Könyves Top 10 2022

A 2022-es év, az olvasmányaimat tekintve, vegyes képet mutat, mind zsánerileg, mind pedig terjedelemben. Még kevesebbet olvastam, mint 2021-ben (Erről ITT írtam), noha sokkal több volt tervben. Ennek ellenére összeállt a 2022-es listám. Akad köztük ismeretterjesztő olvasmány, képregény, sci-fi, verses kötet, ifjúsági/meseregény, szatíra és történelmi romantikus regény is. Egy szerzőnek pedig dupláznia is sikerült!

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Shane McCarthy – Simon Furman – Mike Costa – Andy Schmidt – Nick Roche – James Roberts – Denton J. Tipton – Zander Cannon – Josh Van Reyk – Shaun Knowler: Transformers: Éljen Megatron!

Gyerekkorom egyik legmeghatározóbb képregény élménye a Superman és az X-men mellett a Transformers volt. A Semic-es füzetek közül jó néhányat a mai napig gondosan őrzök a szekrényben, a többi füzetes képregény között, és alkalmanként szívesen olvasgatom őket.

Igaz, öcsém volt az igazi rajongó, de rám is nagy hatással voltak az Autobotok és az Álcák összecsapásai, a jó és rossz az egész franchise-t meghatározó küzdelme. Én magam Autobot párti vagyok, Optimus fővezér és Racsni a két kedvencem, Megatronék megmaradtak szükséges rossznak, ami minden efféle képregényhez elengedhetetlen.  Egészen addig, míg a kezembe nem került az Éljen Megatron!

Az első, egyben legszembetűnőbb különbséget a formátum jelentette. Nagyalakú, keménytáblás, masszív, öröm kézbe venni, a fekete-piros borító pedig csillagos ötös. Minden együtt van ahhoz, hogy egy igazán jó képregényt kapjunk. Azonban a külcsín nem minden, kell hozzá a történet is, ami csavar egy kicsit a fent felvázolt jó-rossz küzdelmen, méghozzá a lehető legjobbat hozva ki az alapvetésből.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Szemezgető #17 – A Fumax Kiadó májusi-júniusi megjelenései

Szemezgető rovatom keretében ezúttal a Fumax Kiadó májusi-júniusi megjelenéseiből válogattam. A megjelenések közül a legtöbb képregény, de akad köztük fantasy regény és sci-fi kisregény is.

Szemezgető #12 – Fumax Kiadó áprilisi megjelenések

Szemezgető rovatom keretében ezúttal a Fumax Kiadó áprilisi megjelenéseiből válogattam. Ebben a hónapban zömében képregények érkeznek a kiadótól, de akad köztük egy fantasy folytatás is.

Top 10 + 1 olvasmányom 2021

Az elmúlt hetekben megmutattam, melyek voltak azok a magyar, illetve külföldi szerzős könyvek, amelyek 2021-ben a kedvenceim lettek (előbbiről ITT, utóbbiról ITT írtam). Valamint megírtam az eddig elmaradt 2020-as Top 10-et is, amit ITT olvashattok.

A 2021-es év könyves felhozatala az olvasmányaimat tekintve gyengébbnek bizonyult az előzőnél. Főleg azért, mert kevesebbet olvastam, így kevesebb kiemelkedő akadt a kezembe. De azért végül összeállt a lista. Található rajta régi klasszikus, képregény, fantasy, verses elbeszélés, ifjúsági regény és romantikus regény is.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Top 10 olvasmányom 2020

Mielőtt még bárkiben felmerülne a kérdés, az évszám a címben nem elírás. A 2020-as évem vége nem a tervek szerint alakult, karácsony előtt bekaptuk a covidot, így a tervezett könyves top tízem is elmaradt. Viszont csak nem hagyott nyugodni a dolog, ezért úgy döntöttem, mielőtt felfedném a 2021-es kedvenceimet, visszatekintek 2020-ra.

Az olvasásaimat elnézve hamar rájöttem, hogy nincs könnyű dolgom, mert 2020 nagyon erős év volt, legalábbis az olvasmányaim dolgában. Sok olyan könyv akadt ebben az évben, ami valamiért emlékezetesnek bizonyult. Végül aztán sikerült leszűkítenem először húszra, majd abból kiválasztottam azt a tízet, amit még ilyen hosszú idő távlatából is kiemelkedőnek tartok.

A listán található képregény, novelláskötet, sci-fi, fantasy, non-fiction és ismeretközlő kötet is.

A bejegyzés további részében spoilerek előfordulhatnak!

Szemezgető #6 – Fumax Kiadó október

Szemezgető rovatom keretében ezúttal a Fumax Kiadó októberi megjelenéseiből válogattam. A könyvek között találhattok manga, képregény, Transformers album és fantasy könyv is.

Szemezgető #1 – Könyvheti megjelenések 2021 - 1. rész

Új, Szemezgető névre keresztelt rovatom első bejegyzésében a szeptember 2-5-dike között megrendezésre kerülő 92. Ünnepi Könyvhét könyv és képregény megjelenéseiből válogattam. A bejegyzés nem az összes megjelenő könyvet tartalmazza, hanem csak azokat, amik felkeltették az érdeklődésemet a könyvheti megjelenések közül. Az ajánlót kiadók szerinti ABC rendben olvashatjátok. Az első részben az Agave Könyvek, az Athenaeum, a Ciceró, az Erawan Könyvkiadó és a Fumax kínálatából szemezgettem.

Stjepan Šejić: Harleen

Vannak olyan képregényes karakterek, akiknek a sorsa nem, vagy csak kis mértékben tud megérinteni, illetve egész egyszerűen közömbösek maradnak. A Harleen elolvasásáig így voltam Harley Quinn-nel és Jokerrel is. Mert hiábaérdekes a karakter eredettörténete, de nem váltott ki belőlem különösebb érzelmi reakciót. Legalábbis eddig. Jött ugyanis a Šejić-féle újraértelmezés, ami megváltoztatta a két karakterhez való hozzáállásomat. Sikerült izgalmassá tenni őket, olyannyira, hogy a képregény végére azon kaptam magam, hogy olvasnám tovább is. Főleg azért, mert a szerző egyszerűen annyira megfogott a stílusával, a képi világával, hogy még hetek múltán is ez pörög az agyamban, és fel-felvillannak a fejemben az ütősebb jelenetek. Mindezt úgy éri el, hogy újraértelmezi azt, amit már láttunk/olvastunk, de teszi ezt olyan módon, ami hosszú ideig emlékezetes marad. Mondom ezt úgy, hogy ritkán maradnak meg az emlékezetemben képregények cselekményei, maximum csak halványan, de ami mégis, az nagyon erőteljesen, még évek múltán is. Ehhez a nem túl népes táborhoz csatlakozott a Harleen is.

A legendás antihős, Harley Quinn születéséről és Joker iránti, kifacsarodott szerelmének döbbenetes nyitányáról szól a Harleen. Dr. Harleen Quinzel, az ifjú pszichiáter úgy érzi, megtalálta a gyógymódot a bűnözés visszaszorítására Gothamben. Forradalmi elméletét azonban csak úgy tudja bizonyítani a kétkedő szakmai elit számára, ha fejest ugrik az Arkham Elmegyógyintézet legveszélyesebb ápoltjainak elméjébe. Minél több időt tölt el betegesen őrült vizsgálati alanyaival, annál jobban vonzza őt magához az egyik páciens.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

 

Jeph Loeb: Fenegyerek: Sárga

Fenegyerek karakterét a 2003-as filmfeldolgozásban ismertem meg Ben Affleck megformálásában. Hibáival együtt nagy hatást gyakorolt rám a film, főleg Affleck alakítása meg a vakság megjelenítése miatt. Megkedveltem a karaktert, amire a 2015-ös Netflix sorozat rátett még egy lapáttal, mivel Charlie Cox még jobban eltalálta, illetve bejött az egész feldolgozás hangulata. Viszont a filmes benyomás mellett még hiányzott, hogy képregényt is olvassak a karakterről. Ez egészen a Neil Gaiman által jegyzett 1602-ig így is maradt. És habár ott nem egyedül szerepelt, mégis tovább mélyítette a karakter iránti szimpátiámat.

Ilyen előzmények után fogtam bele a Fenegyerek: Sárgába, amit elsőként olvastam el a Loeb és Sale együttműködéséből született „színes” sorozatból, követve ezzel a keletkezési sorrendet. A kritika megírása előtt viszont fordított sorrendben haladtam, Hulk: Szürke, Pókember: Kék, és csak utána következett ez a kötet. Az újraolvasási sorrend miatt néhány dolog feltűnt, amik felett máskülönben talán átsiklottam volna. Az egyik ilyen dolog az volt, hogy első olvasásra a három kötet közül Matt Murdock története tetszett a legjobban, mert kellően sötét hangulatú, ugyanakkor a veszteség ellenére mérhetetlen optimizmus is áradt belőle. Másodjára viszont feltűnt, hogy Loeb és Sale láthatóan előre kitalálták a koncepciót. Határozott elképzeléseik voltak, de mintha itt, az első mininél még érződött volna némi bizonytalanság, legfőképpen az elején, mind képi ábrázolás, mind a szöveg terén. Ami viszont a későbbi darabokra teljesen eltűnt, de már ennek a kötetnek a végére is érződött, hogy egészen belejöttek. Talán emiatt is lehet, hogy az utolsó két fejezet, a Vert helyzetben és A végső gongszó lett a kedvencem.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

 

Martha Wells: Mesterséges sors

Martha Wells Öldöklő-naplók sorozatával nem igazán kerültünk egy hullámhosszra. Az első részről azt írtam (EBBEN a bejegyzésben olvasható a teljes kritika): „Sablonos, alulírt (túlírt – ez nézőpont kérdése), a karakterek kidolgozatlanok, és ami a legkevésbé tetszett, az a könyv vége. Sokkal jobban ki lehetett/ki kellett volna dolgozni a történetet, vagy lefaragni, hogy egy jó novella lehessen belőle. Ebből sajnos egyik sem valósult meg.” A folytatást ugyan ennek ellenére megvettem, mert akartam még egy esélyt adni a szerzőnek, de sokáig halogattam az elolvasását. A motivációt végül egy molyos kihívás adta meg, amihez pont jó volt a Mesterséges sors. Ezért nem túl bizakodóan, de végül elolvastam.

Az első pár oldal után meglepődtem, mert mintha az írónő stílusát kicserélték volna. Nem volt olyan nyers, száraz, sőt néhol már-már közvetlenné vált. Ez részben Öldöklő változásának köszönhető, de érezhető volt az is, hogy az írónő lazított a hangvételen, bár néhol azért visszaköszönt az első rész merev hangneme. De a stílus dolgábab Wells érezhetően fejlődött erre a kötetre.

A bejegyzés további részében spoilerek előfordulhatnak!

Rick Remender: Tokyo Ghost – Tokió szelleme

A cyberpunk nem igazán az én világom, de a fülszövegben sejtetett baljós jövőkép, valamint a borítógrafika megnyertek maguknak. Főleg, mert amúgy is egy keményebb történetre vágytam, ami nem finomkodik, és messze van a romantikától. Ez a számításom maximálisan be is jött, mert Rick Remender története minden, csak nem kíméletes. Sőt, kegyetlen, erőszakos, mocsokban dagonyázó, környezetszennyezéstől pusztuló világ az övé, ahol az emberek a digitális tértől és annak minden vívmányától függenek, és csak keveseknek adatik meg, hogy mentesek maradjanak ettől a szintetikus mételytől. És noha van benne szerelem, de az korántsem romantikus, inkább rothadással, problémákkal és keserűséggel szennyezett, viszont ez nagyon is illik a történet által ábrázolt kifordult világhoz.

Az alapsztori nem túl acélos, de a körítés, a mögötte kirajzolódó cyberpunk világ jobb szó híján fenomenális. A teremtett háttér kifejezetten életszerű, tekintve, hogy a jelenünk egy hasonló jövő felé tart, ha nem vesz más irányt, amire jelenleg nem sok esély mutatkozik. A látványvilág élő, a jelenetek már-már lerobbannak a lapokról. Sean Murphy képei részletgazdagok, a karakterek egyediek, az alapvetően szögletes arcformák illenek a történethez, csakúgy, mint a helyszínek színvilágának komorsága.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Top 10 sci-fi és fantasy 2019

Év vége felé elkezdtem gondolkozni a 2019-es könyves Top 10-es listámon, de akárhogy gondolkoztam, akadályba ütköztem. Sehogy sem akart ugyanis összeállni egy elfogatható tematika, aminek az okaira is hamarosan rájöttem. Sokféle zsánerben/korosztályban/formátumban olvasok: a sci-fi és fantasy dominált, de olvastam mesekönyvet, képregényt, non-fiction műveket, stb., és ezekből sehogyan sem jött össze egy egységes kedvenc lista.

Ezért úgy döntöttem, szétszedem valamilyen téma/zsáner szerint, amiből több lista is született. Így jutottam el elsőként a 2019-ben olvasott sci-fi és fantasy olvasmányaim közül egy tízes listáig. Nem csakis és kizárólag 2019-es megjelenésekből áll, mert például volt benne 2018-as (A Wadon királyai), sőt régebbi is (Gépnarancs). Viszont olvastam annyit, hogy összeállhasson belőle egy épkézláb (és erősen szubjektív) rangsor.

De tovább nem is szaporítom a szót: íme a lista!

Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei

Amikor először megláttam a fülszöveget, nem dobtam tőle hátast. Nem túlságosan éreztem kirobbanóan jónak a koncepciót, újnak meg végképp nem. Nem is éreztem késztetést jó darabig arra, hogy ezt a könyvet nekem el kéne olvasnom, vagy be kéne szereznem. Aztán random, „miért ne?” alapon, mégis bekerült a kosaramba, és milyen jól tettem, hogy adtam neki egy esélyt. A szerintem nem túl jó fülszöveg miatt majdnem lemaradtam egy jó könyvről.

És te jó ég! Ez a könyv tényleg zseniális. Nem az emberi vonal szempontjából, mert az néhol klisés, az emberi gondolkodás szokásos evolúciós zsákutcába torkolló végletességével megtűzdelve. Jobb szót nem tudok rá, minthogy szánalmas, mert az emberi faj még az összeomlás után sem képes tanulni semmiből. Ugyanazokat a hibákat követik el, ahogy a történelem során már számtalanszor láthattuk a valóságban is, olvashatjuk a történelemkönyvekben. Tchaikovsky mégis képes volt még ezt a vonalat is egyedien tálalni. Ebből a szálból ugyanis igazán az írásmód és az író nézőpontja, ami egyedi, és ellensúlyozza azt, hogy az ötlet nem éppen mondható újszerűnek.

A zsenialitását azonban nem a fentebb kifejtett emberi vonal adja, hanem az új faj evolúciójának leírása, amit az író megteremtett. Ezek a részek a világon belül olyan logikusan és részletesen vannak megírva, hogy minden sorát öröm olvasni. De, ami még jobbá teszi az az, hogy olyan szép nyelvezettel íródott, amivel ritkán találkozok sci-fiben. A legnagyobb érdeme Tchaikovskynak az, hogy úgy volt képes az olvasóval megismertetni az idegen fajt, hogy szimpátiát érezzen iránta. Ami visszakapcsolódik egy fentebbi mondatomhoz, miszerint a szerző egyedi nézőpontot alkalmaz. A történet végi záró csavar is ezt hivatott alátámasztani. Váratlan, de illik a szerző által teremtett fajhoz, és az addigi evolúciós szintjükhöz.

Összességében nagyon élvezetes olvasmány, ami végig fenntartja a figyelmet.

Martha Wells: Kritikus rendszerhiba

Amikor a végére értem a könyvnek, akkor úgy éreztem, ez nagyon nem tetszett. Becsuktam, és csak néztem, és felmerült a kérdés: ennyi? Itt most nem a terjedelemre gondolok, mert ennél rövidebb írást is olvastam már, ami sokkal ütősebb volt, hanem a tartalomra. Ahhoz képest, hogy mennyire vártam ezt a könyvet, és hogy időközben többek közt egy Nebula-díjjal is jutalmazták, amihez gratulálok a szerzőnek, hát, mit mondjak sokkal többet vártam. Mindent egybe vetve közvetlen olvasás után nagyon alacsonyan állt nálam. Aztán mikor kissé eloszlott a csalódottságom, találtam benne néhány pozitívumot, főleg néhány jó ötletet. Például a gyilokdroid szórakoztató műsormániája vagy az, hogy az ősszemszögéből láttuk végig az egészet, ami egy jó megoldásnak tartok az író részéről. Még hellyel-közzel Öldöklő gondolkodását is bírtam. Ezek azonban nem elegek egy igazán jó könyvhöz. A probléma ugyanis ezeken felül veszi kezdetét. Sablonos, alulírt (túlírt – ez nézőpont kérdése), a karakterek kidolgozatlanok, és ami a legkevésbé tetszett az a könyv vége. Sokkal jobban ki lehetett/ki kellett volna dolgozni a történetet, vagy lefaragni, hogy egy jó novella lehessen belőle. Ebből sajnos egyik sem valósult meg.

Sarah Andersen: Macskapásztor

Előző két gyűjteményhez képest ezt gyengébbnek éreztem. Kevesebb volt benne a vicces, ütősebb képsor. Néhol kicsit untam is, és több helyen éreztem azt is, hogy a témák is folyamatosan ismétlődnek. Nem tudom, hogy ennél a résznél miért éreztem így, mert az eddigi két kötetnél is megvoltak a központi témák. Itt valahogy a cím sem illeszkedett annyira a tartalomhoz, mint mondjuk a Puha boldog puffancsnál, aminek jobb címet nem is adhattak volna. Több macskás képsort vártam. Ennek ellenére azért még mindig érződött belőle a Sarah-féle szarkazmus és életszeretet, csak éppen minthogyha kicsit megfáradt volna.

A fentebbiek ellenére azért voltak itt is olyan képsorok, szövegek, amiken felnevettem, és többször elolvastam őket, mert annyira jól esett. A Puffancshoz hasonlóan itt is tetszett a tematikusabb rész a végén, elgondolkodtatott megint a képek alá írt szöveg. Több kellene az ilyen részekből.

Top 5 wednesday #15 - 2017-es kedvenceim

Csatlakoztam a Top 5 Wednesdayhez, amit Gorkie blogján, az Olvasókörúton fedeztem fel, és nagyon megtetszett a koncepció, így én is belevágtam. 

Ez a rovat hetente jelenik meg és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák. A csoportot meg tudjátok nézni IDE kattintva. 

A heti téma: 2017 TOP 5 könyve. Ezen módosítottam, mert a TOP 10 2017-ben olvasott könyvemmel jövő héten jövök. Ebben a bejegyzésben a legjeimet szedtem össze. Kedvenc könyv, kedvenc könyvsorozat, kedvenc képregény, kedvenc debütáló könyv(ek), kedvenc antológia/novelláskötet.

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Újabb mosolyszilánk - Sarah Andersen: Puha boldog puffancs (Sarah's Scribbles-gyűjtemény 2.)

Az első válogatáshoz képest, aminél még nem voltak elvárasaim, ezt már nagyon vártam. Szerencsére a szokásos Sarah Andersen színvonalat kaptam, sőt többet is. Ez a rész sokkal jobban tetszett, mint az első. Már rögtön a borítója megfogott, aminek megtapintásakor a cím rögtön értelmet nyer, mert a címlaprajz-lány pulcsija élénk kék és bolyhos. Percekig csak simogattam és csak aztán tértem rá az olvasásra.

 Először végiglapoztam, hogy lássam, mire számíthatok a kötetben, és rögtön fel is fedeztem a kedvenc képsoromat, amit a Felnőni kiábrándító értékelésénél már megmutattam nektek, A mire költöm a pénzt című kép. Örülök, hogy ebbe belekerült, mert igazi könyvmolykép. Ami még feltűnt, hogy ez a könyv tematikusabb, személyesebb a végén található két összefüggő történet a pulcsi tolvajos és az introvertáltakról szóló különösen.

Felnőni nem egyszerű – Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító (Sarah's Scribbles-gyűjtemény 1.)

Sarah Andersen munkáival először a Molyon találkoztam, aztán egyre több helyen (Tumblr, Facebook, stb.) felfigyeltem rá. Először furcsa volt a rajzstílusa és kissé taszított, úgy éreztem nem az én világom, de aztán beleolvastam a képsorokhoz írt szövegekbe is, és azt kell mondjam, azok telitalálatok voltak, aztán a rajzstílust is megszerettem vagy megszoktam ezt nehéz eldöntenem. Ami a lényeg, hogy ha meglátom a képeit, mindig elmosolyodom, és jó perceket szerez a párkockányi életkép, amit éppen elénk tár.

Érdeklődve vettem a kezembe ezt a válogatást is, ami számomra Andersen eddigi munkásságának az eszenciája. Nagyon megörültem, hogy a Fumaxnál magyarul is megjelent. Kendőzetlenül közvetíti a gondolatait a felnőtté válás, de első sorban a nők mindennapjairól. Érződik rakta, hogy a saját tapasztalatait írja le és mérhetetlen öniróniával rendelkezik. Őszintén beszél mindenféle problémáról, legyen az önkép probléma, introvertáltság, bármi. Én nem egy helyen magamra ismertem a kockákban és hozzájuk fűzött szövegekben és jót szórakoztam.

Végig úgy éreztem, hogy ez a képregény nekem szól, rólam szól. Elvégre 32 éves, dolgozó nő vagyok, aki hamarosan házasodik. De nem csak nőknek ajánlom, mert mindenki találhat benne olyan képsort, amiben magára ismer, akinek kellett már egy barátokkal átbeszélgetett éjszaka után vagy egy késő esti mozi után dolgozni menni, aki érezte már úgy, hogy nem akar kimozdulni otthonról pedig muszáj. Én már a fülszövegről magamra ismertem, mert „felségesen” el tudok tölteni akár több hétvégét is netezéssel úgy, hogy nem csinálok az égvilágon semmi hasznosnak tűnő dolgot. Vagy vegyük a páromat, aki néha egész hétvégén aprítja a szörnyeket. Ugye, gamerek?

Nekünk szól ez a füzet, és mindenkinek, aki már átélt hasonlót. Jó szórakozást!

Végezetül a kedvenc képsorom, ami nem került a kötetbe:

Értékelés: 5

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Mentsd meg a marsi krumplitermesztőt! - Andy Weir: A marsi

Az utóbbi időben szinte csak jó könyvek kerülnek a kezembe. Nem sokkal ez előtt a Madarak a dobozban, ami magával ragadott a világával és a női főszereplőjével. Most A marsival jártam ugyanígy, csak itt meg a férfi főszereplő egyedi stílusa volt az, ami lenyűgözött. Határozottan beléptem a képzeletbeli Mark Watney rajongói klubba. :)

Amikor az ember felnéz az égre, nem igazán azon gondolkodik, hogy milyen veszélyeket rejt, hanem, hogy milyen szépen csillog. Valahogy én is így voltam ezzel ennek a könyvnek az elolvasásáig, ami azzal a gondolattal játszik el, mi történik, amikor az ember eljut egy másik bolygóra, méghozzá ennek minden lehetséges hátulütőjét felsorakoztatva.
Az alapötletből kiindulva, arra számítottam, hogy kemény drámát kapok, mert a helyzet adta magát, ehhez képest egy humoros kalandregény elevenedett meg a lapokon, ami elsodorja az olvasót egészen a Mars vörös homokjáig, hogy együtt élje át a kalandokat Watneyval.

Kimagasló könyvélmény, az utobbi időben ez volt az egyik könyv, amit alig tudtam letenni, ami leginkább az író közvetlen, egyedi stílusának és főszereplő világlátásának köszönhető.