Urbánszki László: Árpád és Kurszán

Urbánszki László Honfoglalás-sorozata (a Vérszerződésről ITT, a Régi-Új hazábanról ITT írtam) már az elején grandiózus vállalkozásnak tűnt. A magyarság törtélelmének egy fontos eseménysorozatát, a honfoglalást és az ahhoz vezető eseményeket hivatott kalandregényes formában bemutatni, sokszor elrugaszkodva a száraz történelmi tényektől vagy a fennmaradt forrásoktól, hogy élvezhetővé tegye a történetfolyamát. Ezzel viszont semmi baj nincs, sőt számomra közelebb hozta ezt a nagyon távoli, megfoghatatlanul zűrzavaros időszakot, amiről annak idején nem igazán szerettem tanulni, mert semmi érdekeset nem találtam benne. Urbánszki László ezt maximálisan jó irányba változtatta azzal, hogy a szereplői sorsán keresztül közel hozta hozzám az akkori történéseket, neves történelmi alakokat.

Azonban bármennyi pozitívuma is van a sorozatnak, a harmadik részre kiderült, hogy maga a szerző sem gondolta és látta át, hogy igazából – egy faműveshez illő hasonlattal élve – mekkora fába is vágta a fejszéjét. Mert az számomra is csak az Árpád és Kurszán olvasása közben tudatosult, hogy annyi mindent akart ezzel a tetralógiával elmesélni, ami legalább egy tíz kötetes, de inkább hosszabb sorozatért kiált. Ezért a harmadik köteten már nagyon látszik, hogy sűrítene a szerző, hogy a végkifejlet előtt minél több információ, helyszín, történés beleférjen a regényébe, viszont ez az eddigi lassabb építkezés rovására megy, és meglehetősen kapkodóvá teszi a művet, ami jócskán ront az élvezhetőségen. Megértem, hogy mindez szükséges a lezárás megértéséhez, de ezt nem egy, hanem legalább két kötetre széthúzva kellett volna megosztani az olvasókkal, mert így a saját stílusát is rombolta a szerző.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Könyveken túl - Filmajáló - Noé (2014)

A Könyveken túl rovatba, ebben a hónapban, egy Aronofsky filmről hoztam ajánlót. Maga a cikk a film moziban való megtekintése után íródott, amin nem változtattam, ezért érdemes, a cikket, ezt figyelembe véve olvasni.

A bejegyzés spoilert tartalmazhat!

Azzal kezdeném, hogy Aronofsky rendezésében eddig két filmet, a Rekviem egy álomértot és a Fekete hattyút láttam, mindkettő eléggé művészi, és mindkettőben fontos szerepet játszik bizonyos fokú őrület. Na, ez a momentum a Noéra nem jellemző. Valami újat tett hozzá az eddigi munkásságához a rendező, bár nyomokban azért felsejlik a képkockák közül, ki is dirigálja ezt az alkotást, ami nem vált hátrányára.

Műfaj/kategória/besorolás: A film lényegében érdekes hibridje a bibliai történetmesélésnek, a sci-finek, a fantasynek, a katasztrófafilmnek, az akciónak és a családi drámának. Igaz, mivel a rendező ennyi mindent bele akart szuszakolni a látomásába, nem minden momentum kap ugyanolyan hangsúlyt, ugyanolyan mélységet, ami néhol szükséges lett volna.

Borítóleleplezés #43 – Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! VI. – A szívzűr-hadművelet

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Böszörményi Gyula Lúzer Rádió, Budapest! sorozatának 6. kötete, ami A szívzűr-hadművelet alcímet kapta.

Íme, az új kötet borítója!

Borítóleleplezés #42 – Thomas Savage: A kutya karmai közt

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Thomas Savage: A kutya karmai közt című regénye, melyből a Netflix készített filmadaptációt, ami november 17-én debütál a platformon. Ehhez illeszkedve a kötet filmes borítóval jelenik meg a kiadó Arany pöttyös sorozatában.

Íme, az új Arany pöttyös kötet borítója!

Szemezgető #6 – Fumax Kiadó október

Szemezgető rovatom keretében ezúttal a Fumax Kiadó októberi megjelenéseiből válogattam. A könyvek között találhattok manga, képregény, Transformers album és fantasy könyv is.

Szemezgető #5 – GABO, Akkord, Ciceró október-november

Szemezgető rovatom keretében ezúttal az GABO/AKKORD/Ciceró Kiadó októberi- novemberi megjelenéseiből válogattam. A könyvek között találhattok sci-fi antológiát, sci-fi regényt, képregényt, újrakiadást, romantikus, ismeretterjesztő és történelmi könyvet is.

Szemezgető #4 – Könyvmolyképző Kiadó október

Szemezgető rovatom keretében ezúttal a Könyvmolyképző Kiadó októberi megjelenéseiből válogattam. A könyvek között találhattok romantikus könyvet, újra kiadott gyerekkönyvet, újra kiadott klasszikust, thriller, fantasy és young adult könyvet is.

Szemezgető #3 – Agave Könyvek október-november

Szemezgető rovatom keretében ezúttal az Agave Könyvek októberi-novemberi megjelenéseiből válogattam. A könyvek között találhattok klasszikus sci-fi újrakiadást, fantasy folytatást, novelláskötetet és thrillert is.

Tiszlavicz Mária: Madarat tolláról

A Madarat tolláról volt az első könyvem a szerzőtől, de ha jobban belegondolok, akkor talán még egy novelláját is volt szerencsén régebben bétázni. Már az első oldalakon látszott, hogy azóta sokat fejlődött, sőt a kötet végére érve csak fokozódott ez az érzés. Ez a kisregény belopta magát a szívembe, megszerettem a szereplőket és magát a történetet. Úgy volt jó, ahogy volt. Három hét szívmelengető története. Lezárt, frappáns szöveg, amit szívesen olvastam volna tovább is.

Hogy miért?

Egyszerűen azért, mert Tiszlavicz Mária elvarázsolt a lehengerlő stílusával. Úgy szippantott be a szöveg, hogy a végéig alig tudtam kivonni magam a hatása alól, vagy csak nagy kínlódás árán tudtam abbahagyni az olvasást. Az egész szöveg könnyed, gördülékeny, játékos, olyannak érződik, mintha a szerzője a kisujjából rázta volna ki, holott ez valószínűleg nem fedi a valóságot teljesen. Nagy tudás van mögötte, továbbá számtalan írókurzus, gyakorlás. Ezt onnan sejtem, hogy volt szerencsém Marcsival egy Szövegboncnok kurzusra járni még 2018 tavaszán, így tudom, hogy akkor hol állt az írói fejlődésben, és ahhoz képest ég és föld a különbség, természetesen, pozitív irányba. A tehetsége már akkor megvolt, de azóta sokkal jobbá vált, ami nagyon érződik ezen a kisregényen.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Friewald Ruben: Fuss, Fehér Tenyér

A szerző nevével először a Stigma (ITT írtam róla) című antológiában találkoztam, amiben a Ringlispíl című novellája a legjobbak között volt az LMBTQ kategóriában, ezért örültem, amikor felkért első regényének elolvasására. A döntésemet segítette a különleges cím, az érdekes fülszöveg és a figyelemfelkeltő borító is.

Ilyen pozitív előjelek után nagy hévvel vetettem bele magam az olvasásba. A regény részben meg is felelt az előzetes elvárásaimnak, mert thriller volt a javából a maga hátborzongató történéseivel, emellett gördülékenyen olvasható, mert a szerző még a leggyomorforgatóbb szörnyűségeket is olvasmányos stílusban tálalja.  Ráadásul az ellenpólusként használt idilli szerelmes jeleneteket is giccstől mentesen tárja elénk. Noha nehezen küzdötte le a romantikus kliséket, de azért a legtöbb esetben sikerült. Viszont a történetet néhol hiteltelennek éreztem, illetve több helyen is akadozott, pontatlan volt a megfogalmazás, amin lehetett volna még javítani. Emellett bizonyos jelenetek, szófordulatok túl sokszor ismétlődnek, ami a végére nagyon zavaróvá vált. Ezekre lentebb még visszatérek, először rátérnék röviden a történetre.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Könyveken túl - Filmajánló - Django elszabadul (2012)

A Könyveken túl rovatba, ebben a hónapban, most az egyik kedvenc Tarantino filmemről hoztam ajánlót. Maga a cikk a film moziban való megtekintése után íródott, amin nem változtattam, ezért érdemes, a cikket, ezt figyelembe véve olvasni.

A havi kérdésem: Miért néznek meg olyan furcsán egy fekete férfit a lovon?

Ez egy kitűnő kérdés, mert ezen először csodálkoztam, sőt, maga a jelenet olyan komikusan volt előadva, hogy a mozi velem együtt röhögött. De aztán eszébe jut az embernek, hogy a szóban forgó film 1858-ban játszódik, a rabszolgatartó Amerikában, és egy afroamerikai a lovon akkoriban olyan ritka volt, mint most egy fehér holló, akit minden fehér az ablakból kilógva, tátott szájjal nézz. Hogy ez meg…? Erre a rácsodálkozásra a film külön rá is játszik. Tarantino görbe tükre az akkori viszonyokról.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Kristin M. Furrier: Elvesztett múlt

Az írónőtől először a múlt évben megjelent Az üveggyémánt átka (ITT írtam róla) című kisregényt olvastam. Elvarázsolt közvetlen stílusával, választékos nyelvezetével és kalandos, izgalmas cselekményével. Ezért nagy örömmel fogadtam el a felkérést új könyve, az Elvesztett múlt elolvasására.

A borító  rögtön megadja az alaphangulatot. Egyszerű, de nagyon szép, ahogy a belső illusztrációk is. Mind a borító kivitelezői, mind az illusztrátor igényes munkát végzett. A képek jól illeszkednek a szöveghez, emellett hangulatfestő szerepük is van, és a karakterekről és a helyszínekről is adnak némi támpontot. Utóbbit azért emelném ki, mert látszik rajtuk, hogy hűen tükrözik a szerző elképzeléseit.

Részben itt is megkaptam azt az írásmódot, cselekményívet és ifjúsági történetet, ami a fent említett könyvet olyan olvasmányossá tette. Viszont ez a kötet most nem sikerült olyan átütő erejűre, noha elismerem, hogy e szöveg mögött sokkal több háttértudás húzódik meg, amit kitűnően használ fel a szerző. A történelmi háttér érdekes, a különböző szerkezetek technikai leírásai úgyszintén. Élnek, és jól belesimulnak a történetbe.

Viszont a szerző mostani könyvénél úgy éreztem, nem az igazi a nyelvezet/helyesírás, maradtak a szövegben az olvasást megzavaró hibák, elgépelések, rossz ragozás, jelentéstartalmukban ismétlődő bekezdések. De ennél súlyosabb a nyelvi szint hullámzása, a szépirodalmi és a köznapi (kortárs ifjúsági) nyelvezet között lebeg, amit egy alaposabb szerkesztéssel lehetett volna javítani. Ez kettős érzéseket keltett bennem, mert maguk a kalandok és történeti háttér nagyon tetszett, de a nem egységes írásmód sokat rontott az olvasásélményen.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Pálffy Gergő (szerk.): Bújj – Bújj

A Muselière Alkotói Csoport felkérésére olvastam el a Bújj – Bújj című horror/thriller antológiát, amit a leírás alapján rögtön érdekesnek találtam. Már abból érződött, hogy a kötet nem finomkodik, ami nagyon fekszik nekem, így nagy elánnal vágtam bele, és így előjáróban annyit, hogy egyáltalán nem bántam meg, sőt tele van jobbnál jobb írásokkal.

Mielőtt részletesebben írnék a novellákról, nézzük, mi is az a Muselière Alkotói Csoport. Bevallom az instás felkérés előtt még nem hallottam erről a kezdeményezésről, és még sokan lehetnem így rajtam kívül, így összeszedtem a csapatról mindent, amit lehetett.
 
A legkifejezőbb, ahogy a csoport saját magáról vélekedik:

„A közösségünk tehetséges, szárnypróbálgató és tapasztalt, már publikáló írókból áll. Ami azonos bennünk, hogy mindannyian elkötelezett rajongói vagyunk az irodalomnak, a műveinkkel igyekszünk színt csempészni az olvasók mindennapjaiba. Terveink szerint négy témakörben kalauzoljuk az érdeklődőket a fantázia világába, legelőször a sötétség hívó szavának engedtünk.” 

Ezzel át is térnék magára a kötetre, ami hét szerző nyolc novelláját tartalmazza. A történetek a horror/thriller műfaj elég széles skáláját lefedik, más zsánerek elemeivel is keverednek a sci-fitől a fantasy elemekig, a történelmitől a lélektani pszichothrillerig, ami nagyon sokszínűvé teszi a könyvet. Ezt fokozza az írások nagyon gyors olvashatósága, hála a jól megválasztott sorrendnek és az olvasmányosságuknak. A szerzők ugyanis maximálisan kihozták a szövegükből, amit lehetett, az esetleges hibák pedig nem voltak túl hangsúlyosak vagy csak néhány műnél rontottak az olvasásélményen. Ezek némely történet lezárásánál vagy történetvezetésénél érhetők tetten, ezeknél jobb is lehetett volna a kivitelezés. Ettől eltekintve azonban egy korrekt, jól megírt és ötletes antológiát kapunk, aminek helye van a horror/thriller zsáner palettáján.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Szemezgető #2 – Könyvheti megjelenések 2021 - 2. rész

A könyvheti szemezgető második részben a Főnix Könyvműhely, a GABO, a Gold Book, a Könyvmolyképző és a Maxim kínálatából válogattam. A bejegyzés nem az összes megjelenő könyvet tartalmazza, hanem csak azokat, amik felkeltették az érdeklődésemet a könyvheti megjelenések közül. Az ajánlót kiadók szerinti ABC rendben olvashatjátok.

Szemezgető #1 – Könyvheti megjelenések 2021 - 1. rész

Új, Szemezgető névre keresztelt rovatom első bejegyzésében a szeptember 2-5-dike között megrendezésre kerülő 92. Ünnepi Könyvhét könyv és képregény megjelenéseiből válogattam. A bejegyzés nem az összes megjelenő könyvet tartalmazza, hanem csak azokat, amik felkeltették az érdeklődésemet a könyvheti megjelenések közül. Az ajánlót kiadók szerinti ABC rendben olvashatjátok. Az első részben az Agave Könyvek, az Athenaeum, a Ciceró, az Erawan Könyvkiadó és a Fumax kínálatából szemezgettem.

Borítóleleplezés #41 – Szaszkó Gabriella: Engedj el (Glens Falls 1.)

Könyvhétre érkezik a Maxim Kiadó gondozásában Szaszkó Gabriella legújabb regénye, az Engedj el, ami a Glens Falls sorozat nyitókötete. A borítóleleplezést a szerző felkérésére hozom el nektek.

Íme, az új Dream-válogatás regény borítója!

Könyveken túl - Filmajánló - Battle for Terra (2007)

Az emberiség a gazdasági fejlődése érdekében elszennyezte és kizsákmányolta a Földet. Aztán, hogy élhessen, új hazát keres magának, új, számára primitívnek tartott népeket hódít meg, és kezdi a pusztítást elölről. Ugye, ismerős a történet? Sok sci-fi foglalkozott már vele. Egyszerű téma, amiről végtelen bőr lehúzható, mégsem lehet megunni. És most itt van még egy, ami nem éppen új, de csak pár éve fedeztem fel magamnak, és akkor azt gondoltam, erről írni kell. Ez a véleményem mára sem változott, így úgy gondoltam, ezt  a régi ajánlómat is megosztom veletek.

A Battle for Terra egy 2007-es amerikai animációs film, amit Aristomenis Tsirbas rendezett, a hangokat pedig olyan színészek adják, mint Luke Wilson, Amanda Peet és Dennis Quaid. A filmet először a torontói filmfesztiválon mutatták be 2007. szeptember 8-án. Eredetileg 2D-ben készült, majd készült belőle 3D-s változat is, ami a harci jelenetek szempontjából nem egy megvetendő dolog. De a benne megjelenő idegen világ is jobban visszaadható így.

Borítóleleplezés #40 – Okváth Anna: ANTIHYGGE, avagy áldatlan állapotok

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Okváth Anna legújabb regénye ANTIHYGGE, avagy áldatlan állapotok címmel, ami a kiadó Arany pöttyös sorozatát gazdagítja.

Íme, az új Arany pöttyös kötet borítója!

Borítóleleplezés #39 – Tavi Kata: Tagadj mindent!

 

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Tavi Kata legújabb regénye Tagadj mindent címmel, ami a kiadó Vörös pöttyös sorozatát gazdagítja.

Íme, az új Vörös pöttyös kötet borítója!

Borítóleleplezés #38 – Róbert Katalin: Halld a szív szavát

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Róbert Katalin legújabb regénye Halld a szív szavát címmel, ami a kiadó Vörös pöttyös sorozatát gazdagítja.

Íme, az új Vörös pöttyös kötet borítója!

Borítóleleplezés #37 – Livits Réka: Tangó, Berlin

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Livits Réka legújabb regénye, a 8. Aranymosás Irodalmi Válogató Rakéta-projektjébe került, Tangó, Berlin, ami a kiadó Rubin pöttyös sorozatát gazdagítja.

Íme, az új Rubin pöttyös kötet borítója!

Könyveken túl - Filmajánló - Elveszett jelentés (2003)

Az Elveszett jelentés című filmet 2003-ban mutatták be Sofia Coppola rendezésében. A két főszereplő, Bill Murray és Scarlett Johansson, előbbi kitűnő játékáért Oscar- és Golden Globe-jelölést kapott, utóbbi pedig 18 évesen megalapozta színésznői pályafutását, nem is akárhogy. Műfajilag megtalálhatóak a filmben a komédia elemei, de alapvetően drámáról van szó. A film két éppen Japánban tartózkodó amerikai ember megismerkedéséről és barátságáról szól. A fő témája a meg nem értettség, valamint a kulturális különbségek miatti jelentéstorzulás, -vesztés. Ehhez hozzájön a magány is, mint jelentős motívum. Így a film tulajdonképpen egy életképet mutat be, egy adott élethelyzetet, amelybe a két főszereplő belekényszerül, de végül pont ez hozza össze őket.

Moly Name Tag - válaszaim

Forrás: Tonka From The World

A Molyon jelenleg is tart egy Moly Name Tag elnevezésű esemény, amire én is jelentkeztem. A kezdeményezés lényege, hogy  a szervező, Luxell sorsolással kiválaszt az adott fordulóra hármat a jelentkezők közül, akik válaszolnak a kérdéseire. A 3. fordulóban én is kiválasztásra kerültem még  a múlt nyár folyamán (a válaszaim a múlt nyári állapotot tükrözik), de a publikálás átcsúszott ez év januárjára. Akkor terveztem, hogy megmutatom nektek, de aztán elfelejtődött. Most azonban úgy gondoltam, megosztom veletek.

Tira Nael – Novák Zsuzsanna (szerk.): Ötszáz szavas szilánkok

Az Ötszáz szavas szilánkok antológia húsz szerző félpercesét tartalmazza. A történetek egy kihívásra íródtak, amit a PISZKE írócsoport indított, és a művek is először a PISZKE Facebook csoportban jelentek meg. Ebbe a gyűjteményes kötetbe a húsz legjobb írás került be, amiket Tira Nael és Novák Zsuzsanna válogatott össze. A kihívás lényege az volt, hogy adott szavak köré kellett a szerzőknek ötszáz szóban történetet írniuk. Ezek a szavak a következők voltak: átok – mese – ragyogás – faág – rajz. Ezeket ragozott formában is beépíthették a szerzők.

Volt alkalmam régebben részt venni ilyen kihíváson, és nagyon izgalmas és maradandó élmény volt. Mindig érdekes végigkövetni, hogy milyen különböző történetek születnek ugyanabból a kiindulópontból. Ez az Ötszáz szavas szilánkoknál sincs másként. Ahány író, annyiféle megoldás született a feladatra. Többféle zsáner, írói hang, életszemlélet, megannyi kiváló ötlet rajzolódik ki a szövegekből. Olyan volt ezt a kötetet olvasni, mint vásári kavalkádban járni. Minden szilánk egyedi, üde és megismételhetetlen, mindegyik hozzátett a nagy egészhez. Izgalmas volt végigkövetni, hogy a fentebb említett öt szó mit váltott ki az egyes szerzőkből. Egyesekből humort vagy morbid jelenetet, másokból gyilkosságot vagy éppen elgondolkodtató életképet.

A történetek közös jellemzője, hogy a szerzők ötletesen építették be a szavakat. Többnyire jól kivitelezték az alapötletüket, néhány gyengébbnek ható megvalósítástól eltekintve. A haloványabb műveket ellensúlyozzák a jobbnál jobb félpercesek, amikből szerencsére sokkal több van a kötetben.

A bejegyzés további részében spoilerek előfordulhatnak!

Borítóleleplezés #36 – Jenny Han: Nyár trilógia 1-2.

Hamarosan új borítóval jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadónál Jenny Han Nyár trilógiájának első két része a kiadó Vörös pöttyös sorozatában.

Íme, az új borítók!

Borítóleleplezés #35 – Nem vagy egyedül antológia

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál az Év new adult novellái pályázat győzteseit tartalmazó antológia, Nem vagy egyedül címmel.

Íme, az új Rubin pöttyös kötet borítója!

Louisa May Alcott: Kiasszonyok; Jó feleségek

A bejegyzés spoilereket tartalmazhat!

Sokat gondolkoztam azon, hogyan is írhatnék a Kisasszonyokról, és végül úgy döntöttem, hogy egymagában nem igazán tudom értékelni ezt a kötetet, mert – a háromévnyi időugrás ellenére – szerves egységet alkot a Jó feleségekkel. Ezért úgy döntöttem, egy cikkben írom le a véleményemet. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a filmadaptációk – mind a 1994-eset, mind a 2019-eset nagyon szeretem – is együtt dolgozzák fel ezeket, ami erősítette bennem, hogy „egy könyvként” kezeljem őket. A történeti ív és a mondanivaló is így teljes, ami szintén a fent leírtakra erősít rá.

Egy filmadaptáció esetében általában szeretem előbb elolvasni az eredeti művet, viszont a Kisasszonyoknál úgy esett, hogy a filmadaptációval előbb találkoztam a tévében, még tizenegy-két évesen, minthogy megtudtam volna, hogy létezik belőle könyv. Akkoriban mondjuk ez nem is foglalkoztatott annyira, és csak később, mikor felrémlettek a filmmel kapcsolatos pozitív emlékeim, ötlött fel bennem, hogy jó lenne elolvasni. Viszont csak a 2019-es feldolgozás mozis megtekintése ösztönzött arra igazán, hogy kölcsönkérjem és elolvassam. A legújabb film ugyanis nagyon jól sikerült, főleg Saoirse Ronan alakításának köszönhetően, így nagyon kíváncsi lettem az alapműre.

Könyveken túl – Animeajánló - Chocolate Underground (2008)

A Könyveken túl rovatban ismét egy régebbi animeajánlómat hozom el nektek, amit a Chocolate Underground-ról írtam.

A Chocolate Underground Alex Shearer Bootleg című regényének adaptációja. 2002-ben a BBC készített belőle egy minisorozatot, amit először Angliában, majd az egész világon vetítettek. A történet mangaadaptációját Yamakawa Aiji készítette el, ami 2008 októberében jelent meg a Shueisa magazinban. A mangából egy 13 részes ONA-t (Original Net Anime, kifejezetten az internetre készült 3-5 perces rövid sorozat) készített a Production I. G.

Borítóleleplezés #33, #34

A múlt héten két borítóleleplezés is volt a Könyvmolyképző Kiadónál. Lerántották a leplet a C. S. Pacat: A rab herceg (A rab herceg 1.) és Roxie Cooper: Veled az évek című könyvének magyar borítójáról. A mai bejegyzésemben ezeket mutatom meg nektek.

 

Urbánszki László: Régi-új hazában

Urbánszki László általam eddig olvasott könyvei közül a Karacs – Egy ősmagyar kiskamasz kalandjai (ITT írtam róla) lett a kedvencem. Karaccsal először a Honfoglalás-sorozat első kötete, a Vérszerződés (ITT olvashattok róla bővebben) lapjain találkoztam. Ebben szerettem meg a bátor fiatal legényt, ami a Karacs olvasása után csak fokozódott. A karakter iránti szimpátiám Régi-új hazában olvasásakor is megmaradt, ami az előzményével ellentétben inkább karakterközpontú regény, amiben az események helyett a szereplők fejlődése dominál. Ez egyáltalán nem baj, sőt, kellett egy ilyen kötet a sorozatba, hogy kicsivel jobban megismerjük a szereplők motivációit, jellemét. Mindezt annak ellenére, hogy a szerző nem mélyíti el túlzottam a karaktereit, de eléggé ahhoz, hogy együtt tudjunk érezni velük, vagy éppen dühöngjünk az árulásuk miatt. Bár Urbánszki azért itt-ott, pont a megfelelő helyeken megvillantja a magyar virtust, nehogy karakterdrámába fulladjon a történelmi regénye, és olyan remekbeszabott harci jeleneteket tesz az olvasó elé, amik a végletekig izgalmasak, és jó olvasni őket.

 

Interjú Palágyi R. Lászlóval

Palágyi R. Lászlóval Az Éjkapu című fantasy regénye kapcsán készítettem interjút. A regényről ITT olvashatjátok a véleményemet. Beszélgettünk többek között a Két világ határán pályázatról, a regény keletkezéséről, szereplőiről, és a szerző további terveiről.

A szerzőről:

Palágyi R. László 1989-ben született Királyhelmecen, az egykori Csehszlovákiában. Nyelvtudományból doktorált az ELTE-n. 2020-ban jelent meg az első regénye Az Éjkapu címmel a Trivium Egyesület gondozásában, A róna gyermeke című novellája pedig bekerült a Gabo Kiadó Az év legjobb science fiction és fantasy novellái 2020 antológiájába. 

 

Frank Miller: 300; Xerxes

A Sin City képregények óta tudom, hogy Frank Millernek sajátosan nyers stílusa van, mind szövegileg, mind a rajzolás tekintetében. Néhol enyhén szólva is naturalisztikus és szókimondó, ami hol előnyére, hol hátrányára válik. Személy szerint nekem a Sin City fekete-fehér rajzolásánál sokkal jobban bejött ez a stílus, a noirhoz jobban illett. Ezzel ellentétben a 300-nál kissé sok volt, a Xerxesnél pedig pont az ellenkezője, már-már semmilyen.

Mindenképp el szerettem volna olvasni képregény formában is a történetet, azért, mert annak idején nagyon bejött a 300 filmváltozata, amihez ugyan sokat hozzátett a moziélmény, de még ennyi év távlatából is megmaradt kellemes emléknek. Ennél fogva nagyon kíváncsi voltam az eredeti műre, főleg arra, miként ábrázolták az ikonikus csatát papíron, amit az „Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza”– mondat megörökített. Meglehetősen jól. És ha már erre rászántam magam, akkor sort kerítettem a folytatásra, a Xerxesre is, ami sajnos meg sem közelíti a 300 színvonalát.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza

Az írónő eddig megjelent összes könyvét/e-könyvét olvastam (ITT, ITT, ITT és ITT írtam róluk), amikből leszűrtem, hogy mind a rövid, mind a hosszabb prózai műfajban otthon van. Emellett a fokozatos fejlődés is érződik a művein, ahogy A múlt bűneitől eljut a Lowdeni boszorkányhajszáig. Látszik mögöttük a sok-sok írástechnikai gyakorlat, és az hogy a szerző folyamatosan képzi magát, nem elégszik meg az adott szinttel, amire eljutott. Ez a csúcsra járatás pedig a Lowdeni boszorkányhajszát eredményezte, ami a szerző eddigi legkiforrottabb regénye.

Bevallom, A holttest az Ambróziában című, nagyon jónak tartott regény után, kissé tartottam ettől a könyvtől, mert féltem, hogy a Felföldi rejtélyek-sorozat nem tudja azt a színvonalat hozni, amit a Rózsakői rejtélyek-sorozat megalapozott. Ezért mindig csak tologattam és tologattam az olvasását, de aztán egy megérzés arra sarkallt, hogy kézbe vegyem. Már az első pár oldalon olyan pozitív meglepetés ért, hogy elsőre el se hittem, de tovább olvasva be kellett látnom, hogy nem káprázott a szemem, és Jud Meyrin (Megyeri Judit) megint megcsinálta. Nem hittem volna, hogy A holttest Ambróziában kötetnél képes jobb regényt letenni az olvasók elé, de nagyot tévedtem, és örülök neki. A Lowdeni boszorkányhajsza ugyanis számomra a 2021-es év eddigi legjobb olvasmányának bizonyult.

A bejegyzés további része enyhe spoilert tartalmazhat!

 

Borítóleleplezés #32 – Julie Kagawa: The Iron King – Vaskirály (Vastündérek 1.)

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Julie Kagawa Vastündérek sorozatának első kötetének, a Vaskirálynak az utánnyomása, ami a kiadó Vörös pöttyös sorozatát gazdagítja.

Íme, az új Vörös pöttyös kötet borítója!

Megyeri Judit: Rózsakő – Liza & Alex

A Rózsakői rejtélyek sorozat nagyon betalált nálam. Mind az első rész, a Holttest az Ambróziában (ITT írtam róla), mind az előzménynovellák, a Rózsakő – Kezdetek (a véleményemet ITT olvashatjátok) nagyon igényes munka szerethető szereplőkkel, és magával ragadó, izgalmas cselekménnyel. Ezért nem meglepő, hogy nagyon várom a sorozat második részét (Csontvázak a szekrényben) is. De előtte úgy döntöttem, hogy mivel ez a rész Liza és Alex könyve lesz, így sort kerítek a karakterüket bevezető, Rózsakő – Liza & Alexre is, amit egyáltalán nem bántam meg, sőt, ezek a rövid írások kitűnő alapot, illetve emlékeztetőt adnak a két karakterhez.

A Rózsakő – Liza & Alex az előző novelláskötethez, a Rózsakő – Kezdetekhez hasonlóan két történetet tartalmaz, ami a két kulcsszereplő szemszögéből mesél egy egy-egy előzménytörténetet, amik betekintést engednek a központi karakter jellemébe, motivációiba (Liza), vagy éppen megmutatnak az adott szereplő életében a későbbiekben fontos szerepet játszó eseményeket (Alex). Abban is hasonlóság mutatkozik a két kiegészítő kötet között, hogy mindkettő a decemberi ünnepekhez (karácsony, szilveszter) kapcsolódik, ezáltal a cselekménytől függetlenül egyfajta kellemes alaphangulat lengi őket körül. Emiatt annak ellenére is jó olvasni ezeket a szövegeket, hogy hagynak némi hiányérzetet maguk után, főleg Liza novellájánál éreztem ezt a végén.

Az bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

 

Kemendy Júlia Csenge: Az Anyacsalogató Hadművelet

Kemendy Júlia Csenge első meseregénye, Az Anyacsalogató Hadművelet a napokban (április 30-án) jelenik meg a Napkút Kiadó gondozásában. A szerző nevével először a Kalandra fel! meseantológiában találkoztam, amiben A sötétség, aki félt a gyerekektől című meséje (EBBEN a cikkben írtam róla) jelent meg. A történet nagyon megérintett, egyszerre volt szomorkás és kicsit vidám, mint az élet maga. Pozitív benyomásként raktározzam el magamban az első olvasmányélményt, ezért nagyon örültem, mikor a szerző felkért első könyvének az előolvasására, aminek örömmel tettem eleget.

A kötet két változatát is volt lehetőségem elolvasni (tördelés előtt és után), így kis betekintést nyerhettem a szöveg fejlődésébe, ami nagyon izgalmas volt számomra. Legfőképpen azért, mert érdekes volt látni, ahogy egy csupasz szöveg megtelik élettel és többlettartalommal az illusztrációk által. Meg kell mondjam, a szöveg önmagában is megállja a helyét, sőt, első könyv ide vagy oda, nagyon igényes munka, amit szívből tudok ajánlani az olvasóknak, de a képek, Nagy Bettina munkái sokat hozzátesznek az élményhez. Ehhez nagyban hozzájárul az illusztrációk egyedi stílusa, a kollázstechnika, aminél több rétegből áll össze egy-egy kép. Ez illik a meséhez és a szereplők különböző attitűdjeihez.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

 

Palágyi R. László: Az Éjkapu

A Trivium Egyesület Két világ határán elnevezésű regénypályázatát a kiírás óta nyomon követtem, és kíváncsi voltam, végül melyik regény lesz érdemes a megjelenésre. Végül 2019. december 20-án kihirdették az eredményt, és Az Éjkapu cím már akkor megragadta a figyelmemet, és ahogy haladt a könyv a maga útján, lett fülszövege és borítója is (utóbbi a hajó miatt különösen nagy szerelem), az érdeklődésem csak fokozódott. Ezért, amikor a szerző felkért recenzió írására, rögtön örömmel elfogadtam a felkérést. Különösen azért, mert egy ígéretesnek tűnő új hangról van szó, ráadásképpen fantasyról, ami mindenképpen a gyengém. És mivel eddig zömében pozitív tapasztalataim vannak az elsőkönyvesekkel, így Palágyi R. László művével is tenni akartam egy próbát.

A pozitív előérzetem ellenére az elején nagyon nem akartunk egymásra találni. Az első pár fejezet nem nagyon csúszott. Nehézkesen indult be a cselekmény, túl sok volt a szereplő és a helyszín, és a szerző túl sok információt akart közölni az olvasójával. Ráadásul a második fejezet elindított egy olyan mellékszálat, ami egészen a kötet végéig nem nyert értelmet, csak lógott a levegőben, amivel teljesen kizökkentett az olvasásból. Itt kissé elbizonytalanodtam, hogy valóban az én könyvem lesz-e Az Éjkapu, mert alig haladtam vele, és kvázi kényszeríteni kellett magam az olvasás folytatására. Aztán úgy a negyvenedik oldal környékén egyszer csak beindult, és azon kaptam magam, hogy falom az oldalakat. Sokat gondolkoztam azon, miért lehet ez. Többször visszatértem a könyvre, újraolvastam néhány kedvenc részemet, összehasonlítottam a kezdeti fejezetek írásmódját a későbbiekkel, és arra jutottam, hogy a szerző egy ponton ritmust váltott, ami sokkal jobban állt neki, mint a kötet eleje. Jobb lett az információadagolás, a cselekményív, a karakterek és minden más is, a végén pedig azt gondoltam, milyen kár az elejéért, mert ha az is a későbbi részek stílusában és történetvezetésével íródik, akkor még jobb lenne a végeredmény. Látszott, hogy nagyon elkapta a fonalat, a kezdeti döcögés után rájött, mit akar elmesélni, utána végigvitte a lendület, és egy élvezetes, a portál-hősi fantasy határmezsgyéjén mozgó regényt adott ki a kezéből.

Joe Hart: Obscura

Az Obscura nem egy világmegváltó regény. Sem az év sci-fije, sem az év thrillere nem lesz. De ott van ez a bizonyos de, mert attól eltekintve, hogy semmi különös nincs benne, és leginkább egy „egylövetű” történet, nagyon is olvasható. Sőt, megkockáztatom, hogy írástechnikai szempontból az egyik legjobb regény, amit olvastam. Mert látszik, hogy a szerző gyakorlott író, és nem ez az első regénye: jól vezeti a szálakat, kellő mennyiségben és jó helyen használja a horgokat, és jól építi fel mind az érzelmi, mind a történeti ívet. Nem éreztem csúszkálást, kerek, egész, lezárt a cselekmény. Megtörténik, aminek meg kell, és a végkövetkeztetés is a helyén van. A parafaktor is rendben van, legalábbis én cidriztem rendesen a megfelelő helyeken.

Mégsem kiemelkedő a regény egyrészt azért, mert túl sokat akar markolni (környezetszennyezés hatásai, neurológia, űrkolonizálás, metafizikai jelenségek, teleportálás), másrészt a történet vége az előzmények sötét, őrületbe hajló tónusához képest túlságosan happy end, már-már csöpögősen az. Ez a kontraszt működhetne, de túl hirtelen a váltás, semmi nem készíti elő, így kesernyés szájízt hagy maga után.

A bejegyzés többi része spoilert tartalmazhat!

 

Ecsédi Orsolya: Meleg a helyzet! (Pokkernapló 1.)

A bejegyzés spoilereket tartalmazhat!

Ecsédi Orsolya eddig megjelent könyveit nagyon szerettem (ITT, ITT és ITT írtam róluk), mert modernek és aktuális, a gyerekeket érintő és érdeklő témákkal és problémákkal foglalkoznak, a korosztály befogadóképességéhez illeszkedő módon. Emellett nem kevés humorral és nyelvi játékkal fűszerezi meg a történeteit. Ezen összetevők és előzmények után nagyon vártam a Pokkernapló-sorozat nyitókötetét is.

A Meleg a helyzet! hangulatában a Cirrus a tűzfalonhoz áll a legközelebb, főleg a főszereplő, Goni miatt, mert Cirrushoz hasonlóan ő is más, mint a többiek, és viselkedésével, tetteivel kilóg a hozzá hasonló ördögfiókák közül, amit nehezít, hogy sátán apjának nagy elvárásai vannak főhősünkkel szemben. További párhuzam Cirrusszal, hogy Goni is egyedi módon jut el a saját megoldásáig, és suta próbálkozásai végül célt érnek. Ezért némileg a történeti ív is hasonló a két kötetnél, a szerző jól bevált írástechnikai elemekkel dolgozik, amik ennél a regénynél is működnek, viszont a cselekmény teljesen más, így nem éreztem önismétlőnek. 

Az évtized gyerekkönyve 2010-2019

Kép forrása: Merítés-díj

Molyon jelenleg fut egy játék, aminek keretén belül az évtized, magyar gyerekkönyvét keresik, és erre lehet könyveket jelölni. A kezdeményezés a Merítés-díj (Molyos éves díj) zsűrijének ötlete alapján indult el. Ahogy a felhívás oldalán a szervezők írják: „A Merítés-díj évtized könyve kezdeményezésén felbuzdulva, most a gyermek kategória zsűritagjain és a gyermekkönyvek olvasóin a sor, hogy összeállítsák saját listájukat. Mielőtt belevágnánk a 2020-as könyvek idei értékelésébe és díjazásába, arra gondoltunk fussuk át a 2010–2019 közötti élményeinket és válasszuk meg az évtized gyermekkönyvét is.”

A felhívás további részletei ITT olvashatók.

Mivel nagyon szívemen viselem a gyerekkönyves témát, főleg a magyar szerzők mesekönyveit, ezért mindenképpen szerettem volna megosztani veletek a saját 10-es listámat. 

Nem is szaporítanám továnn a szót, jöjjenek a kedvenceim az elmúlt évtizedből.

Top 5 Wednesday #78 – Öt klassz borítójú könyv a várólistámról

 

Ez a rovat hetente jelenik meg, és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák. A csoportot IDE kattintva megnézhetitek. A témaszünet miatt egy ideig rendszertelen időközönként saját témákkal jelentkeztem, de a témák kitalálója immár visszatért, így próbálok én is visszatérni a heti bejegyzésekhez. Ha a heti tematikából lenne olyan, amire nem lesz ötletem, akkor saját témával helyettesítem az adott hetit.

 

Kissé elcsúsztam, így ezen a héten a Top 5 Szerda rovatban egy februári témát hozok, ami a könyvborítókat helyezi előtérbe. Folyton azt mondják, hogy ne… Általában a legtöbben azt mondják, ne a borító alapján ítélj meg egy könyvet. De mi lenne, ha mégis? Ezen a héten öt olyan könyvet hozok a várólistámról, amiknek megragadott a borítója.