Varró Dániel: A szomjas troll

A kisfiam a nagynénjétől kapta ajándékba, de még kicsi hozzá, így felolvastam ugyan neki, de nem igazán figyelt rá. Viszont a férjemmel mindketten elolvastuk, én magam kétszer is, mert nagyon megtetszett. Varró Dánielt megelőzte a híre, már sokat hallottam róla A szomjas troll olvasása előtt is, leginkább jókat, így nagyon kíváncsi voltam, hogyan ír a szerző, tetszeni fog-e a stílusa. Nekem nagyon tetszett, a férjemnek kevésbé, a sok a közegből kilógó modern szleng miatt nem volt elragadtatva tőle. Engem ez nem különösebben zavart, más kortárs mesekönyvben is találkoztam már vele, ezért hamar túllendültem rajta.

Műfaját tekintve az első két mese verses elbeszélés, a harmadik prózai alkotás, a negyedik pedig a Kaland-Játék-Kockázat szerepjáték könyvekhez hasonlít, de ehhez nem kell dobókocka, az olvasó választhat, merre megy tovább a zárójelben lévő számok alapján. A első három történet körülbelül a könyv egyharmadát teszi ki, a negyedik pedig a többit. Mikor először belelapoztam, furcsállottam, de mikor elolvastam A leprikónok átkát, minden kétségem elszállt, mert ez a legzseniálisabb a négy történet közül. Kreatív, és edzi az emlékezetet, kicsiknek és nagyoknak egyaránt jó szórakozás nyújthat a kaland, a kellékek összegyűjtése.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!