Sokan szeretik a filmváltozatát a
Karácsonyi lidércnyomásnak, és gondolom, emiatt sokan szeretik ezt a könyvet
is. Nem láttam még a filmet, így ezt a könyvet sem tudom kötni semmihez, de
felkeltette az érdeklődésemet annyira, hogy egy Blacl Friday-es akcióban
megvegyem, mert azt a pénzt megérte, bár azt nem értem, hogy eredeti áron, hogy
kerülhet ez annyiba, amennyibe, mert negyedóra-húsz perc alatt elolvastam. Itt
is ár-érték arány problémám van, mint a Blacksad első kötete esetében is volt,
azzal a különbséggel, hogy itt a verses forma miatt kötöttebbek a történet
kibontásénak lehetőségei, és ezt Tim Burton jól meg is oldotta, de mint fentebb
írtam ez kevés ahhoz, hogy számomra maradandó legyen. Nem mondom, hogy nem
szerettem a történetet, mert akkor nem mondanék igazat, voltak elemei, amik
tetszettek, de pár jó rímnél több kell ahhoz, hogy “megdobja a pulzusomat”.
Írom ezt úgy, hogy a Rímbörtönt olvastam, és az nagyon tetszett. Bár abban több
történet is van, meg véltem benne némi mondanivalót is felfedezni, ami itt nem
nagyon volt. Aranyosnak aranyos volt, de semmi több.
