Borítóleleplezés #15 – Hercz Júlia: Arany és Ónix

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Hercz Júlia debütáló regénye, az Arany és Ónix, ami a 8. Aranymosás Válogató nyertes regénye.

Íme, az új Zafír Pöttyös regény borítója!

Nate Jackson: Kelj fel és járj!

Az alcím „Túlélni az NFL-t a rakás alján” jól reprezentálja a könyv hangulatát, a szerző saját életével kapcsolatos öniróniáját. Mivel ez részben önéletrajzi, részben sportregény, így mindkettőből kapunk jó nagy adagokban. Míg az önéletrajzi vonatkozásokat nagyon élveztem, az amerikai foci játékszabályainak, menetének leírásait eleinte nem annyira, mert nem ismerem eléggé a játékot ahhoz, hogy értsem, csak nagyjából vannak meg az alapok, így az elején nehézkes volt olvasni.

Ami áttörést jelentett az Nate őszintesége, amit az NFL nehézségeiről, körülményeiről leír. Ez ellensúlyozta azt, hogy nehézkesen lendültem bele. A szerző érdekes egy figura, olvasmányosan tárja elénk életének egy szakaszát, de néhol tényszerű, ahol bővebb kifejtés kéne, máshol meg bő lére ereszti, ahol nem kéne, bár ennek ellenére is megszerettem a végére, és bátor dolognak tartom, hogy mindezt leírta. Írt halálról, drogokról, sérülésekről, fájdalomról és sikerről is, bár ez utóbbi volt NFL-es pályafutásában a kevesebb. Mégis küzdött, és kitartott az álma mellett, amiért nagyon becsülöm.

Minden hibája ellenére egy érdekes könyv, ami betekintést enged egy brutális sportba.

Borítóleleplezés #14 – Amira Stone: Kitaszítottak (A mágia rabjai 1.)

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Amira Stone debütáló regénye, ami egy sorozat indító kötet, a Kitaszítottak (A mágia rabjai 1.).

Íme, az új Vörös Pöttyös regény borítója!

Borítóleleplezés #13 – Ashley Carrigan: Az oroszlán árnyékában (Negin 1.)

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Ashley Carrigan Negin könyvsorozatának első kötete, Az oroszlán árnyékában (Negin 1.).

Íme, az új Zafír Pöttyös regény borítója!

Borítóleleplezés #12 - Gyöngyfüzér antológia

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál egy különleges válogatás, a Gyöngyfüzér antológia, melyben 14 szerző novellája olvasható.

Íme, az új Vörös Pöttyös borítója!

Borítóleleplezés #11 – Eszes Rita: Perkák (Illangók 2.)

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Eszes Rita Illangók könyvsorozatának legújabb kötete, a Perkák (Illangók 2.).

Íme, az új Vörös Pöttyös regény borítója!

Baráth Viktória: A jófiú

A főnök nagy napja című novellát olvastam eddig az írónőtől, és nagyon megtetszett az, ahogyan ír. A stílussal itt sem volt bajom, mert ez a húsz oldalas szösszenet is olvastatta magát. A szereplők, az alapszituáció és a történet alakulása is felkeltették az érdeklődésemet, szívesen megtudnám, hogy mi lett a szereplőkkel, hogy folytatódik a történetük. Jó lett volna, ha kerek egész a történet, de sajnos nem volt így. Nagy hiányérzetet hagyott maga után, amit azért sajnálok, mert a szerző élvezhetően ír, de érzésem szerint ez a novella most nem állt össze.

Több mindennel volt problémám. Az egyikre fentebb már utaltam: hiányosnak éreztem. Pontosabban egy bevezető kedvcsinálónak, ami nincs befejezve, nem zárul le ennek a történetnek az íve, hanem félbe marad. Ezáltal nem egy rendes novella, hanem egy töredék. Értem én, hogy összekötő novella a két sorozata/világa között, de ennek ellenére is lehetett volna lezárt. Több oldalt elbírt volna a történet. Emellett az is érződött néhol, hogy kapkodott a szerző. Voltak részek, amiken átrobogott, és jobban kifejthette volna, de olyanok is, ahol túl sokat elidőzött anélkül, hogy igazán történt volna valami.

Borítóleleplezés #10 – On Sai: Artúr (Szivárgó Sötétség 3.)

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál On Sai Szivárgó Sötétség könyvsorozatának legújabb kötete, az Artúr (Szivárgó Sötétség 3.).

Íme, az új Arany Pöttyös regény borítója!

Borítóleleplezés #9 - Vágyom rád! antológia

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál a pár évvel ezelőtt elindított antológiasorozatuk legújabb darabja, a Vágyom rád! antológia, melyben 12 szerző novellája olvasható.

Íme, az új Rubin Pöttyös borítója!

Richard Morgan: A végzet barlangjai

Mielőtt hosszú tirádába kezdenék, hogy t. szerző miért rontotta el az általam szeretett trilógiája zárókötetét, inkább csak annyival kezdeném, hogy ezt a kötetet a többedik olvasás nem szépítette meg, mint a második kötetet, ami újraolvasva legalább, hanem még jobban tetszett, mint az első rész. Na, A végzett barlangjaival ez nagyon nem lett így. És hogy miért? Morgan ennél a kötetnél túlzásba vitte a szóhalmozást, és felesleges oldalak garmadáját állította elő, ami néhol unalmas és felesleges is volt, valamint vontatott és nyögvenyelős. Nagyon felerősödtek ebben a kötetben a már a másik két kötetben is észlelhető gyengeségek. Csak míg ott tudta tartani a fókuszt, addig itt ez nagyon nem jött össze. Egy szóval összefoglalva: túlírt.

Mi az, ami mégis megmenti a teljes katasztrófától? Az eddigi részekből ide is áthozott erősségek: a karakterek, a világépítés, az összefüggések, a harcok és rejtélyek. Meg az, hogy a sok mocskos jelenet mellé néha belefér egy-egy megható pillanat meg némi katarzis is. Hab a tortán, hogy ezeket mind a három főszereplőjénél külön-külön produkálja. Különösen tetszett, hogy nyitva hagyja a végét, így esélyt ad minden olvasónak arra, hogy saját maga értelmezése szerint zárja le a történetet. És a lezárás a maga nemében zseniális, számomra a kötet fénypontja.