Jelena Glazova: Sóvárgás

Deja vu érzés fogott el a Sóvárgás olvasása közben, ugyanis a hatása egy szóban összefoglalva lehengerlő. Tovább megyek, elkapott a „Hűha, mit is olvastam!”-benyomás. Utoljára ilyet Karin Tidbeck Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről (ITT írtam róla) című novelláskötete váltott ki belőlem, csak az prózával, míg Glazova lírával. Nézek ki a fejemből, és olyan, mintha áthúzott volna a saját univerzumába.

Mikor becsuktam a kötetet, nem tudtam eldönteni, hogy remekművet vagy egy random vershalmazt tartok a kezemben, vagyis nagyon ráérzett-e valamire a szerző, mint a fent említett kollégája vagy sem. Aztán ülepedett a szöveg, és visszhangozni kezdtek a fejemben az utózöngéi, úgy érvényesült egyre jobban a Tidbeck-hatás. Ugyanis Glazova versei hasonló szürreális-groteszk-abszurd remekművet alkotnak, mint a fent említett kötet tizenhárom novellája.

A hatás nem véletlen, mert a szerző többféle elemet kombinál. Ahogy a borító egyik belső fülén olvasható: „A kortárs művészet interdiszciplináris és médiumközi területei érdeklik, műveiben szövegeket, képeket és experimentális hangokat kombinál.” Ennek megfelelően a szöveg egésze vizuális hatást kelt, a versek nagyja pedig egyedi dallammal rendelkezik, amit nagyon nehéz fordításban visszaadni, de Kis Orsolyának többségében sikerült.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Erberling Judit: Vers a tengerben

Három utazókönyv után elmondhatom, nagyon szeretek így olvasni könyvet. Ad egy kis pluszt az élményhez, hogy előttem több kézben is járt a könyv. Érdeklődve olvastam a többiek gondolatait, a szerző üzenetét a könyv elején. Egyedi hangulatot teremtettek az olvasáshoz, ezért különösen köszönöm Juditnak, hogy útnak indította a könyvét, és elolvashattam.

Azzal a meglepetéssel kezdeném, ami a boríték felnyitásakor ért. Egyrészt a borító sokkal szebb élőben, mint képen. Gyönyörű a grafika és a színösszeállítás. Tökéletesen illik a kötet hangulatához, egyszerre borús és derűs, pont, mint a versek. Másrészt a kemény kötés ugyancsak kellemesen meglepett, mert puhára számítottam, a lapok vastagságáról nem is beszélve. Nagyon igényes kivitel.

A belbecsről ugyanez mondható el. A verseket nagy gonddal válogatták össze, és látszik, hogy határozott koncepció állt a kötet mögött. Az élet sokszínűségét hivatott bemutatni egy emberi lélek belső hangjain keresztül. Azt, hogy milyen szárnyalni, szeretni, gyászolni és bízni, reménykedni. A sötétség és a világosság egységük révén  kiegyensúlyozzák egymást, és a köztes árnyalatok megjelenítése betekintést enged egy lélek belső titkaiba.

Rupi Kaur: Tej és méz

Szeretem a verses köteteket, főleg azokat, ahol különleges a vezérgondolat. Rupi Kaur pedig nemcsak ennek a kitételnek felelt meg, hanem megfogott, és odaszegezett a végéig, sőt még utána is. Mert először, az első pár sorával, ahol még szoktam a stílust, csak beszivárgott, mint a folyó a gát alá árvíz idején, aztán áttörte a gátat, és magával sodort. Szavakkal körülbelül így tudom kifejezni az első találkozásom a szerzővel. 

Le kellett tesztelnem, hogy másodjára is ugyanígy hat-e rám a könyv, így újraolvastam. A hatás megmaradt, de ekkor már a mögöttes tartalmakra, a sorok mögött meghúzódó kemény igazságokra is jobban tudtam figyelni.

Az egyik ilyen, és talán a legelgondolkodtatóbb (legalábbis számomra) ez volt:

 

először is
akarnod kell
magaddal
tölteni életed
hátralévő részét

 

Elsőre egyszerű igazságnak tűnhet, amit lehet, hogy már sokan kimondtak az írónő előtt is, más szavakkal, sokszor, sok helyen, de egy könyv lapjain, az adott szöveg kontextusában sokkal erősebben hatnak az ilyen kinyilatkoztatások. Ez és az összes többi vers a szerző saját felismerése, amiket az olvasója elé tár, és egyszersmind gondolkodásra készteti a kötet kézbevevőjét.

 

Varró Dániel: A szomjas troll

A kisfiam a nagynénjétől kapta ajándékba, de még kicsi hozzá, így felolvastam ugyan neki, de nem igazán figyelt rá. Viszont a férjemmel mindketten elolvastuk, én magam kétszer is, mert nagyon megtetszett. Varró Dánielt megelőzte a híre, már sokat hallottam róla A szomjas troll olvasása előtt is, leginkább jókat, így nagyon kíváncsi voltam, hogyan ír a szerző, tetszeni fog-e a stílusa. Nekem nagyon tetszett, a férjemnek kevésbé, a sok a közegből kilógó modern szleng miatt nem volt elragadtatva tőle. Engem ez nem különösebben zavart, más kortárs mesekönyvben is találkoztam már vele, ezért hamar túllendültem rajta.

Műfaját tekintve az első két mese verses elbeszélés, a harmadik prózai alkotás, a negyedik pedig a Kaland-Játék-Kockázat szerepjáték könyvekhez hasonlít, de ehhez nem kell dobókocka, az olvasó választhat, merre megy tovább a zárójelben lévő számok alapján. A első három történet körülbelül a könyv egyharmadát teszi ki, a negyedik pedig a többit. Mikor először belelapoztam, furcsállottam, de mikor elolvastam A leprikónok átkát, minden kétségem elszállt, mert ez a legzseniálisabb a négy történet közül. Kreatív, és edzi az emlékezetet, kicsiknek és nagyoknak egyaránt jó szórakozás nyújthat a kaland, a kellékek összegyűjtése.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Csukás István és társai: Kalandra fel! (Olvasó Szuperhős 1.)

2019 májusának végén a Könyvmolyképző Kiadó mese- és gyermekvers író pályázatott hirdetett kezdő és már publikált írók részére. A cél egy Gőgös Gúnár Gedeonhoz hasonló, de a mostani gyerekekhez illő modern olvasókönyv megalkotása volt a legjobb pályaművekből. Vidám, pozitív hangulatú történeteket vártak, melyek alkalmasak kezdő (első, másodikos) olvasók szórakoztatására.

Remek ötletnek találtam ezt a kezdeményezést, így nagyon kíváncsi voltam, hány írót mozgat meg a pályázat, és végül mely művek kerülnek kiválasztásra. Meglepően sok, 692 mű érkezett be a felhívásra, amiből végül 27 vers és mese került be a kötetbe.  Emellett néhány a kiadónál már publikáló szerző története is színesíti a válogatást, így összesen 34 történetet olvashatunk ebben a nagy alakú, keménytáblás, szép kivitelezésű olvasókönyvben, amit Szimonidesz Hajnalka illusztrációi díszítenek. A grafikái közül a fedlapkép lett az egyik kedvencem, mert igazodik a jelenlegi trendekhez, és már ezzel rögtön bevonzza a gyerekeket. A szuperhősös borítótematika telitalálat, pláne a Batman maszkkal és a köpeny ötletes, több funkciót betöltő kialakításával. A belső rajzok is nagyon ötletesek és szépek, kiemelkednek közülük az Ötmacskás vers macskái és A titkos füzet ruhái.

A szövegekről általánosságban elmondható, hogy vidám, pozitív hangulat sugárzik belőlük. Emellett a történetekben gyakorta megjelenik a nyelvi játékosság (Ecsédi Orsolya: Miért van pötty az Ö betűn?, Baley Endre: Vakáció), a lexikális ismeretek gyerekeknek is emészthető formában való átadása (Fülöp Csaba: Golyóstoll, Gergely-Péch Éva: A sokpettyes katica, Deme László: Az univerzum egy csomó zokni), a barátság fontossága (P. Molnár Petra: A titkos füzet, Posta Mariann: Nyunyu és a boldogságszemüveg). Vagy éppen a szeretet, mint erős mozgatóerő (Csáktornyai Katalin: Bögremese, Tóth Eszter: Pöttöm Pötty és a titkos hozzávaló), illetve önmagunk elfogadása is (Sarkadi Emília Erzsébet: Cserfes Rézi, Tóth Eszter: Brokkoli és fokhagyma). De megjelennek különleges világok, vagy a mi világunktól eltérő nézőpontok is (Budai-Soós Judit: Lufi-világ, Kozári Dorka: Szörnymese, Ecsédi Orsolya: A tiszta tányérok titka, Kemendy Júlia Csenge: A sötétség, aki félt a gyerekektől).

Bár a változatos témák sokféle írói hanggal párosulnak, a kitűnő érzékkel megválasztott sorrend miatt mégis összetartanak. Habár volt néhány gyengébb hang (Tóth Ágnes: Tökös versike, Palásthy Ágnes: Hol ez a cica?), ami elveszett a sok erősebb között, de mégis kiegészítették egymást. A történetek stílusa zömében gördülékeny, a cselekményük egész ívet fut be, jó a csattanójuk/végkövetkeztetésük/tanulságuk. Viszont volt néhány kivétel, amelyek gyengítették az összhatást, vagy azért, mert a lezárást nem éreztem odaillőnek (Baley Endre: Szőr Nyeteg), vagy, mert volt bennük oda nem illő sor (Csukás István: Miért jobb nyáron? Miért jobb télen?, Baley Endre: Vakáció), esetleg úgy tűnt, sehová nem tart a történet (Budai-Soós Judit: Popi és Sojmó kirándul).

A legkreatívabb történet és az abszolút kedvencem Deme László: Az univerzum egy csomó zokni című története lett. A szerző ösztönös tehetséggel és olyan természetesen írta le a gondolatait, hogy minden sorát öröm olvasni. Ezt leginkább a közvetlen stílusával tudta elérni. Szerettem még Ecsédi Orsolya: Miért van pötty az Ö betűn?, Tóth Eszter: Pöttöm Pötty és a titkos hozzávaló, Vasas Judit: Ingyom-bingyom, Havasvölgyi Csilla: Ötmacskás vers, P. Molnár Petra: A titkos füzet, Tóth Eszter: Brokkoli és fokhagyma, Pilinyi Bálint: Cinege dala és Kántor Kata: A félelem szaga című meséjét. Mindegyikben volt valami egyedi, ami nagyon megfogott. A nyelvezete (Ecsédi Orsolya: Miért van pötty az Ö betűn?, Kántor Kata: A félelem szaga), a témája (Vasas Judit: Ingyom-bingyom, Pilinyi Bálint: Cinege dala), a játékossága (Havasvölgyi Csilla: Ötmacskás vers), vagy éppen a hangulata, mondanivalója miatt (P. Molnár Petra: A titkos füzet, Tóth Eszter: Pöttöm Pötty és a titkos hozzávaló, Tóth Eszter: Brokkoli és fokhagyma).

A bejegyzés további részében spoilerek lehetnek!

Doogie Horner: Die Hard Christmas

A Die Hard az egyik kedvenc karácsonyi filmem, szinte minden évben megnézésre kerül, így akartam valamit olvasni, ami legalább olyan jó. Keresgéltem a polcon, és megakadt a szemem férjem egy múlt évi szerzeményén a Die Hard Christmas-ön, és nem volt kérdés, hogy ez egy tökéletesen szórakoztató olvasmány lesz. Ez a felnőtteknek szóló mesekönyv múlt évben jelent meg, és emlékeztem, hogy párom nagyon jókat szórakozott rajta, ami nálam sem maradt el. A rajzok jól harmonizálnak a szöveggel, szépen kidolgozottak. JJ Harrison egyedi képi megjelenítést alkalmaz. Legalábbis én a magam részéről többször végig lapoztam a könyvet csak a képeket nézegetve.

Egy szépséghibája van, hogy magyarul nem elérhető, így kevesebb emberhez juthat el, pedig egy érdekes, szórakoztató átdolgozást tarthat a kezében az olvasó.