Ezzel
a könyvel a végére érve úgy voltam, mint múlt évben az Amatkával: jó, de valami
nekem mégis hiányzik. Hogy mi, azt nehéz megmondani, mert nagyrészt minden
benne van, amit szeretek egy könyvben. Nem teljes mértékben behatárolható
zsáner (fantasy-sci-fi összemosódás), érdekes, szerethető főszereplők, jó
kiindulópont, élvezhető cselekmény. Ennek összegyúrásából pedig egy jó könyv
született, de mégsem százszázalékos nálam. Talán a klisék teszik, amik vannak
szép számmal a regényben, bár ezeket nagyrészt feledteti a szerző kiszámíthatatlansága,
ami lépten-nyomon megjelenik a történet bizonyos pontjai, így az ismerős
frázisok nem rontják el a könyvet. Sőt, néhol csavar is rajtuk a szerző, már-már
paródiára véve a figurát, ami viszont nem mindenhol ül, de ahol igen, ott
nagyon, pl. a boszorkány szereplő munkahelyénél, avagy a vasorrú bába és a
kemence esete abból a bizonyos gyerekmeséből.
Eltűnődtem,
hogy a könyv orbitális katyvasz vagy zseniális egyveleg-e. Valahol a kettő közé
tenném. Ahol jó ott nagyon, ahol nem ott viszont felejthető. Néhol komolyan
veszi magát, néhol nem. Ebből kerekedik ki egy furcsa, de alapvetően élvezhető
könyv, minden erényével és hibájával együtt.
