Nemrégiben csatlakoztam a Szabad irodalmat! #szabadirodalmat mozgalomhoz nagykövetként. Ez egy írókat és könyves szakembereket tömörítő független közösség, aminek tagjai elkötelezettek a kultúra és az irodalom szabadságának megőrzése iránt.
Könyves bloggerként és szerkesztőként fontosnak érzem a közösség törekvéseit és igyekszem aktívan részt venni benne.
Erre miért volt szükség?
Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Rezeda Réka első könyve, a Tüske és gyopár 1. része, a Bábmester, ami a Vörös pöttyös sorozatban érkezik.
Íme, az új Vörös pöttyös kötet borítója!
Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál On Sai legújabb könyve, a Vágymágusok 4. része, A háború titka, ami a Vörös pöttyös sorozatban érkezik.
Íme, az új Vörös pöttyös kötet borítója!
Minden szempontból remekül megírt könyv, talán az alkalmankénti enyhe túlírtságot és az elején az olvasóra zúdított rengeteg nevet tudnám felhozni hibaként, bár ezeken gyorsan túllendül az ember, mert a szöveg hamar beszippantja magába, és néhány fejezet után csak azt veszi észre az ember, hogy sodródik az eseményekkel, izgul a szereplőkért, és lenyűgözi a világ.
Más szóval bevezetésként elmondhatom, hogy örülök, hogy Kristoff könyvei közül a Vámpírbirodalom volt az első, amihez szerencsém volt, mert ezzel maximálisan elérte, hogy érdekeljen a többi is, és ne csak a port fogja a polcon (Vihartáncos felkészül). Körülbelül úgy jártam vele is, mint Tchaikovsky-jal Az idő gyermekei elolvasása után: nem túlzok, akár a bevásárlólistáját is elolvasnám. Írom ezt azért, mert Kristoff, akárcsak Tchaikovsky, ugyan nem könnyen emészthető témát választott, viszont a tálalást olyan olvasmányosan teszi, hogy szinte letehetetlenné válik a kötet. Ehhez a választékos nyelvezet, a gördülékeny írásmód, az érdekes és részletgazdag világ és a sokszínű szereplőgárda is nagymértékben hozzájárult.
Az időlátók balladája a szerző harmadik regénye, és ez minden szempontból meg is látszik rajta. A stílusa még letisztultabb, és az első pillanattól kezdve érezni a szövegen, hogy a szerző otthonosan mozog ebben a műfajban is. A hosszabb terjedelemmel sincs gondja, sőt, az írói eszköztárát sokkal jobban ki tudta bontakoztatni ebben a kamaszoknak szóló történetben. Érezhető a folyamatos fejlődés, és nagyon kíváncsi vagyok, meddig juthat el még az író.
A Jégvirágokkal folytattam a sort; ebben a romantikus novellagyűjteményben az évszakok állnak a középpontban. Akad olyan mű, ahol ténylegesen váltakoztak, és olyan is, ahol az érzelmek változása vagy éppen a kapcsolat fejlődése jelképezte az év különböző időszakait. Maga a cím, a Jégvirágok nagyon figyelemfelkeltő, ez önmagában nagy pozitívum, de a kötetet végigolvasva megjelenik egy másik, erősen szimbolikus jelentése is, ami az egész antológiát átszövi, és valamilyen formában minden szövegben megjelenik. Ebből a szempontból ez egy nagyon ügyesen összeválogatott kötet. A cím horogként és írói ígéretként is kiválóan működik.
A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!
Ebben a kötetben az erőszak és az ahhoz szorosan kapcsolódó társadalmi kérdések dominálnak, megfűszerezve a vallás, a humanizmus és a feminizmus égető problémáival. Mindez 72 oldalon keresztül, folyamatosan kérdésekkel bombázva a külvilágot és magát a szerzőt is.
Jelena Glazova verseit ismét Kis Orsolya értő fordításában olvashatjuk, aki már az előző könyvét is remekbe szabottan ültette magyarra, és ez a Naivitással sincs másként. A versek cím nélküliek, így az előző kötethez hasonlóan a tartalomjegyzék a versek első sorát adja meg címnek.
A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!
Íme, a Zafír pöttyös kötet borítója!
A tavalyi év a szerkesztőképzés jegyében telt, emiatt sokkal lassabban olvastam, és sok képregény is becsúszott. Blogos szempontból kissé lazább volt ez az évem, kevesebb könyvértékelés került fel, mint az előző években, viszont borítóleleplezés volt bőven. Könyves események közül a Könyvfesztiválon voltam kint, bár most csak két dedikálás, a szerkesztői találkozó és egy rövid találkozás fért bele az egyik kedvenc szerzőmmel, így mondhatni villámlátogatás volt.
Röviden a bejegyzés tartalmáról: egy kis könyves, egy kis blogos, egy kis szerkesztőképzés. Szóval egy csipetnyi mindenből, ami 2023-ban könyves-blogos szempontból történt velem, és említést érdemel.
2023-ban azt tűztem ki magamnak, hogy többet olvassak, mint 2022-ben (erről ITT írtam), és ez sikerült is, dacára annak, hogy az évem zömét a szerkesztői képzés tette ki (erről bővebben az évértékelőmben). Ennek ellenére összeállt a 2023-as listám. Található rajta képregény, sci-fi, verseskötet, ifjúsági és fantasy regény is.
A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!
A túl sok szereplő miatt az elején senkit nem tudtam megkedvelni, talán csak Garyt a kezdeti esetlensége miatt, de a többiek eleinte közömbösek maradtak, pedig a szerző sikeresen próbálja árnyalni őket, és szépen ki is rajzolódtak a jellemek. Ám a többiek csak később tudtak utat találni hozzám, mikor már letisztultabb lett az információadagolás, és nem vesztem el annyira az infótengerben.
