Bodnár Alexandra – Monos Anett (szerk.): Lámpások Éjszakája

A Lámpások éjszakája a C&H Project harmadik antológiája. Mindhármat olvastam, így végigkövettem az írások minőségének fejlődését. A szerzők és a kötet összeállítói immár összeszokott csapatként dolgoznak együtt, ami nekünk olvasóknak különösen örvendetes, mert a kötetben összességében jó írásokat olvashatunk.

 

Az antológia 2022 Halloweenjére jelent meg, benne tizenkét szerző tizenhárom novellája olvasható. Sokrétűen dolgozza fel a halloweeni témát, a gyerekcsínyen és a romantasyn át a kaszabolós horrorig minden megtalálható benne. Az összeválogatás is kiválóan sikerült, és néhány gyengébb írás kivételével nagyon élvezetes, borzongató kötet, ahogy az egy halloweeni válogatáshoz illik.

 

Halloweenkor a lehetetlen is lehetséges. Úgy tartják, ilyenkor szellemek tucatjai árasztják el a világunkat. Halloween a visszajáró, kóborló lelkek éjszakája. Halloweenkor a megtévesztésé, a misztikumé és a borzongásé a főszerep.

Milyen titkot rejt egy idős néni súlyos bőröndje?
Hogyan végződik egy véres tündérmennyegző?
Milyen formában találnak vissza hozzánk a szeretteink?
Mi ölthet testet egy cvikker mágikus lencséjén keresztül?

…Tarts velünk egy fergeteges szellempartiba, eredjünk együtt a legendák nyomába. Mutasson utat a reszketeg gyertyafény a lámpások éjszakáján!

 

Alex L. Hooper – Monos Anett – M. Z. Chapelle (szerk.): Sssh!

Mivel olvastam már néhány olyan antológiát, amit egy írócsoport hívott életre, elmondhatom, hogy kifejezetten érdekes és izgalmas egy-egy ilyen kötetet elolvasni. Nem csak azért, mert a csoportok összetételétől függően az adott főtéma köré épült történetek nagyon sokszínűek, hanem azért is, mert ezáltal újabb tehetséges írókat ismerhetek meg, akikre érdemes a jövőben is odafigyelni. Nem volt ez másként a Sssh! antológiával sem.

A válogatást a C&H Projects jelentette meg. A kezdeményezést M. Z. Chapelle és Alex L. Hooper szervezte. A csoport is róluk kapta a nevét, a Chapelle és Hooper Projects rövidítéséből jött létre. A Sssh! az első megjelentetett kötetük, 12 szerző 13 novelláját tartalmazza. Az írások a titok témája köré épültek, és a romantikus-erotikus műfajban íródtak. Véletlen találkozások, összefonódó sorsok kusza, máskor fájdalmas vagy épp felemelő, szenvedélyes románcait követhetjük nyomon. A novellák mindegyike más-más világba, helyre vagy korba kalauzolják el az olvasót. Legyen szó a való világról, a képzelet és a valóság határáról vagy éppen egy fantasy háttérről – elég széles a skála. Ez már önmagában is teret adott a főtéma egyedi értelmezésének, a szerzők pedig kiválóan éltek vele.

Mielőtt rátérnék a művekre, írnék egy pár sort a kötet kivitelezéséről. A borító letisztult és egyszerű, mégis sokat sejtető. A fekete-fehér-rózsaszín/lila színhármas nagyon jól mutat együtt, ebből emelkedik ki a cím pirosa, ezáltal rögtön felkelti és a témára irányítja a figyelmet, amire a fedlapon szereplő nőalak is ráerősít. Tökéletes választás volt a kötethez.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Pálffy Gergő (szerk.): Bújj – Bújj

A Muselière Alkotói Csoport felkérésére olvastam el a Bújj – Bújj című horror/thriller antológiát, amit a leírás alapján rögtön érdekesnek találtam. Már abból érződött, hogy a kötet nem finomkodik, ami nagyon fekszik nekem, így nagy elánnal vágtam bele, és így előjáróban annyit, hogy egyáltalán nem bántam meg, sőt tele van jobbnál jobb írásokkal.

Mielőtt részletesebben írnék a novellákról, nézzük, mi is az a Muselière Alkotói Csoport. Bevallom az instás felkérés előtt még nem hallottam erről a kezdeményezésről, és még sokan lehetnem így rajtam kívül, így összeszedtem a csapatról mindent, amit lehetett.
 
A legkifejezőbb, ahogy a csoport saját magáról vélekedik:

„A közösségünk tehetséges, szárnypróbálgató és tapasztalt, már publikáló írókból áll. Ami azonos bennünk, hogy mindannyian elkötelezett rajongói vagyunk az irodalomnak, a műveinkkel igyekszünk színt csempészni az olvasók mindennapjaiba. Terveink szerint négy témakörben kalauzoljuk az érdeklődőket a fantázia világába, legelőször a sötétség hívó szavának engedtünk.” 

Ezzel át is térnék magára a kötetre, ami hét szerző nyolc novelláját tartalmazza. A történetek a horror/thriller műfaj elég széles skáláját lefedik, más zsánerek elemeivel is keverednek a sci-fitől a fantasy elemekig, a történelmitől a lélektani pszichothrillerig, ami nagyon sokszínűvé teszi a könyvet. Ezt fokozza az írások nagyon gyors olvashatósága, hála a jól megválasztott sorrendnek és az olvasmányosságuknak. A szerzők ugyanis maximálisan kihozták a szövegükből, amit lehetett, az esetleges hibák pedig nem voltak túl hangsúlyosak vagy csak néhány műnél rontottak az olvasásélményen. Ezek némely történet lezárásánál vagy történetvezetésénél érhetők tetten, ezeknél jobb is lehetett volna a kivitelezés. Ettől eltekintve azonban egy korrekt, jól megírt és ötletes antológiát kapunk, aminek helye van a horror/thriller zsáner palettáján.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Tira Nael – Novák Zsuzsanna (szerk.): Ötszáz szavas szilánkok

Az Ötszáz szavas szilánkok antológia húsz szerző félpercesét tartalmazza. A történetek egy kihívásra íródtak, amit a PISZKE írócsoport indított, és a művek is először a PISZKE Facebook csoportban jelentek meg. Ebbe a gyűjteményes kötetbe a húsz legjobb írás került be, amiket Tira Nael és Novák Zsuzsanna válogatott össze. A kihívás lényege az volt, hogy adott szavak köré kellett a szerzőknek ötszáz szóban történetet írniuk. Ezek a szavak a következők voltak: átok – mese – ragyogás – faág – rajz. Ezeket ragozott formában is beépíthették a szerzők.

Volt alkalmam régebben részt venni ilyen kihíváson, és nagyon izgalmas és maradandó élmény volt. Mindig érdekes végigkövetni, hogy milyen különböző történetek születnek ugyanabból a kiindulópontból. Ez az Ötszáz szavas szilánkoknál sincs másként. Ahány író, annyiféle megoldás született a feladatra. Többféle zsáner, írói hang, életszemlélet, megannyi kiváló ötlet rajzolódik ki a szövegekből. Olyan volt ezt a kötetet olvasni, mint vásári kavalkádban járni. Minden szilánk egyedi, üde és megismételhetetlen, mindegyik hozzátett a nagy egészhez. Izgalmas volt végigkövetni, hogy a fentebb említett öt szó mit váltott ki az egyes szerzőkből. Egyesekből humort vagy morbid jelenetet, másokból gyilkosságot vagy éppen elgondolkodtató életképet.

A történetek közös jellemzője, hogy a szerzők ötletesen építették be a szavakat. Többnyire jól kivitelezték az alapötletüket, néhány gyengébbnek ható megvalósítástól eltekintve. A haloványabb műveket ellensúlyozzák a jobbnál jobb félpercesek, amikből szerencsére sokkal több van a kötetben.

A bejegyzés további részében spoilerek előfordulhatnak!

Borítóleleplezés #35 – Nem vagy egyedül antológia

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál az Év new adult novellái pályázat győzteseit tartalmazó antológia, Nem vagy egyedül címmel.

Íme, az új Rubin pöttyös kötet borítója!

Bodnár Gyöngyi Gina (szerk.): Stigma

Szabó Borka kért fel még december közepén, a Közösségi Írók Céhének alapítója, Tóth Győző nevében a Stigma című antológia előolvasására, aminek örömmel tettem eleget, mert már rögtön a kötetben szereplő témák (ezekre később visszatérek) felkeltették az érdeklődésemet. Mielőtt olvasni kezdtem, felmerült bennem, hogy mi is az a KIC, mert még soha nem hallottam róla azelőtt. Bizonyára a cikk olvasói közül is sokan így vannak ezzel, így elsőként álljon itt egy rövid ismertető arról, milyen kezdeményezés is a Közösségi Írók Céhe.

 

A KIC-ről:

A világ kezdő írói mind telve vannak kreatív energiával, mégis a legtöbben félbehagyják, fiókba teszik, esetleg szégyellik műveiket. Csoportunk arra vállalkozik, hogy egy közösségbe gyűjtse ezt a sok kreatív energiát, és kézzel fogható eredményre juttassa.

Segít önbizalmat önteni a kétkedő tehetségekbe, megszervezni a nálunk alkotott művek megjelenését.

A Stigma antológia az első ilyen alkotás, melyet csapatunk írói és a vezetők önkéntes munkája hozott létre.

ITT csatlakozhattok hozzánk.

A lelkes szavakat olvasva nagyon megtetszett ez a kezdeményezés, mert kifejezetten a kezdő írókat célozza közvetlen, befogadó módon. Ugyan a kötet elolvasása után látszik, hogy itt is válogatáson estek át a művek, és a legszínvonalasabbnak ítélt novellák kerültek be, de látszólag nincsenek olyan szigorú kritériumok, amik elriaszthatnák a kezdő szerzőket, mégis minőségi szövegeket válogattak be. Ezáltal ez a kezdeményezés nagyon jó löketet adhat akár az eddig fióknak író szerzőknek is.

A kötetről:

Mi születik abból, ha harmincnégy kezdő író egy közös cél érdekében írásra adja a fejét? Mi az, ami megmozgatott és cselekvésre késztetett ennyi elmét?

A világon számos olyan ember él, aki magán viseli a társadalom előítéleteit, sztereotípiáit.

Az írók a történeteken keresztül bepillantást engednek ezen sorsokba, élettörténetekbe és tragédiák fondorlatos szövevényébe.

A kötetben szereplő témák: Mentális-betegségek és személyiségzavarok, introvertáltság, LMBTQ, tudatos gyermektelenség és hajléktalanság. A novellák főhősei szemén keresztül megismerhetjük, milyen az életük úgy, hogy egy kicsit mások, mint a többiek.

A művek szerzői: Alex L. Hooper, Andy T. Miller, Barbara Liney Woods, Bodnár Gina, Broklynn Lee, Cain Godrich, Czipó Petra, Friewald Ruben, Jáger Dorottya, Julia RedHood, Kovács Kelemen Zoltán, Kucsora Zsolt, Lekli Medárd, L. J. Wesley, Majcher Artúr Bendegúz, M. Z. Chapelle, Molnár Regina, Németh Tünde, Palcsó László, Papp Vera, Papp Zsuzsi, Pengő Edit, S. Fischer, S. A. Locryn, Shadow, Surányi Gabriella, Szabó Cintia, Szili Petra, Szinayné Rigó Éva, Takács Dóra, Tom Bone, Tóth Győző, Vasvári Tamás

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Borítóleleplezés #27 – Szerelem a Corona idején antológia

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál a Szerelem a Corona idején antológia, amely a kiadó Rubin pöttyös sorozatát gazdagítja.

Íme, a Rubin pöttyös antológia borítója!

 

Csukás István és társai: Kalandra fel! (Olvasó Szuperhős 1.)

2019 májusának végén a Könyvmolyképző Kiadó mese- és gyermekvers író pályázatott hirdetett kezdő és már publikált írók részére. A cél egy Gőgös Gúnár Gedeonhoz hasonló, de a mostani gyerekekhez illő modern olvasókönyv megalkotása volt a legjobb pályaművekből. Vidám, pozitív hangulatú történeteket vártak, melyek alkalmasak kezdő (első, másodikos) olvasók szórakoztatására.

Remek ötletnek találtam ezt a kezdeményezést, így nagyon kíváncsi voltam, hány írót mozgat meg a pályázat, és végül mely művek kerülnek kiválasztásra. Meglepően sok, 692 mű érkezett be a felhívásra, amiből végül 27 vers és mese került be a kötetbe.  Emellett néhány a kiadónál már publikáló szerző története is színesíti a válogatást, így összesen 34 történetet olvashatunk ebben a nagy alakú, keménytáblás, szép kivitelezésű olvasókönyvben, amit Szimonidesz Hajnalka illusztrációi díszítenek. A grafikái közül a fedlapkép lett az egyik kedvencem, mert igazodik a jelenlegi trendekhez, és már ezzel rögtön bevonzza a gyerekeket. A szuperhősös borítótematika telitalálat, pláne a Batman maszkkal és a köpeny ötletes, több funkciót betöltő kialakításával. A belső rajzok is nagyon ötletesek és szépek, kiemelkednek közülük az Ötmacskás vers macskái és A titkos füzet ruhái.

A szövegekről általánosságban elmondható, hogy vidám, pozitív hangulat sugárzik belőlük. Emellett a történetekben gyakorta megjelenik a nyelvi játékosság (Ecsédi Orsolya: Miért van pötty az Ö betűn?, Baley Endre: Vakáció), a lexikális ismeretek gyerekeknek is emészthető formában való átadása (Fülöp Csaba: Golyóstoll, Gergely-Péch Éva: A sokpettyes katica, Deme László: Az univerzum egy csomó zokni), a barátság fontossága (P. Molnár Petra: A titkos füzet, Posta Mariann: Nyunyu és a boldogságszemüveg). Vagy éppen a szeretet, mint erős mozgatóerő (Csáktornyai Katalin: Bögremese, Tóth Eszter: Pöttöm Pötty és a titkos hozzávaló), illetve önmagunk elfogadása is (Sarkadi Emília Erzsébet: Cserfes Rézi, Tóth Eszter: Brokkoli és fokhagyma). De megjelennek különleges világok, vagy a mi világunktól eltérő nézőpontok is (Budai-Soós Judit: Lufi-világ, Kozári Dorka: Szörnymese, Ecsédi Orsolya: A tiszta tányérok titka, Kemendy Júlia Csenge: A sötétség, aki félt a gyerekektől).

Bár a változatos témák sokféle írói hanggal párosulnak, a kitűnő érzékkel megválasztott sorrend miatt mégis összetartanak. Habár volt néhány gyengébb hang (Tóth Ágnes: Tökös versike, Palásthy Ágnes: Hol ez a cica?), ami elveszett a sok erősebb között, de mégis kiegészítették egymást. A történetek stílusa zömében gördülékeny, a cselekményük egész ívet fut be, jó a csattanójuk/végkövetkeztetésük/tanulságuk. Viszont volt néhány kivétel, amelyek gyengítették az összhatást, vagy azért, mert a lezárást nem éreztem odaillőnek (Baley Endre: Szőr Nyeteg), vagy, mert volt bennük oda nem illő sor (Csukás István: Miért jobb nyáron? Miért jobb télen?, Baley Endre: Vakáció), esetleg úgy tűnt, sehová nem tart a történet (Budai-Soós Judit: Popi és Sojmó kirándul).

A legkreatívabb történet és az abszolút kedvencem Deme László: Az univerzum egy csomó zokni című története lett. A szerző ösztönös tehetséggel és olyan természetesen írta le a gondolatait, hogy minden sorát öröm olvasni. Ezt leginkább a közvetlen stílusával tudta elérni. Szerettem még Ecsédi Orsolya: Miért van pötty az Ö betűn?, Tóth Eszter: Pöttöm Pötty és a titkos hozzávaló, Vasas Judit: Ingyom-bingyom, Havasvölgyi Csilla: Ötmacskás vers, P. Molnár Petra: A titkos füzet, Tóth Eszter: Brokkoli és fokhagyma, Pilinyi Bálint: Cinege dala és Kántor Kata: A félelem szaga című meséjét. Mindegyikben volt valami egyedi, ami nagyon megfogott. A nyelvezete (Ecsédi Orsolya: Miért van pötty az Ö betűn?, Kántor Kata: A félelem szaga), a témája (Vasas Judit: Ingyom-bingyom, Pilinyi Bálint: Cinege dala), a játékossága (Havasvölgyi Csilla: Ötmacskás vers), vagy éppen a hangulata, mondanivalója miatt (P. Molnár Petra: A titkos füzet, Tóth Eszter: Pöttöm Pötty és a titkos hozzávaló, Tóth Eszter: Brokkoli és fokhagyma).

A bejegyzés további részében spoilerek lehetnek!

Tamási Izabella (szerk.): Harcosok, Vértanúk, Boszorkányok

A Történelmiregény-Írók Társasága 2019-ben egy újabb antológiakötettel jelentkezett, amelyben 16 novella kapott helyet. Az írások időrendi sorrendben következnek egymás után, az ókori Rómától egészen napjainkig, kisebb ugrásokkal az időben.

A főbb gócpontok idején több novella is játszódik, ilyenek voltak I. István és a halála után következő zűrzavaros időszak (Soós Tibor: Konstantinápoly a ködbe vész, Solymár András: Kelepce, Cselenyák Imre: Gellért vértanúsága) vagy a II. Világháború és annak napjainkra is hatással lévő következményei (Trux Béla: Nyulacska, Izolde Johannsen: Lebensborn). Az erről a korszakról szóló novellák különösen jól tükrözik a szerzők személyiségét és látásmódját, a történelmi alakokról alkotott elképzeléseiket. Jó példák erre a Konstantinápoly a ködbe vész és a Kelepce című novella. Míg Soós Tibor inkább egy nyugodt, visszahúzódóbb embernek festi le Imre herceget, addig Solymár András inkább a harcos, irányító énjét ragadja meg. Ezeken kívül az írások megemlékeztek a fontosabb törvénykezésekről, például a boszorkányok létezését tagadó törvényről is (Bónizs Róbert: De strigis vero quae non sunt). Emellett királyokról (Bányai D. Ilona: Az ajándék), egyszerű polgárokról, mindennapi hősökről (Dr. Várkonyi Tibor: A Héttorony őre), költőkről, oktatásügyi reformerekről, művészekről, tudósokról is – hogy csak a legfontosabb témákat említsem.

A kötet legnagyobb előnye pont ebből adódik: széles spektrumból merít, és lefedi jóformán a történelem összes fontosabb eseményét. Mindig is szerettem a történelmet, ezért ez a korok közötti utazás nagyon élvezetes volt számomra. Sok kellemes emlék elevenedett fel a történelmi és az irodalmi tanulmányaimból (Bakóczy Sára: Malvina aranyideje), vagy éppen az érintőleges neveléstörténeti óráimból (Tapodi Brigitta: Kéz, fej és szív), de a kötet kielégítette az alapvetően inkább természettudományos vénámat (Gál Vilmos: Asztaltársaság) is.

Amikor Izolde Johannsen a figyelmembe ajánlotta a kötetet, azonnal feltűnt a cím: Harcosok, Vértanúk, Boszorkányok. Ez a három szó – a történelmi korok múltidézése mellett – meghatározza az alap kulcsszavakat, melyek köré a történetek épülnek. Való igaz, a történetek szereplői e három embercsoport valamelyikéből kerülnek ki, bár nem mindenhol szó szerint. Ezeket a történelmi alakokat olyan oldalukról ismerhettük meg, amikre a szemelvényekből nem nagyon lehet következtetni, hétköznapi emberekként. Még ha a köréjük kitalált események néhol csupán fikciók is a fellelhető forrásokból összerakva, megtoldva a szerzők elképzeléseivel. Ha részletesebben nézzük ezt a három kulcsszót, akkor látható, hogy a szerzők különbözőképpen értelmezték őket. A harcosok egyes történetekben szó szerint lovagokként, katonákként elevenedtek meg, de mások kiléptek ebből az értelmezésből és hétköznapi hősökről írtak, akik a nemes uraikat védték a törökök legrettegettebb börtönében, esetleg a nyelvújításért vagy az oktatás fejlesztéséért küzdöttek (Tapodi Brigitta: Kéz, fej és szív), vagy egyszerűen csak a családtagjaikat (Izolde Johannsen: Lebensborn) vagy éppen az igazságot keresték. A vértanúk közül volt, aki tényleg feláldozta magát egy szerinte jó ügyért, de volt olyan is, aki egyszerűen csak feladta a költészetet, hogy ne támadják többé (Bakóczy Sára: Malvina aranyideje). Aztán végezetül ott voltak a boszorkányok, akik inkább az ármánykodás nagymesterei voltak, mint például a senkinek nem kellő leány, aki házasságra kényszerített egy szerencsétlen legényt (Csikász Lajos: Legényfogó).

Ez a sokféle írói hang és látásmód állt össze egy olvasmányos és érdekes kötetté, amelynek minden története egy-egy különleges utazás. Hol keserédes, szomorú, melankolikus, elgondolkodó, költői (Soós Tibor: Konstantinápoly a ködbe vész, Bakóczy Sára: Malvina aranyideje, Hacsek Zsófia: Swanswell), hol pedig vidám, humoros, tele helyzetkomikummal (Andy Baron: Megkopasztani egy istent, Urbánszki László: Fogadó a Visongó Disznóhoz, Csikász Lajos: Legényfogó). Ez a sok hangulat egyszerre jó és rossz. Jó, mert a történetek színesek, sokféle érzelem van bennük, de rossz is, mert az egymás után következő sztorik hangulata többször is taszítja egymást, ami miatt a teljes szöveg kohéziója néhány helyen megbomlik. Szerencsére ez kevés helyen fordul elő ahhoz, hogy zavaróvá váljon.

A legtöbb novella nyelvezete nagyon szép, nem egy helyen szépirodalmiba hajló, ami miatt nagyon jó volt olvasni őket, mert elmerültem a mondatok, a képek szépségében. Emellett (főleg a humorosabb daraboknál) megjelent a bohókásabb hangvétel, ami oldotta a halálról és vérről mesélő történetek közötti feszültséget. Mindkét kategóriából kerültek ki kedvenceim. Előbbiből Soós Tibor: Konstantinápoly a ködbe vész és Izolda Johannsen: Lebensborn című novelláját, utóbbiból pedig Andy Baron: Megkopasztani egy istent és Urbánszki László: Fogadó a Visongó Disznóhoz című írását emelném ki, mert ezen a négy íráson különösen jól szórakoztam, illetve nagyon megmozgattak, megérintettek. A kedvencek mellett mindkét kategóriában voltak számomra gyengébbnek érzett írások is. Ilyen volt Cselenyák Imre: Gellért vértanúsága és Csikász Lajos: Legényfogó című írása. Előbbinél némileg rontott az összképen, hogy néhol kicsit vontatott volt, és leült, ahol viszont beindultak az események, ott faltam a sorokat. Jobb lett volna egy kissé egyenletesebbé tenni a szöveget. Utóbbinál úgy éreztem, mintha két külön történetet olvastam volna, ahol az első lány története teljesen félbemaradt. A történet eleje ilyenformán elhagyható lett volna, mivel azután kezdődött a valódi, sokkal tetszetősebb történet.

A bejegyzés további része spoilereket tartalmazhat!

Borítóleleplezés #12 - Gyöngyfüzér antológia

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál egy különleges válogatás, a Gyöngyfüzér antológia, melyben 14 szerző novellája olvasható.

Íme, az új Vörös Pöttyös borítója!

Borítóleleplezés #9 - Vágyom rád! antológia

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál a pár évvel ezelőtt elindított antológiasorozatuk legújabb darabja, a Vágyom rád! antológia, melyben 12 szerző novellája olvasható.

Íme, az új Rubin Pöttyös borítója!

Látomások a jövőről - Szélesi Sándor (szerk.): 2045 - Harminc év múlva

Az antológia alapötlete nagyon megfogott. Lássunk a jövőbe, képzeljük el, mi lesz közel 30 év múlva, mindezt 15 novellán, 15 írói hangon keresztül.

Érdeklődve vetettem bele magam, hogy aztán majdnem teljesen csalódjak. Voltak itt jó ötletek, érdekes világnézetek, pillanatok, de nekem nem állt össze valahogy teljes egésszé. Nagyon döcögősen, nyögvenyelősen haladtam a kötettel, és kevés történet volt, ami igazán megfogott. Ilyen volt Kovács Attila: Tudatalatti asszisztens, Somogyi György: A 100. győzelem napja, Trenka Csaba: Kisvárda sejkje, S. Kolozsvári Zsófia: Titok, Valyon Tamás: Északi fény és Hernád Péter: Játékosok című novellája.

A zöme viszont nem tudott megszólítani, lekötni, és néhányat szinte rögtön elfelejtette, miután elolvastam. Nem hagyott a kötet mély nyomot, mint ahogy azt vártam tőle, pedig egy sor tehetséges író munkásságába pillanthattam be. Nem volt baj a választott témákkal vagy az írásmóddal, egyszerűen csak hiányzott a kötetből számomra valami, ami lelket adott volna az olvasott soroknak.

Variációk egy témára - Próza Nostra Könyvek I. - Az atomkatasztrófa gyermekei

Múlt év tavaszán a Próza Nostra blog novellapályázatot hirdetett a csernobili atomkatasztrófa 30. évfordulója alkalmából. Arra voltak kíváncsiak, hogy ennyi év távlatából hogyan mozgatja meg ez a téma a szerzőket, milyen hatásokat hagyott maga után az emlékezet vagy éppen a sokhelyütt olvasható, sokféle információ a katasztrófa körülményeiről.
Ahogy a címben írtam sokféle variáció született ugyanazon témára, a szerzők sokszínűen ragadták meg ezt a tragikus eseményt. Más-más aspektusát emelték ki az eseményeknek, más-más zsánerben alkottak. Mindenekelőtt azt jegyezném meg, hogy jól lett megválasztva a kötetbe kerülő novellák sorrendje. Nincs kilógó szöveg, jól illeszkednek egymáshoz a darabok. Mindegyik novellában van valami, amiért érdekes elolvasni, felkelti a figyelmet. Van valami plusz bennük, amiért érdemes megmutatni őket.

Azonban nehéz erről a kötetről teljesen elfogulatlanul beszélnem, mert az én novellám is megtalálható benne, így a második elolvasással, próbáltam kívülről, kissé eltávolodva nézni a kötetet, és így is élvezetes volt a végeredmény, talán, egy kicsit más, mint, amikor szinte még frissen olvastam. Érdekes „olvasáskísérlet” volt.