Kemendy Júlia Csenge: A Bertibátorító Hadművelet

Jelen cikkem tárgya, Kemendy Júlia Csenge A Bertibátorító hadművelet című meseregénye március 4-ig előrendelhető, és a könyv kiadását is segítheted ( ITT). Erre azért volt szükség, mert a kötet nem kapott megjelenési támogatást a Nemzeti Kulturális Alaptól, ezért a szerző úgy döntött közösségi gyűjtést szervez. A részletekről ITT olvashattok. Szerencsére én lehetőséget kaptam az előolvasásra.

Kemendy Júlia Csenge nevével először a Kalandra fel! meseantológiában találkoztam, amiben A sötétség, aki félt a gyerekektől című meséje (EBBEN a cikkben írtam róla) jelent meg. A történet nagyon megérintett, egyszerre volt szomorkás és kicsit vidám, mint az élet maga. Így az első találkozásunk kellemes élményként maradt meg bennem. Ezt az  első meseregénye, Az Anyacsalogató Hadművelet, A Tündérfürt utca 12.-sorozat első kötete csak fokozta, ígéretes debütálásnak tartottam. Sziporkázó, vidám hangulatával azonnal megnyert magának. ITT olvashattok róla bővebben.

Nagyon vártam a következő részt, így éltem a szerző kínálta lehetőséggel, amikor egy Molyos karcban előolvasókat keresett, akik ajánlót is írnának a könyvéről. Erről ITT olvashattok bővebben.

Megvallom, nem tudtam, mire számítsak, mert a szöveg még nem esett át a tördelésen, viszont hamar kiderült, hogy feleslegesen aggódtam, mert szerkesztett verziót olvashattam. Már az első oldalak után elámultam, mert az első kötet is nagyon jól megírt szöveg volt, de A Bertibátorító Hadművelet még annál is jobb. Látszik, hogy a szerző fejlődött a két kötet megírása között mind ötletek, mind történetszövés, mind karakterábrázolás tekintetében. A második rész sokkal élvezhetőbb, gördülékenyebb, és a történet fókusza is sikerültebb. Emellett a mondanivaló is jobban belesimul a történetbe.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Dobó Dorottya: A zapumai kóbor villamos

Korábban még sosem jelentkeztem utazókönyvre a Molyon, egészen eddig, mivel a kötet ötletességére már a megjelenésekor felkaptam a fejem. Azonban eddig mégsem jutottam el az elolvasásáig, de most kihasználtam a lehetőséget, és nem bántam meg. Már csak azért sem, mert az alapötlet, hogy valaki egy elszabadult villamosról írjon történetet, egyszerűen zseniális. Arról nem is beszélve, hogy a végén kiderült, annak idején több ilyen eset is történt nálunk, más szóval Dobó Dorottya valós alapra építette történetét, ami aztán messzi szárnyal a képzelet szárnyán, két főhősével végigkalandozva Európát.

Az illusztrátor, Buzási Viktória remek partner ehhez a képtelen ötlethez, egyszerű és tónusos ceruzarajzaival kíséri végig. De a borító a belső képeket is túlszárnyalja a bohókás, kalandos történet ígéretével, és ezt nagyrészt be is váltja. Ám akadnak mélyebb rétegei is, amikkel összetett művé áll össze. A szerző másik erőssége a sziporkázó humor, amit kiválóan támogatnak vagy épp fokoznak az illusztrációk. Így a szavak és a képek együttesen keltik életre Zapumát és lakóit, és vezetik be ezt a képzeletbeli országot az olvasók szívébe.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Kemendy Júlia Csenge: Az Anyacsalogató Hadművelet

Kemendy Júlia Csenge első meseregénye, Az Anyacsalogató Hadművelet a napokban (április 30-án) jelenik meg a Napkút Kiadó gondozásában. A szerző nevével először a Kalandra fel! meseantológiában találkoztam, amiben A sötétség, aki félt a gyerekektől című meséje (EBBEN a cikkben írtam róla) jelent meg. A történet nagyon megérintett, egyszerre volt szomorkás és kicsit vidám, mint az élet maga. Pozitív benyomásként raktározzam el magamban az első olvasmányélményt, ezért nagyon örültem, mikor a szerző felkért első könyvének az előolvasására, aminek örömmel tettem eleget.

A kötet két változatát is volt lehetőségem elolvasni (tördelés előtt és után), így kis betekintést nyerhettem a szöveg fejlődésébe, ami nagyon izgalmas volt számomra. Legfőképpen azért, mert érdekes volt látni, ahogy egy csupasz szöveg megtelik élettel és többlettartalommal az illusztrációk által. Meg kell mondjam, a szöveg önmagában is megállja a helyét, sőt, első könyv ide vagy oda, nagyon igényes munka, amit szívből tudok ajánlani az olvasóknak, de a képek, Nagy Bettina munkái sokat hozzátesznek az élményhez. Ehhez nagyban hozzájárul az illusztrációk egyedi stílusa, a kollázstechnika, aminél több rétegből áll össze egy-egy kép. Ez illik a meséhez és a szereplők különböző attitűdjeihez.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

 

Valeria Screwy: Miss Screwy csavaros árvái

2018. november 25-én jött velem szembe Bleeding Bride karca (ITT olvasható), amiben az akkortájt megjelent meseregényének keletkezéséről írt. Mikor belekezdtem a karc olvasásába, azt hittem, egy átlagos beharangozó a könyvhöz, de nem így lett. Mást találtam benne. Röviden megfogalmazva a mű mögötti szívet, az érzelmeket, amitől ez a mese az, ami. Bevallom, még most, a karc újraolvasásakor is megkönnyeztem, mert ez egy sokkal tragikusabb hátteret ad a főszereplő kislány (Mira) karakterének, mint ami a könyvben olvasható.

Ilyen előzmények után elhatároztam, hogy ha lehetőségem adódik rá, beszerzem a Miss Screwy csavaros árváit, ami a múlt évi Könyvhéten meg is történt. Igaz, a közelmúltig nem vettem a kezembe, de mindig ott motoszkált a háttérben, hogy nekem ezt olvasnom kell, és végül győzött. A végére érve azt mondhatom, nem bántam meg.

Kétszer is elolvastam annyira megtetszett a részletesen kidolgozott disztópikus steampunk háttérvilág, a karakterek, akiket csak szeretni lehet, az írásmód, ami a 20. század eleji mesemondó stílust úgy használja fel, hogy közben mégis illeszkedik a mai trendekhez és igényekhez. Ezáltal a mostani gyerekekhez szól úgy, hogy közben egy régebbi kort helyez a fókuszba. Oszoli Bernadett fekete-fehér illusztrációi pedig tökéletesen illenek a kötet stílusához. Ceruzarajz-hatást keltenek, ami szintén jellemző volt a huszadik század elejére, erre jó példa a 1912-ben megjelent Nyakigláb apó képei (EBBEN a cikkemben látható néhány). Oszoli Bernadett rajzai finom vonalvezetésűek, az épületek, ruhák, emberi arcvonások aprólékosan kidolgozottak, főleg a főszereplők esetében. Néhány esetben előfordulnak erőteljesebb, durvább ceruzavonásokkal megrajzolt jelenetek is, ezek vagy kihangsúlyoznak valamit, vagy mellékszereplőket ábrázolnak.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Top 10 ifjúsági- és gyerekkönyv 2019

A sci-fi-fantasy és a legérdekesebb könyvek listája után most a ifjúsági- és gyerekkönyvek (illetve szerepel rajta egy felnőtteknek szóló mese is) kerülnek sorra. Ebben az évben változatosabb meséket sikerült olvasnom, mint az előzőben, bár az is igaz, hogy nem annyira sokat, mint szerettem volna, de elég volt ahhoz, hogy érdemes legyen egy tízes listát felállítani.

Bodor Attila: A tél menyasszonya

Az szerző nevét az első könyve, A ló, aki édességet tüsszentett kapcsán rögtön megjegyeztem, és érdeklődve vártam, milyen történeteket hoz még el nekünk. Az első meséje különlegességével és választékos nyelvezetével nyert meg magának. Már akkor feltűnt, hogy gyönyörűen ír, ami A tél menyasszonyánál még inkább elmondható. Még kiforrottabb a stílusa, jobb lett a történetvezetés, letisztultabb az ív. Ezáltal Zelka története még élvezetesebbé vált számomra, jobban át tudtam élni a mesét. A történetet itt is Szimonidesz Hajnalka illusztrációi teszik még élőbbé, amik miatt különösen öröm lapozgatni ezt a gyönyörű mesekönyvet.

Lovranits Júlia Villő: A tündérkapu titka

Eddig két könyvet olvastam a szerzőtől, a Lea és a viharbanyákat és a Macskakőt. Mindkettő más-más korosztályt szólított meg, előbbi a kiskamaszokat, utóbbi a felnőtteket, és másért szerethető. A tündérkapu titka ismét egy újabb korosztálynak, a kisiskolásoknak íródott. A szerző pozitív életszemlélete és játékos, könnyed stílusa átviláglik a sorokon, miközben egy vidám, varázslatos történet tárul elénk, mely kalandok során át vezeti el a szereplőit a végcéljukhoz, miközben fontos tanulsággal is szolgál. Emellett fontos szerepet kap benne a barátság, kedvesség és a bizalom, és még sok más pozitív tulajdonság, melyek meghatározzák ezt a tündéri mesét, miközben arról is számot ad, hogy hová is vezethet a gonoszság. Teszi ezt a szerző úgy, hogy nagyon szerethető karaktereket alkot, akik élővé teszik az általa kitalált fantázia világot. A kaland közben az is kiderül, hogy mindig a látszat mögött van a lényeg. Ezt az illusztrációk is alátámasztják, melyek sokat tesznek hozzá a történethez. Szimonidesz Hajnalkát ismét csak dicsérni tudom, mert már sokadik alkalommal alkotott gyönyörű, szemet gyönyörködtető képeket, melyeket öröm nézegetni.

A bejegyzés további részében spoilerek előfordulhatnak!

Ecsédi Orsolya: Banyavész

Ecsédi Orsolya a Cirrus a tűzfalon című első meseregényével nagyon betalált nálam, és már nagyon vártam, milyen mesével rukkol elő legközelebb. Ezért megvallom, nagyon megörültem a szerző felkérésének, mert nem volt kérdés, hogy a Banyavészt is elolvasom. Egyáltalán nem bántam meg, mert ugyanaz történt, mint az előző könyve esetében: az első pár oldalon beszippantott a regény, és egy egyedi világba repített, ami ezúttal sem tér el olyan nagyon a valóditól. Sőt, ezt még sokkal közelebbinek is éreztem, mint Cirrus digitális világát. Számomra a Banyavész világa sokkal jobban átélhető volt és valóságosabban hatott. A kötet gyerek főszereplői igaziak voltak, olyanok, akikről elhiszi az olvasó, hogy a valóságban is létezhetnek. Ezért sokkal jobban átélhető. Báti és Zizu karaktere a gyerekkori énem egyes aspektusaira emlékeztetett, így általuk újraéltem a gyerekkorom egyes élményeit.

A Banyavészben újra megmutatkozott a szerző egyedi, játékos stílusa, amit már a Cirrus a tűzfalonban megismerhettem. Ehhez társul ismét egy egyedi ötlet, amely végtelen fantáziáról árulkodik, valamint az könnyed, intelligens humor, amiben újra megmutatkozik az író nyelvi zsenialitása. Mindehhez ismét jól illeszkednek László Maya rajzai, amik jó kísérői a műnek, a történések érdekes aspektusait ragadják meg.

Lovranits Júlia: Lea és a viharbanyák

Lea és a boszorkák története felidézte a gyerekkoromat, amikor képzeletben seprűn repültem együtt a sok boszorkánnyal. Mindhárom viharbanya különböző egyéniség, de mindhárom nagyon szerethető a maga módján. A kedvencem Frugilega lett, aki gorombának tűnik ugyan, de a maga módján mégis barátságos. Pont ez a kettősség, ami miatt nagyon megszerettem.

Érdekesek volt a boszorkány szokások megjelenítése, ahogy ezek keveredtek a népi hiedelmekkel, népmesei elemekkel. A kedvencem az volt, hogy a boszik bármin képesek voltak repülni. Ezen nagyokat nevettem. Főleg, a porszívón vagy a kenyérpirítón, de az állatok se voltak semmik vagy éppen az emberek.

A két kislány jó néhány kalandba keveredik a három viharbanyával, de leleményességükkel és bátorságukkal minden akadályt leküzdenek. És a végén Lea és Angika tökéletes boszorkány barátnak bizonyult.

Bodor Attila: A ló, aki édességet tüsszentett

Ahogy a fülszöveg kezdi: ”Matyi nem mindennapi ló.” Valami hasonlóra gondoltam először a könyv kapcsán, mikor megláttam a címét. Ez egy nem mindennapi könyv lesz, jutott eszembe, és a sejtésem beigazolódott. Bodor Attila egy egyedi ötletre, ötletből alkotta meg mesevilágát, és jó érzékkel ezt az ötletet adta címnek is, ami rögtön felkelti a figyelmet a könyv iránt. Matyi története hol viszontagságos, hol vidám, hol pedig hihetetlen kalandokon vezet keresztül, míg nem a végén minden újra a helyére kerül. Bodor Attila meséje tele van szeretettel, törődéssel, kalanddal. Mindehhez itt is kiváló kiegészítést nyújtanak Szimonidesz Kovács Hajnalka rajzai, amiket már a Minka és a felhőfoltozókban is megcsodáltam. Ezt a könyvet is öröm volt lapozni olvasás közben. Sokat tesznek hozzá a történet hangulatához illő illusztrációk.

Ecsédi Orsolya: Cirrus a tűzfalon

A történettel először az Aranymosás oldalán találkoztam, és már ott megragadott Cirrus egyedi világa. Nagyon drukkoltam, hogy a kis vírus történetéből könyv legyen. Amíg a válogató döntésére vártam, vissza-visszatértem az oldalra és újra és újra elolvastam a felkerült részletet. Aztán kiderült, hogy a szerző verseket ír, amikből jó néhányat elolvastam Molyon. Azok is nagyon tetszettek, így nem volt kérdés, hogy megvegyem-e a könyvet, amikor kiderül, hogy megjelenik.

Ennyi bevezető után elmondhatom, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, sőt régen szórakoztam ilyen jót, mint Cirrus kalandjainak olvasása közben. A rakoncátlan víruskezdemény az elejétől kezdve mosolygásra késztetett, és befészkelte magát, ha nem is a számítógépembe, de a szívembe biztosan. Nagyon kellemes olvasmány, virtuóz nyelvezettel, humorral, amiket a versbetétek és az illusztrációk tesznek igazán teljessé.