Ilyen előzmények után nagyon vártam a folytatást. Ám a kezdeti lelkesedésem olvasás közben kissé alábbhagyott. Úgy éreztem, mintha az alapötlet és a naplóregény-koncepció kezdene kifogyni a lendületből, a szerző pedig az ötletekből, mert néhol egészen leült a kötet, és a nem mindennapi megoldásai, vicces helyzetei és sziporkázó humora dacára néhány helyen untam a könyvet.
A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!
Ez MÉG MINDIG I. Rettegett GONI naplója!!!
(Tompa Tamás utcai lakótelep, négyes tömb, nyolcadik emelet, a lift mellett balra) SZIGORÚAN BIZALMAS! (Ez nem változott.)
Naná. A helyzet nemhogy javult volna, inkább romlott. Ott van először is Papi és az ő pokoli elvárásai. Még az sem hatotta meg, hogy majdnem felrobbant a suli. Most komolyan, mit vár tőlem, kénköves tűzesőt? Aztán ott van Baj. Vele csak a baj van. Most komolyan, ilyen névvel mit is várhatnánk tőle?
Hellóról már nem is beszélve. Egy pokolmacskáról van szó, helló, nem valami doromboló cukiságról. A természettudományok meg, amit az iskolában tanítanak, és köszönőviszonyban sincsenek az otthon tapasztaltakkal… hagyjuk. Szóval van bajom elég. És a baj nem jár egyedül!
A cselekmény szinte pontosan a Meleg a helyzet! végén veszi fel a fonalat. Főhősünk még mindig meggyűlik a baja az osztálytársaival, a csúfolódókkal és az apja elvárásaival, akárcsak az első kötetben.
Ráadásul mind jobban fény derül Goni hiányosságaira a természettudományok terén, ami nem csoda, hiszen egy ördögfiókáról van szó, akinek nem igazán szabad hinnie a természet törvényszerűségeit bemutató tananyagban, így nem is biflázza be azt. Ami egyre több tanárnak szemet szúr, így néha egyenesen elhanyagolják, ezért a kis ördögpalántának javítania kell a tanulmányi eredményein.
Ezzel röviden össze is foglaltam a történetet, ami az elsőhöz képest nem sok újat hoz. A megkísértés fő témája még mindig hangsúlyos, méghozzá annyira, hogy háttérbe szorít egy az előző kötetből megmaradt, nagyon érdekes mellékszálat, Goni barátait, és a kapcsolatuknak alakulását, ami a Meleg a helyztet!-ben számos mókás jelenet forrása volt. Ezúttal azonban Ágó és Gyöngy szinte teljesen hiányzik, amit nagyon sajnáltam, mert ők üde színfoltjai a történetnek.
De dacára annak, hogy szinte semmiféle új elem nem került a kötetbe, a régiek azért nagyon jól működnek. Többnyire hozza is az első színvonalát, és a humora is nagyon rendben van. Utóbbi ezúttal is sokszor hagyatkozik a vezeték- és keresztnevekből összeolvasott szavakra. A mostani kedvencem Gomba Júlia = Baj lett. A karakter önmagában remek humorforrás volt, ráadásul a címet is rögtön plusz réteggel ruházta fel. Általa ugyanis a címAz ő megjelenésével ugyanis már nem csak Goni problémájára utal, hanem a Baj és Goni apja közötti adok-kapok szomszédi viszonyra is. Ami felettébb ügyes megoldás volt, hiszen a nő felbukkanásai az első kötet kiemelkedő pillanatait idézték. Ha az egész kötet hozza ezt, nem lett volna semmi bajom vele. Így viszont, ahogy azt fentebb említettem, úgy éreztem, hogy írás közben elfogytak az ötletek. Természetesen ezúttal is jól szórakoztam, de valahogy nem volt az igazi.
A baj nem jár egyedül alapvetően egy szórakoztató és vicces kötet, ami sajnos néhol leül, és önismétlővé válik. Ám néhol sikerül új ötleteket felvillantania, új és érdekes karaktereket behoznia, és a humora is az első kötetet idézi. Nem lett olyan remek, mint az első kötet, de annak üdeségét nehéz lenne überelni. Viszont a történetben még mindig lenne potenciál, ezért kíváncsi vagyok, Ecsédi Orsolya mit hoz ki belőle legközelebb.
Az előző rész kedvelőinek annak ellenére is bátran ajánlom, hogy és nem voltam maradéktalanul elégedett, mert ez a kötet is nagyon ígéretes.
A kötetet a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
Értékelés: 3,5
----
Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése