Azzal
kezdeném, hogy már régen nem olvastam verseskötetet pedig régen nagyon
sok járt a kezemben, és nem egyet végig is olvastam, de valahogy
mostanában a sok regény között elveszett az az inger, hogy verseskötetet
vegyek a kezembe. A versszeretetem azonban megmaradt, így amikor két
éve regisztráltam
Molyra újra elkezdtem olvasni őket, és itt találkoztam először Sárhelyi
Erika verseivel is, és végre megint úgy éreztem, hogy van egy költő,
aki nekem
szól, aki meg tud érinteni. Így nagyon megörültem, mikor megláttam,
hogy megjelenik ez a verses kötet, de aztán addig-addig szemeztem vele,
míg elfogyott a boltokból, így egy időre le is mondtam róla. Aztán múlt
pénteken a szegedi könyvklubban
Zonyika pont ezt a könyvet hozta el, és ahogy beszélt róla, újra
fellángolt az érdeklődésem, így kölcsön is kértem tőle, amit egyáltalán
nem bántam meg, sőt, ez a kötet azt hiszem, elindította, hogy újra
verseket olvassak. Régen éreztem már ilyet, szóval csak megköszönni
tudom ezt a csodálatos élményt, amit ez a kötet nyújtott.