetőnek találhatják, akik nem olvasnak versesköteteket.
A kötetet a PRAE Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
Értékelés: 5
----
Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése