2021. április 6., kedd

Joe Hart: Obscura

Az Obscura nem egy világmegváltó regény. Sem az év sci-fije, sem az év thrillere nem lesz. De ott van ez a bizonyos de, mert attól eltekintve, hogy semmi különös nincs benne, és leginkább egy „egylövetű” történet, nagyon is olvasható. Sőt, megkockáztatom, hogy írástechnikai szempontból az egyik legjobb regény, amit olvastam. Mert látszik, hogy a szerző gyakorlott író, és nem ez az első regénye: jól vezeti a szálakat, kellő mennyiségben és jó helyen használja a horgokat, és jól építi fel mind az érzelmi, mind a történeti ívet. Nem éreztem csúszkálást, kerek, egész, lezárt a cselekmény. Megtörténik, aminek meg kell, és a végkövetkeztetés is a helyén van. A parafaktor is rendben van, legalábbis én cidriztem rendesen a megfelelő helyeken.

Mégsem kiemelkedő a regény egyrészt azért, mert túl sokat akar markolni (környezetszennyezés hatásai, neurológia, űrkolonizálás, metafizikai jelenségek, teleportálás), másrészt a történet vége az előzmények sötét, őrületbe hajló tónusához képest túlságosan happy end, már-már csöpögősen az. Ez a kontraszt működhetne, de túl hirtelen a váltás, semmi nem készíti elő, így kesernyés szájízt hagy maga után.

A bejegyzés többi része spoilert tartalmazhat!

 

2021. április 1., csütörtök

Ecsédi Orsolya: Meleg a helyzet! (Pokkernapló 1.)

A bejegyzés spoilereket tartalmazhat!

Ecsédi Orsolya eddig megjelent könyveit nagyon szerettem (ITT, ITT és ITT írtam róluk), mert modernek és aktuális, a gyerekeket érintő és érdeklő témákkal és problémákkal foglalkoznak, a korosztály befogadóképességéhez illeszkedő módon. Emellett nem kevés humorral és nyelvi játékkal fűszerezi meg a történeteit. Ezen összetevők és előzmények után nagyon vártam a Pokkernapló-sorozat nyitókötetét is.

A Meleg a helyzet! hangulatában a Cirrus a tűzfalonhoz áll a legközelebb, főleg a főszereplő, Goni miatt, mert Cirrushoz hasonlóan ő is más, mint a többiek, és viselkedésével, tetteivel kilóg a hozzá hasonló ördögfiókák közül, amit nehezít, hogy sátán apjának nagy elvárásai vannak főhősünkkel szemben. További párhuzam Cirrusszal, hogy Goni is egyedi módon jut el a saját megoldásáig, és suta próbálkozásai végül célt érnek. Ezért némileg a történeti ív is hasonló a két kötetnél, a szerző jól bevált írástechnikai elemekkel dolgozik, amik ennél a regénynél is működnek, viszont a cselekmény teljesen más, így nem éreztem önismétlőnek. 

2021. március 12., péntek

Az évtized gyerekkönyve 2010-2019

Kép forrása: Merítés-díj

Molyon jelenleg fut egy játék, aminek keretén belül az évtized, magyar gyerekkönyvét keresik, és erre lehet könyveket jelölni. A kezdeményezés a Merítés-díj (Molyos éves díj) zsűrijének ötlete alapján indult el. Ahogy a felhívás oldalán a szervezők írják: „A Merítés-díj évtized könyve kezdeményezésén felbuzdulva, most a gyermek kategória zsűritagjain és a gyermekkönyvek olvasóin a sor, hogy összeállítsák saját listájukat. Mielőtt belevágnánk a 2020-as könyvek idei értékelésébe és díjazásába, arra gondoltunk fussuk át a 2010–2019 közötti élményeinket és válasszuk meg az évtized gyermekkönyvét is.”

A felhívás további részletei ITT olvashatók.

Mivel nagyon szívemen viselem a gyerekkönyves témát, főleg a magyar szerzők mesekönyveit, ezért mindenképpen szerettem volna megosztani veletek a saját 10-es listámat. 

Nem is szaporítanám továnn a szót, jöjjenek a kedvenceim az elmúlt évtizedből.

2021. március 10., szerda

Top 5 Wednesday #78 – Öt klassz borítójú könyv a várólistámról

 

Ez a rovat hetente jelenik meg, és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák. A csoportot IDE kattintva megnézhetitek. A témaszünet miatt egy ideig rendszertelen időközönként saját témákkal jelentkeztem, de a témák kitalálója immár visszatért, így próbálok én is visszatérni a heti bejegyzésekhez. Ha a heti tematikából lenne olyan, amire nem lesz ötletem, akkor saját témával helyettesítem az adott hetit.

 

Kissé elcsúsztam, így ezen a héten a Top 5 Szerda rovatban egy februári témát hozok, ami a könyvborítókat helyezi előtérbe. Folyton azt mondják, hogy ne… Általában a legtöbben azt mondják, ne a borító alapján ítélj meg egy könyvet. De mi lenne, ha mégis? Ezen a héten öt olyan könyvet hozok a várólistámról, amiknek megragadott a borítója.

2021. március 9., kedd

Borítóleleplezés #31 – Megyeri Judit: Csontvázak a szekrényben (Rózsakői rejtélyek 2.)

Hamarosan megjelenik a NewLine Kiadónál Megyeri Judit Rózsakői rejtélyek sorozatának második kötete, a Csontvázak a szekrényben.

Íme, a könyv borítója!

 

2021. március 3., szerda

Top 5 Wednesday #77 – Öt összezavaró vagy kiejthetetlen név az olvasmányaimból

Ez a rovat hetente jelenik meg, és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák. A csoportot IDE kattintva megnézhetitek. A témaszünet miatt egy ideig rendszertelen időközönként saját témákkal jelentkeztem, de a témák kitalálója immár visszatért, így próbálok én is visszatérni a heti bejegyzésekhez. Ha a heti tematikából lenne olyan, amire nem lesz ötletem, akkor saját témával helyettesítem az adott hetit.

A Top 5 Szerda heti témája: Kérlek, megismételnéd? Ha olvasol fantasy vagy sci-fi könyveket, akkor talán szembejöttek veled olyan nevek, amiknél megálltál, és csak néztél. Hogy a fenébe kellene ezt kiejteni? Ezen a héten tehát arról a Top 5 névről lesz szó, amik az olvasmányaim során összezavartak vagy kiejthetetlennek találtam őket.

 

2021. február 14., vasárnap

Évösszegző 2020

Az év eleje gördülékenyen indult a blog életében. Megírtam a 2019-es év évösszegző bejegyzéseit, könyves leges listákat. (A sci-fi-fantasy listáról ITT, a legérdekesebb könyvekről ITT, az ifjúsági- és gyerekkönyvekről ITT, a képregényekről pedig ITT írtam.) Interjúk és értékelések is kerültek fel, előbbiek zömében péntekre kerültek át, utóbbiak pedig maradtak a szokásos vasárnapi menetrenden.

Úgy látszott, minden adott ahhoz, hogy egy jó évnek nézzek elébe blogolás szempontjából, de aztán jött a pandémia, és mint minden más, a blogolás is megtorpant nálam. Bár az év első felében még kitartottak az előre megírt bejegyzések, de a másodikba, főleg a vége felé néha már kínlódtam, mert a helyzet kissé leszívott. Noha ez annyira nem látszott, mert mentő ötletként beugrott, hogy van jó pár régen, már megszűnt online magazinokba írt cikkem, így indítottam egy Könyveken túl rovatot (ITT írtam erről), aminek keretén belül eddig a régi animés ismertetőim egy részét, illetve egy filmes cikkemet tettem fel. Ez a rovat ebben az évben is folytatódik, ahogyan a Top 5 Szerda és a Borítóleleplezés is. Interjúkat is tervezek, de ez még képlékeny. A 2020-as év a stagnálás éve volt, de reméljük, hogy a 2021-es év sokkal jobb lesz.

2021. február 10., szerda

Top 5 Wednesday #76 – 5+2 kedvelt könyves szerelmespárom

 

Ez a rovat hetente jelenik meg, és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák. A csoportot IDE kattintva megnézhetitek. A témaszünet miatt egy ideig rendszertelen időközönként saját témákkal jelentkeztem, de a témák kitalálója immár visszatért, így próbálok én is visszatérni a heti bejegyzésekhez. Ha a heti tematikából lenne olyan, amire nem lesz ötletem, akkor saját témával helyettesítem az adott hetit.

 

A Valentin-nap közeledtével mi másról is szólhatna a heti Top 5 Szerda, mint a szerelemről. Nektek kik a kedvenc könyves szerelmespárjaitok? A bejegyzésemből megtudhatjátok, hogy számomra kik azok a párok, akiknek megfogott a szerelmük.

 

2021. február 3., szerda

Borítóleleplezés #30 – Kresley Cole: Dead of Winter – A tél halottai

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Kresley Cole Az Arkánum Krónikák sorozatának harmadik kötete, A tél halottai, ami a kiadó Vörös pöttyös sorozatát gazdagítja.

Íme, az új Vörös pöttyös kötet borítója!

 

Borítóleleplezés #29 – Amy Harmon: The Bird and the Sword – A madár és a kard

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Amy Harmon A madár és a kard krónikái sorozatának első kötete, A madár és a kard, ami a kiadó Vörös pöttyös sorozatát gazdagítja.

Íme, az új Vörös pöttyös kötet borítója!

 

Top 5 Wednesday #75 – Öt könyv/mangasorozat, aminek a világában szívesen élnék

Ez a rovat hetente jelenik meg, és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák. A csoportot IDE kattintva megnézhetitek. A témaszünet miatt egy ideig rendszertelen időközönként saját témákkal jelentkeztem, de a témák kitalálója immár visszatért, így próbálok én is visszatérni a heti bejegyzésekhez. Ha a heti tematikából lenne olyan, amire nem lesz ötletem, akkor saját témával helyettesítem az adott hetit.

  

Januárban kihagytam ezt a rovatot, de februártól szeretnék hozzá visszatérni. A heti téma: Home Sweet Home, azaz otthon, édes otthon. Olvasás közben fordult már elő veled, hogy megálltál és feltetted magadnak a kérdést: Szívesen élnék itt? Ugye ismerős ez az érzés? A Top 5 Szerda heti témája erről szól: öt olyan könyv/mangasorozatról, aminek a világába beköltöznék.

 

2021. január 31., vasárnap

Stjepan Šejić: Harleen

Vannak olyan képregényes karakterek, akiknek a sorsa nem, vagy csak kis mértékben tud megérinteni, illetve egész egyszerűen közömbösek maradnak. A Harleen elolvasásáig így voltam Harley Quinn-nel és Jokerrel is. Mert hiábaérdekes a karakter eredettörténete, de nem váltott ki belőlem különösebb érzelmi reakciót. Legalábbis eddig. Jött ugyanis a Šejić-féle újraértelmezés, ami megváltoztatta a két karakterhez való hozzáállásomat. Sikerült izgalmassá tenni őket, olyannyira, hogy a képregény végére azon kaptam magam, hogy olvasnám tovább is. Főleg azért, mert a szerző egyszerűen annyira megfogott a stílusával, a képi világával, hogy még hetek múltán is ez pörög az agyamban, és fel-felvillannak a fejemben az ütősebb jelenetek. Mindezt úgy éri el, hogy újraértelmezi azt, amit már láttunk/olvastunk, de teszi ezt olyan módon, ami hosszú ideig emlékezetes marad. Mondom ezt úgy, hogy ritkán maradnak meg az emlékezetemben képregények cselekményei, maximum csak halványan, de ami mégis, az nagyon erőteljesen, még évek múltán is. Ehhez a nem túl népes táborhoz csatlakozott a Harleen is.

A legendás antihős, Harley Quinn születéséről és Joker iránti, kifacsarodott szerelmének döbbenetes nyitányáról szól a Harleen. Dr. Harleen Quinzel, az ifjú pszichiáter úgy érzi, megtalálta a gyógymódot a bűnözés visszaszorítására Gothamben. Forradalmi elméletét azonban csak úgy tudja bizonyítani a kétkedő szakmai elit számára, ha fejest ugrik az Arkham Elmegyógyintézet legveszélyesebb ápoltjainak elméjébe. Minél több időt tölt el betegesen őrült vizsgálati alanyaival, annál jobban vonzza őt magához az egyik páciens.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

 

2021. január 24., vasárnap

Bodnár Gyöngyi Gina (szerk.): Stigma

Szabó Borka kért fel még december közepén, a Közösségi Írók Céhének alapítója, Tóth Győző nevében a Stigma című antológia előolvasására, aminek örömmel tettem eleget, mert már rögtön a kötetben szereplő témák (ezekre később visszatérek) felkeltették az érdeklődésemet. Mielőtt olvasni kezdtem, felmerült bennem, hogy mi is az a KIC, mert még soha nem hallottam róla azelőtt. Bizonyára a cikk olvasói közül is sokan így vannak ezzel, így elsőként álljon itt egy rövid ismertető arról, milyen kezdeményezés is a Közösségi Írók Céhe.

 

A KIC-ről:

A világ kezdő írói mind telve vannak kreatív energiával, mégis a legtöbben félbehagyják, fiókba teszik, esetleg szégyellik műveiket. Csoportunk arra vállalkozik, hogy egy közösségbe gyűjtse ezt a sok kreatív energiát, és kézzel fogható eredményre juttassa.

Segít önbizalmat önteni a kétkedő tehetségekbe, megszervezni a nálunk alkotott művek megjelenését.

A Stigma antológia az első ilyen alkotás, melyet csapatunk írói és a vezetők önkéntes munkája hozott létre.

ITT csatlakozhattok hozzánk.

A lelkes szavakat olvasva nagyon megtetszett ez a kezdeményezés, mert kifejezetten a kezdő írókat célozza közvetlen, befogadó módon. Ugyan a kötet elolvasása után látszik, hogy itt is válogatáson estek át a művek, és a legszínvonalasabbnak ítélt novellák kerültek be, de látszólag nincsenek olyan szigorú kritériumok, amik elriaszthatnák a kezdő szerzőket, mégis minőségi szövegeket válogattak be. Ezáltal ez a kezdeményezés nagyon jó löketet adhat akár az eddig fióknak író szerzőknek is.

A kötetről:

Mi születik abból, ha harmincnégy kezdő író egy közös cél érdekében írásra adja a fejét? Mi az, ami megmozgatott és cselekvésre késztetett ennyi elmét?

A világon számos olyan ember él, aki magán viseli a társadalom előítéleteit, sztereotípiáit.

Az írók a történeteken keresztül bepillantást engednek ezen sorsokba, élettörténetekbe és tragédiák fondorlatos szövevényébe.

A kötetben szereplő témák: Mentális-betegségek és személyiségzavarok, introvertáltság, LMBTQ, tudatos gyermektelenség és hajléktalanság. A novellák főhősei szemén keresztül megismerhetjük, milyen az életük úgy, hogy egy kicsit mások, mint a többiek.

A művek szerzői: Alex L. Hooper, Andy T. Miller, Barbara Liney Woods, Bodnár Gina, Broklynn Lee, Cain Godrich, Czipó Petra, Friewald Ruben, Jáger Dorottya, Julia RedHood, Kovács Kelemen Zoltán, Kucsora Zsolt, Lekli Medárd, L. J. Wesley, Majcher Artúr Bendegúz, M. Z. Chapelle, Molnár Regina, Németh Tünde, Palcsó László, Papp Vera, Papp Zsuzsi, Pengő Edit, S. Fischer, S. A. Locryn, Shadow, Surányi Gabriella, Szabó Cintia, Szili Petra, Szinayné Rigó Éva, Takács Dóra, Tom Bone, Tóth Győző, Vasvári Tamás

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

2021. január 17., vasárnap

Jeph Loeb: Pókember: Kék

Mielőtt bármit is írnék a Pókember: Kék minisorozatról, meg kell említenem, hogy azon ritka kivételek egyike vagyok, aki nincs igazán oda Pókemberért. Viszont mivel Jeph Loeb és Tim Sale már meggyőzött a másik két „színes” kötettel, és ez következett nálam a Nagy Marvel-Képregénygyűjteményből, így úgy voltam vele, miért is ne?, legfeljebb úgy teszem vissza a polcra, hogy ez is megvolt, haladjunk tovább. Annak ellenére álltam így hozzá, hogy pozitívak voltak az előjelek, mert Pókfejet annyira nem kedvelem, leszámítva talán az MCU-s megformálását. Aztán belekezdtem az olvasásába, és olvastam és olvastam, és aztán azon kaptam magam, hogy képtelen vagyok letenni, mert a Loeb/Sale hatás maximálisan tette a dolgát, és a végére elérte, hogy bár nem szerettem meg, de meg akartam érteni Peter Parkert/Pókembert. Ami azért nagy szó nálam, mert eddig a képregényekben inkább taszított, mint vonzott a karakter (néhány olyan üdítő kivételt eltekintve, mint ez is).

A kötet keletkezése a Fenegyerek: Sárga (ITT írtam róla) és a Hulk: Szürke (bővebben ITT) közé esik. Ennek a kötetnek különösen jót tett, hogy nem eredettörténetet mesél el. Az alkotók jól ráéreztek, hogy Parker karakterének más az erőssége: a humor és a szerelem. Ezért a történet Pókember harcairól és Peter egyre jobban bonyolódó életéről szól, ahol a szerelem is felüti a fejét, mint extra bonyolító tényező. Röviden összefoglalva ez a kötet két fiatal egymásra találásáról szól, ami nagyon is illik ehhez a Pókemberhez, aki még keresi a saját útját.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

2021. január 10., vasárnap

Jeph Loeb: Fenegyerek: Sárga

Fenegyerek karakterét a 2003-as filmfeldolgozásban ismertem meg Ben Affleck megformálásában. Hibáival együtt nagy hatást gyakorolt rám a film, főleg Affleck alakítása meg a vakság megjelenítése miatt. Megkedveltem a karaktert, amire a 2015-ös Netflix sorozat rátett még egy lapáttal, mivel Charlie Cox még jobban eltalálta, illetve bejött az egész feldolgozás hangulata. Viszont a filmes benyomás mellett még hiányzott, hogy képregényt is olvassak a karakterről. Ez egészen a Neil Gaiman által jegyzett 1602-ig így is maradt. És habár ott nem egyedül szerepelt, mégis tovább mélyítette a karakter iránti szimpátiámat.

Ilyen előzmények után fogtam bele a Fenegyerek: Sárgába, amit elsőként olvastam el a Loeb és Sale együttműködéséből született „színes” sorozatból, követve ezzel a keletkezési sorrendet. A kritika megírása előtt viszont fordított sorrendben haladtam, Hulk: Szürke, Pókember: Kék, és csak utána következett ez a kötet. Az újraolvasási sorrend miatt néhány dolog feltűnt, amik felett máskülönben talán átsiklottam volna. Az egyik ilyen dolog az volt, hogy első olvasásra a három kötet közül Matt Murdock története tetszett a legjobban, mert kellően sötét hangulatú, ugyanakkor a veszteség ellenére mérhetetlen optimizmus is áradt belőle. Másodjára viszont feltűnt, hogy Loeb és Sale láthatóan előre kitalálták a koncepciót. Határozott elképzeléseik voltak, de mintha itt, az első mininél még érződött volna némi bizonytalanság, legfőképpen az elején, mind képi ábrázolás, mind a szöveg terén. Ami viszont a későbbi darabokra teljesen eltűnt, de már ennek a kötetnek a végére is érződött, hogy egészen belejöttek. Talán emiatt is lehet, hogy az utolsó két fejezet, a Vert helyzetben és A végső gongszó lett a kedvencem.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

 

Kövess E-mailen is!