
Amikor
elkezdtem olvasni ezt a képregényt, az jutott eszembe rögtön az elején, hogy
végre egy olyan történet, ahol a Kapitány karakteréhez egyedi megközelítéssel
nyúlnak hozzá. Ez a benyomás szerencsére végig megmaradt. Az író új
megközelítéssel nyúl egy katona karakteréhez, ami nem az első ilyen vállalkozás
tőle, elég csak a Rambóra gondolnunk. A Nagy Marvel Képregény gyűjtemény
Amerika Kapitány sztorijai közül eddig egyik sem ragadott ennyire magával, mint
ez. Nagyon emberi és magára a Kapitányra, az általa képviselt értékekre
koncentrál nem pedig az akcióra. Arra, hogy egy eszmét hogy lehet
továbbörökíteni, milyen módon lehet elérni, hogy amit elért az életében,
megmaradjon. Newman tizedes karakterén keresztül követhetjük nyomon ezt az
átörökítést, és vele együtt csöppenünk bele az afganisztáni háborúba. Emiatt,
noha maga a szerző azt írta a történetről, hogy szinte bárhová beilleszthető az
idővonalon, én mégis úgy éreztem, hogy az Amerika kapitány: Új irány kvázi
folytatásának tekinthető, még ha igazából nem is az. Főleg a hangulata miatt
éreztem ezt.
Ami
még magánál az ötletnél is jobban tetszett, az a rajzolás. Ritkán látok ilyen
realisztikus ábrázolást. Néha olyan érzésem volt, mintha a való élet képeit
látnám, a színezés is rájátszott erre, de főleg a hangulatra. A barnás, szürkés
színek dominálnak, pont, mint az afgán sivatagban. Nagyon tetszett ez a
megközelítés, tökéletes volt a történethez.