Urbánszki
László előszeretettel ír a pusztai népek életéről, legyen az a honfoglalást
megelőző időszak vagy épp a posztapokaliptikus jövő. Előbbire jó példa a
Honfoglalás-tetralógia, melynek első
kötetéről, a
Vérszerződésről már
írtam a blogon (
ITT elolvasható).
Ugyanezt a témát viszi egy kicsit tovább, és a Vérszerződés egyik
főszereplőjét, Karacsot árnyalja a Karacs
– Egy ősmagyar kiskamasz kalandjai című ifjúsági regény lapjain (a
bejegyzésem ITT olvasható). Ez
utóbbiban megmutatkozik, hogy Urbánszki kiváló mesélő, sőt annyira jól sikerült
belehelyezkednie a fiataloknak szóló hangvételbe, hogy észrevehetetlen, hogy
nem egy meseíróval van dolgunk. Végig úgy éreztem, mintha mindig is gyerekeknek
írt volna. Ez a regénye nálam nagyon betalált, így nagy várakozásokkal álltam
neki az újabb fiataloknak szóló regénye, A
nyughatatlan – Egy lusta kiskamasz kalandjai a jövő zord világában
olvasásának.
Minden
főbb benyomásom megmaradt, amit a Karacs esetében is tapasztaltam. A szerző
fiatalos írói hangjához gördülékeny történetvezetés párosul, amit pazar
humorával fűszerez meg, közben az ifjú főszereplőjét váratlan, embert próbáló
kalandokba keveri, amiket csak úgy vészelhet át, ha megváltoztatja a
gondolkodását, és lustálkodás helyett elkezdi kamatoztatni a „belé vert”
képességeket. De mindenekelőtt a gyerekeknek is befogatható hangvétellel mesél
el egy posztapokaliptikus jövőben játszódó, eléggé zord történetet.
A bejegyzés további része spoilert
tartalmazhat!
