2023. november 17., péntek

Borítóleleplezés #93 – On Sai: Titkok és intrikák – Vágymágusok 3,5

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál On Sai legújabb könyve, a Vágymágusok 3,5. része, a Titkok és intrikák, ami a Vörös pöttyös sorozatban érkezik.

Íme, az új Vörös pöttyös kötet borítója!

A borító


 

Fülszöveg

Szenvedélyes szeretet, vonakodó vágy, elszánt élni akarás…

Mit érzett Lidérc, amikor először találkozott Riannával? Miért áldozta fel hollószínű haját? Kicsoda is valójában Roan, és milyen titkos utakon járt a Néma várban? Hogyan csattant el az a három csók, amit kapott?

Izgalmas betekintés a Vágymágusok régmúltjába és a jelen titkos eseményeibe.

A kisregény bemutatja, milyen halálos versenyfutás zajlott a Folyóünnep alatt. Amíg gyönyörű ruhák villantak a bálteremben és közrendűek ropták a táncot a téli fagyban az utcákon, addig Delon és Roan egy másfajta, sokkal veszélyesebb keringőt űzött. Végül azt is megtudjuk, hogy sikerült-e ellopni a királyné babáját.

A novellákból megismerjük Rianna anyukáját, a félénk szipolyt, aki nem volt hajlandó nevetésével elcsábítani Alean grófot. Láthatjuk a Gyilkos-völgy fenyegető arcát, a kis Roan rettegését a szélszörnytől és a tűzkígyó tombolását a kastély északi szárnyában.

Fény derül a háború korai időszakára, a Végvár mozgalmas életére, és arra, mitől vált döbbenetes módon hófehérré Delon haja.

Az év legkülönlegesebb fantasyműve a természetről és vágyról.

A sorozat két kötete is Merítés-közönségdíjat nyert.

Éld át az izgalmas és mágikusan érzéki kalandokat!

 

Ha felkeltette az érdeklődésedet a regény, IDE vagy IDE KATTINTVA előjegyezheted, később megrendelheted!

Ha pedig várólistára/kívánságlistára tennéd, azt ITT teheted meg.

 

A szerzőről

 

On Sai (Varga Bea) 1975-ben született író, szerkesztő, viselkedéselemző. Önismereti csoportokat vezet, művészetterápiával és coachinggal foglalkozik, mellette írókat és szerkesztőket tanít.

Eddig tizennégy könyve jelent meg, és több tucat novellát publikált különböző antológiákban. Nagyon sokoldalú alkotó, gyerekeknek, kamaszoknak és felnőtteknek egyaránt ír. Lebilincselő, hatalmas fantáziával rendelkező mesélő, akinek finom humorral fűszerezett sci-fi- és fantasytörténeteit lelkes olvasóközönség várja.

 

Exkluzív idézetek:

#1

„Mindig azt hittem, egyedül maradok. Úgy sorvadok el, mint a szánalmas kőrepedésbe született virág, magányosan, mindenki által elhagyatva. Szipoly voltam és rejtőztem. (…) Ki láthatott volna így az álarcom mögé? Ki szerethetett volna meg?”

#2

„Soha ilyen borzalmas hangokat nem csalt ki egy hangszerből sem: a halálfélelem negyedhangjait, élesen hamis dalait, amelyet a csontot dermesztő rettegést szült – és mégis, soha ilyen szépen nem játszott még.”

#3

„Mintha szembejött volna velem a napfény.

A kölyök aranylón szőke volt, kipirult arcában a kék szemek bepillantást engedtek az ég mélységeibe. (…) Ahogy megdöbbent és megtorpant kócosan, szeretetreméltón, először éreztem azt, hogy hazaérkeztem.”

#4

„De mit keres a tetőn?

– Nem kapsz el, kölyök! – vetettem oda gúnyosan.

– Kapjon el a borbély! Vagy anyád, ha hajat akar vágni! – feleselt pimaszul, miközben fél lábbal, könnyedén egyensúlyozott egy törött cserépen.

Felnevettem. Azonnal megkedveltem.”

#5

„Mélyen beszívtam az illatát. Úgy akartam Roan lelkét, ahogy a szomjas föld az esőt. Élővé akartam lenni általa, újra hinni, újra szeretni… Meleg napfénybe és anyám puha hajába burkolni a megfáradt, cinikus lelkemet.”

#6

„Ők a világ látható oldalát alkották, a napot, míg Zaher önmagát láthatatlannak érezte, és nem is akart ebből az árnyékból kilépni. Nem a napot kereste társként, hanem a holdat, azt a fénylő, csendes szépséget, ami csak a szó nélküli sötétségben ragyoghat fel.”

#7

„Delon egy pofonra ébredt. Első gondolata az volt, hogy ha valaki esetleg kiverné a fogát, a gyógyítók nem tudják visszanöveszteni. A második, hogy valami baj lehet az értékrendjével, mert nem az életéért aggódik. Végül is fontos, hogy ha megölik, jól nézzen ki, nemde?”

#8

„Semmi kedve nem volt elárulni, hogy megszúrták, és aztán hallgatni Ria kioktatását. Vagy legalábbis nem ma.

Ám Ria megtorpant az ajtónál, és gyanakodva visszajött. Lerántotta róla a takarót.

– Hé! Azt hittem, úrilány vagy! Most egy életre megijesztetted a szőlőszemeimet!”

 


 

 

---- 

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése