Először
az anime sorozattal találkoztam, amikor régebben a tévében adták, és rögtön
kedvenc lett Judy karaktere, és a történet. Emlékszem, hogy hétről-hétre vártam
az újabb részt. Aztán felnőtt fejjel újra néztem, és noha sok mindent másként
éltem meg vagy éppen megmosolyogtató volt, mint amikor gyerekként néztem, de
még továbbra is tetszett. Így egyre jobban érdekelt az eredeti mű. Ami
rögtön feltűnt, hogy a könyv a sorozathoz képest sokkal könnyedebb, játékosabb
hangvételű. Ez talán a levélregényforma miatt van így, mert így jobban
betekintést nyerhetünk a főszereplő gondolataiba, mint az animében. Ugyanebből
adódik, hogy korához képest sokkal gyerekesebb is Judy az eredetiben, míg a
sorozatban némiképp komolyabb, főleg a vége felé. Ezt nem éreztem hibának,
inkább csak hangulatában okozott más élményt nyomtatott formában a számomra már
ismert történet. Ehhez hozzátett a kevés párbeszéd is, valamint az, hogy itt
néhány dolog csak említés szintjén jelent meg, a sorozatban viszont
részletesebben kidolgozták. Ami jól kiegészíti a történetet mindkét esetben, az
a képi világ, a könyv esetében a szerző rajzai, a sorozatnál a szép animáció. Ezek
mindkét változatban emlékezetesek.
