Megvallom, eddig egy gyermekneveléssel foglalkozó könyvet sem olvastam,
leszámítva a védőnő által adott tájékoztatókat a kisfiam születése előtt, ezért
nincs sok viszonyítási alapom. Viszont Michaeleen Doucleff könyve felkeltette
az érdeklődésemet, főleg az új nézőpontok, a nyugatitól eltérő nevelési
módszerek megismerésének ígéretével. Illetve az sem egy utolsó szempont, hogy a
szerző neve mellett ott virított a PHD betűszócska, ami az én olvasatomban
jelent valamit.
Részben így is történt, másrészt nem azt adta a kötet, amire számítottam.
Ezt az okozta, hogy tudományos alapokon nyugvó kötetre számítottam, megtámogatva
pszichológiával, antropológiával meg némi neurológiával. Ezekből azonban
jóformán semmi sincs, noha az első két területet felszínesen érinti a szerző,
viszont nem úgy, ahogy azt tudományos művektől elvárnánk, hanem csupán a saját
véleményének alátámasztására használja a szakemberek által írt munkákat. Ugyanakkor
ez nem meglepő, mert a könyv megírása a szerző saját neveléssel kapcsolatos
problémáiból gyökeredzik.
A bejegyzés
további része spoilert tartalmazhat!