Áprilisban érkeztünk el a Szerkesztőképzés harmadik moduljához, a kettébontott Fordítás utáni szerkesztés első részéhez, ami az angolról magyarra történő fordítás utáni szerkesztést foglalja magába. Az eddigiekhez hasonlóan ez is négy hetes kurzus volt, nyolc szöveg megszerkesztése és nyelvi érdekességekhez köthető elméleti és keresési feladatok megoldása volt a feladat. Az oktató Kiss Árpád, fordító, szerkesztő volt.
Ennél a kurzusnál merült fel bennem először az, hogy talán nem kellene belevágnom, mert ugyan viszonylag jó az angolom (az olvasás elég jól megy, a közép és a felsőfok közé lőném be a szintemet), de jelentkezés előtt azért elbizonytalanodtam, bírni fogom-e ezt a kurzust. Gondolkoztam is rajta pár napot, végül mégis elküldtem a jelentkezésemet, és belevágtam.
Az inkább gyakorlatorientált Stilisztikai alapozóhoz (ITT írtam róla) képest a Fordítás utáni szerkesztés az elmélet felé tolódott el. A bevezető előadás is pont ehhez illeszkedett, egy jobb egyetemi előadás hangulatát idézte. A humor kiváló eszköz arra, hogy bevonja a hallgatókat az óra menetébe, és ezt kiválóan alkalmazta az oktatónk. Nagyon szórakoztató, ugyanakkor mégis figyelemébresztő előadást élvezhettünk, az előadónk pedig fáradhatatlannak bizonyult, mert körülbelül három és fél órán át meg sem állt, és az anyag leadása mellett még a kérdéseinkre is válaszolt, amiből bőven akadt.
Az anyag mellett temérdek érdekes sztorit is elmesélt a fordítással, fordítókkal kapcsolatban. Nagyon megmaradt a „Mennyire kell a forrás nyelvet tudni?” témakör Arany Jánosról szóló története: „Az gondolnánk, hogy angolul borzasztóan kell tudni, de van egy városi legenda Arany Jánosról, aki nagyon sok mindent fordított angolból. Pl.: Shakespeare-t. Van egy történet, miszerint Mo-n járt az angol királyi családnak valamelyik tagja, és bemutatták neki a leghíresebb magyar műfordítót, és megpróbált beszélgetni vele, de ebből nem sok minden lett, mert állítólag Arany János fonetikusan ejtette az angolt. Illetve az ő fordítói tudása angolról magyarra működött, visszafelé már nem volt annyira profi, úgyhogy tolmácsot kellett hívni, hogy tudjanak beszélgetni.”
Ezt Árpád annak az illusztrálására mondta el, hogy ahhoz, hogy valaki jó műfordító legyen, nem kell anyanyelvi szinten tudni angolul. Azért persze nem hátrány, ha nagyon jól tud az ember. De nem baj, ha valaki nem perfekt, mert a magyar nyelv ismerete sokkal fontosabb a szerkesztéshez, na meg az sem árt, ha jól tudunk keresni a neten, mert a Google a fordító és a szerkesztő jó barátja. Ezt én is tapasztaltam, valahányszor idiómák félrefordításait vagy egyéb fordítási hibákat kellett kiszűrni. Persze, voltak azért trükkös esetek, és olyanok is, amiket nehezebben lehetett csak megoldani, de összességében úgy érzem, a végére egész jól belejöttem.
Térjünk is át a szövegekre! A négy hét alatt nyolcat kaptunk megszerkesztésre, minden héten kettőt. Minden kedden és pénteken egyet-egyet, a végső leadási határidő mindig hétfő 16 óra volt. A heti két szöveg általánosságban körülbelül 20 oldalt tett ki, így a végére összesen kb. 80 oldalnyi szöveget szerkesztettünk meg. A szövegekre inkább a stilisztikai és stílusbeli problémák voltak jellemzőek, és inkább a fordítás utáni szerkesztéshez szükséges alaptudás megszerzése és a szerkesztés begyakorlása volt a cél. Illetve különböző típushibák, idiómatévesztések felismerése és a javításuk begyakorlása. Érzésre ezek még könnyebb szövegek voltak, talán egy-kettő íródott magasabb nyelvi szinten, és bizonyult nehezebben feldolgozhatónak, de még ezek sem voltak kifejezetten bonyolultak. Állítom ezt a 6. modul, a Fordítás utáni szerkesztés második része után. Ott ugyanis már nehezebb szövegek jöttek elő, sőt belekóstoltunk a képregényfordítások szerkesztésébe, azok problémáiba is. De ezt majd kifejtem a hatodik kurzus beszámolójában.
Visszatérve a harmadik kurzushoz. A szövegek megszerkesztése mellett kaptunk minifeladatokat is. Ezek különböző kultúrákhoz, nyelvekhez kapcsolódó szavak jelentésének, magyarázatának keresése volt, pl.: ikigai, hygge, wu wei, vagy címadás az angol címek alapján. A címek filmcímekre utaltak, és a magyar filmcímek alapján kellett eljátszani azzal, milyen magyar címet adnánk a könyvnek. Ezen a feladaton nagyon jó szórakoztam keresgélés közben.
A feladatokon túl meg kell említenem, hogy a magyar zsánerspecifikus kurzusokhoz képest kisebb csapat gyűlt össze, és jöttek új emberek, aminek nagyon örültem, mert szeretek új embereket, látásmódokat megismerni, és izgalmasnak találtam a szerkesztésekbe és azok megbeszélésébe behozott új látásmódokat és tudást. Nagyon sokat tanultam a többiektől, legyen szó kérdésfelvetésről, kommentekről, új, általam nem ismert információ behozataláról. Jó hangulatban telt az egész kurzus, ami elsősorban a csapatnak és az oktatónak köszönhető.
Összességében az angoltudásom feletti aggályaim és a nehezebb belerázódás miatt sem bántam meg, hogy belevágtam a Fordítás utáni szerkesztés kurzusba is. Általa sok új ismeretet szereztem az angol nyelvről és a szerkesztésről is.
----
Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése