Ott kezdeném, hogy a sok negatív vélemény után kellemeset csalódtam a
darabban, sőt nagyon tetszett. Szerintem egy jól megkomponált,
átgondolt, szórakoztató, néha szomorú, de alapvetően jó humorú mű.
Számomra minden benne volt, amit szeretek a Harry Potterben. Először
eredeti nyelven olvastam, és már akkor is nagyon tetszett, de magyarul
olvasva tán még jobban. A darab központjában egy teljesen hétköznapi
dolog áll, ami ha lehántjuk róla a Harry Potter varázsvilágát, akkor is
megállja a helyét, és aktuális. Apa-fiú, szülő-kamasz konfliktus. A
kamaszodó Albus nem tud mit kezdeni az apjával, akit mindennél jobban
szeret. Harry meg nem érti a fiát, akivel tizenegy évig jól megértették
egymást. Albus úgy hiszi, hogy a Mardekárba kerülése miatt van ez a
változás, Harry pedig azt, hogy a Mardekár rossz hatással van a fiára,
de inkább a barátja Scorpius, aki egy Malfoy. Aztán persze kiderül, hogy
a kapcsolatuk megromlásához nem ez vezetett, erre kölcsönösen
rádöbbenek. Utána próbálják a másikat olyannak látni, amilyen az
valójában. Elindul a változás, a párbeszéd közöttük, ami szerintem a
darab valódi tanulsága. Ajánlom mindenkinek, aki újra el akar merülni a
varázsvilágban és olvasni szeretne egy jó történetet.
