Kristin M. Furrier: A Társalkodónő

A szerzőtől eddig olvasott két kötet, Az üveggyémánt átka (ITT írtam róla) és Az elvesztett múlt (amiről EBBEN a cikkben olvashattok) alapján eléggé szkeptikusan álltam A Társalkodónőhöz. Az írónőben ugyanis minden tudás megvan, ami egy igazán átütő íráshoz kell, viszont engem eddig nem tudott igazán magával ragadni, valami mindig kizökkentett, vagy éppen hiányzott ahhoz, hogy igazán szeressem a műveit.

Így hát először nem is akartam vállalni a könyv olvasását, de aztán megláttam, ki szerkesztette, és Tarja Kauppinen neve kíváncsivá tett, milyen fejlődési szintre jutott el a szerző az ő útmutatásával. Olyanra, amire egyáltalán nem számítottam, sőt számomra A Társalkodónő az év eddigi legnagyobb pozitív meglepetése. Vajon hol rejtőzött ez eddig a szerzőben? Nem tudhatom, de sokkal hamarabb ki kellett volna adnia magából, mert ez a szöveg számomra az igazi Kristin M. Furrier, ami az eddigi írásainak mélyén rejtőzött, de mind ez idáig nem tudott kibontakozni, nem állt össze annyira, hogy egy igazán jól megírt, kiforrott szöveg kerekedhessen ki belőle. De végre itt van! És örülök, hogy végül kötélnek álltam, mert sokkal többet kaptam ettől a könyvtől, mint  képzeltem.

Kristin M. Furrier: Elvesztett múlt

Az írónőtől először a múlt évben megjelent Az üveggyémánt átka (ITT írtam róla) című kisregényt olvastam. Elvarázsolt közvetlen stílusával, választékos nyelvezetével és kalandos, izgalmas cselekményével. Ezért nagy örömmel fogadtam el a felkérést új könyve, az Elvesztett múlt elolvasására.

A borító  rögtön megadja az alaphangulatot. Egyszerű, de nagyon szép, ahogy a belső illusztrációk is. Mind a borító kivitelezői, mind az illusztrátor igényes munkát végzett. A képek jól illeszkednek a szöveghez, emellett hangulatfestő szerepük is van, és a karakterekről és a helyszínekről is adnak némi támpontot. Utóbbit azért emelném ki, mert látszik rajtuk, hogy hűen tükrözik a szerző elképzeléseit.

Részben itt is megkaptam azt az írásmódot, cselekményívet és ifjúsági történetet, ami a fent említett könyvet olyan olvasmányossá tette. Viszont ez a kötet most nem sikerült olyan átütő erejűre, noha elismerem, hogy e szöveg mögött sokkal több háttértudás húzódik meg, amit kitűnően használ fel a szerző. A történelmi háttér érdekes, a különböző szerkezetek technikai leírásai úgyszintén. Élnek, és jól belesimulnak a történetbe.

Viszont a szerző mostani könyvénél úgy éreztem, nem az igazi a nyelvezet/helyesírás, maradtak a szövegben az olvasást megzavaró hibák, elgépelések, rossz ragozás, jelentéstartalmukban ismétlődő bekezdések. De ennél súlyosabb a nyelvi szint hullámzása, a szépirodalmi és a köznapi (kortárs ifjúsági) nyelvezet között lebeg, amit egy alaposabb szerkesztéssel lehetett volna javítani. Ez kettős érzéseket keltett bennem, mert maguk a kalandok és történeti háttér nagyon tetszett, de a nem egységes írásmód sokat rontott az olvasásélményen.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Interjú Kristin M. Furrierrel

Nem régiben jelent meg Kristin M. Furrier Az üveggyémánt átka című könyve (ITT írtam róla), ami egy kalandos ifjúsági kisregény. Fontos szerepet játszik benne egy testvéri kötelék, egy átok és egy üveggyémánt. Többek közt a kötetről, a testvéri kapcsolatok fontosságáról, a szereplőkről, és jövőbeli terveiről beszélgettem az írónővel.

A szerzőről:

Magyarné Szücs Krisztina vagyok, Kristin M. Furrier álnévem publikálom az írásaimat. 24 éve élek boldog házasságban, három gyermekünk van.

Kristin M. Furrier: Az üveggyémánt átka

Szeretem a jó ifjúsági könyveket, és Az üveggyémánt átka a fülszövege alapján annak ígérkezett. A borítója is gyönyörű, ami még egy löketet adott a kisregény beszerzése felé. Mire eldöntöttem, hogy mindenképp megrendelem, akkorra jött a szerző felkérése, hogy lenne-e kedvem írni a könyvről, ami nem is jöhetett volna jobbkor. Azt is mondhatnám, hogy ez a szerző és a blogger tökéletes találkozása volt. Ilyen előzmények után örömmel kezdtem bele a kötetbe, ami nem okozott csalódást.

Kristin M. Furrier nagy hozzáértéssel nyúlt az ifjúsági regény műfajához. Egy olyan aspektust, a testvéri kapcsolatot fogta meg, ami a jelenlegi fiataloknak szóló könyveknél annyira nem divat, mert inkább a szerelmi viszonyokat vagy éppen az iskolai életet helyezik a középpontba. Azért is üdítő változatosságot jelentett számomra ez a kisregény, mert nem egy külső helyszínen, hanem a főszereplő kamaszok otthonában játszódik, a saját közegükben mutatja be őket, ennélfogva családias hangulatú, karakterközelibb írás. Főleg a két testvér közötti interakciókra fókuszál. Az érzéseik is főleg az apró rezdülésekben nyilvánulnak meg. A kapcsolatukban sok frusztráció bújik meg, amit a szerző egy bonyodalom elébük gördítésével és annak megoldásával kíván feloldani, ami nagyrészt sikeres. Ennek hatására a testvérek jobban megismerik, elismerik és megértik egymást, mint előtte. Ebből következik a történet tanulsága, amit a szerző jól épít fel.