Sok jó értékelést olvastam erről a
könyvről, így amikor a Moly társas kapcsán alkalmam adódott rá, el is olvastam,
és ez is erősíti nálam a Cinder és Ellához hasonlóan a jó ifjúsági könyvek
sorát, noha már rég kinőttem abból a korból, ami ennek a könyvnek a célközönsége.
És nem is maga a két fiú között kibontakozó kapcsolat volt az, ami megfogott,
mert ilyenből olvastam már nem egy hasonló történetet, hanem a hátteret adó
korrajz. A 80-as évekbeli El Pasoban játszódik a könyv, ahol betekintést
nyerhetünk a mexikói-amerikaiak életébe, de legfőképpen a gondolkodásmódjukba,
érzelmi világukba.
Hamar kiderül, hogy másként gondolkodnak
ezek az emberek, és ennek ábrázolásával Sáenz egyedi atmoszférát teremt, ami jó
alapot szolgáltat Ari, Dante és a családjaik történetéhez. Végig olyan érzésem
volt olvasás közben, mintha a szerző ezt a könyvet terápiás célzattal írta
volt, és most hogy utána néztem az írónak, még jobban megerősödött ez az érzés.
Talán ezért is annyira átélhető a történet, mert ennyire benne van magának a
szerzőnek is az érzelmi világa.
