2018.
november 25-én jött velem szembe Bleeding Bride karca (ITT olvasható), amiben az akkortájt
megjelent meseregényének keletkezéséről írt. Mikor belekezdtem a karc
olvasásába, azt hittem, egy átlagos beharangozó a könyvhöz, de nem így lett.
Mást találtam benne. Röviden megfogalmazva a mű mögötti szívet, az érzelmeket,
amitől ez a mese az, ami. Bevallom, még most, a karc újraolvasásakor is
megkönnyeztem, mert ez egy sokkal tragikusabb hátteret ad a főszereplő kislány
(Mira) karakterének, mint ami a könyvben olvasható.
Ilyen
előzmények után elhatároztam, hogy ha lehetőségem adódik rá, beszerzem a Miss Screwy csavaros árváit, ami a múlt
évi Könyvhéten meg is történt. Igaz, a közelmúltig nem vettem a kezembe, de
mindig ott motoszkált a háttérben, hogy nekem ezt olvasnom kell, és végül
győzött. A végére érve azt mondhatom, nem bántam meg.
Kétszer
is elolvastam annyira megtetszett a részletesen kidolgozott disztópikus
steampunk háttérvilág, a karakterek, akiket csak szeretni lehet, az írásmód,
ami a 20. század eleji mesemondó stílust úgy használja fel, hogy közben mégis
illeszkedik a mai trendekhez és igényekhez. Ezáltal a mostani gyerekekhez szól
úgy, hogy közben egy régebbi kort helyez a fókuszba. Oszoli Bernadett fekete-fehér
illusztrációi pedig tökéletesen illenek a kötet stílusához. Ceruzarajz-hatást
keltenek, ami szintén jellemző volt a huszadik század elejére, erre jó példa a
1912-ben megjelent Nyakigláb apó
képei (EBBEN a cikkemben
látható néhány). Oszoli Bernadett rajzai finom vonalvezetésűek, az épületek,
ruhák, emberi arcvonások aprólékosan kidolgozottak, főleg a főszereplők
esetében. Néhány esetben előfordulnak erőteljesebb, durvább ceruzavonásokkal
megrajzolt jelenetek is, ezek vagy kihangsúlyoznak valamit, vagy
mellékszereplőket ábrázolnak.
A bejegyzés további része spoilert
tartalmazhat!
