2023. január 3., kedd

Ecsédi Orsolya: Sárkányugatás

A Kell egy csapat!-sorozat előző két részét, a Banyavészt (ITT olvashatjátok a véleményem róla) és a Nyanyacraftot (EBBEN a cikkben írtam róla) nagyon szerettem, leginkább a bennük felmerülő fontos témák és a mondanivalójuk miatt. Mindkettőben fontos szerepet kapott a barátság és a csapatmunka, így az összetartás és összetartozás is.

Ebben a kötetben is megvan minden, amitől kiválónak tartottam az előzményeket: sziporkázó humor, versidézetek, sok-sok kaland, fiatalos lendület, tanulság és a történet folyamán megoldandó fontos társadalmi kérdések/problémák. Ez utóbbi kettő a leghangsúlyosabb, de a szerző szokás szerint ezúttal is finoman csepegteti a komolyabb mondanivalót, fokozatosan vezeti szereplőit a történet végkövetkeztetése felé, ami ismét végig a valóság és képzelet határán mozog. A kettő közti választóvonal ezúttal nem olyan éles, sokkal jobban elmosódnak a határok, amivel inkább a Banyavész történetvezetését idézi, és hangulatilag is inkább az első részhez áll közelebb.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Sárkányveszély Budapesten!

Hogy lehet megtalálni egy elveszett kutyát?

Ezt nagyjából mindenki tudja. Fel kell dobni a képét a Facebookra, aztán végigtelefonálni a menhelyeket. De mi van, ha az a kutya egyben sárkány is? Rögtön nem olyan egyszerű a helyzet.

Zizu, Anka és Báti is pont ezzel szembesül. Nem elég, hogy Ulriknak nyoma veszett, de az őrzője, Lóri bácsi is megöregedett. És amikor már maga az őrző is őrzésre szorul, valakinek fel kell váltania.

De ki lehet az új őrző? Talán már találkoztunk is vele? Vajon megtaláljuk még egyszer? És ha igen, vállalja a szerepét?

Báti, Anka és Zizu ismét bejárja Budapest utcáit. Nagyon szorítja őket az idő, a nyomozás tétje most nagyobb, mint eddig bármikor: egy élet forog kockán.

Szegődj a nyomukba, ments te is életet, mentsd meg Budapestet!

Az előző kötetekben megszokott módon ismét Zizu, Báti és Anka körül zajlanak az események, köréjük épül a történet. De ezúttal sem olyan egyszerű a helyzet, mivel nem csak az iskolai hétköznapok során kell helytállniuk, hanem a felmerülő problémákat is meg kell oldaniuk, amiből most egy helyett három is akad. Ezzel a szerző a népmesei hármas számra utal, ami külön színesíti a történetet, mivel a három fontos ügyet egymásra épülően lehet csak megoldani. Meg kell találniuk Ulrikot, Lóri bácsi sárkány-tacskóját, meg kell találniuk az új őrzőt, aki minden jel szerint az előző részből megismert Kábeles, és közben Lóri bácsi helyzetét is rendezniük kell.

Ahogy a kis csapat nyomozásával együtt haladtam előre a történetben, rádöbbentem, hogy a főszereplők már nem az első kötetben megismert kisgyerekek, sőt nem is azok a magukban bizonytalan kiskamaszok, akik a játékvilágban barangoltak, és próbáltak rájönni, miben is jók ők valójában, miben rejlenek az értékeik. Komolyabbak lettek, és jobban átlátják a dolgok lényegét, mondhatni felnőttek az eléjük gördülő problémák megoldásához. Ezek közül a legégetőbb Ulrik megtalálása, mert, ahogy azt Lóri bácsi megfogalmazza:

„Ha átváltozik, egész Budapest nagyon szomorú lesz. És kihalt. Leginkább nagyon kihalt.”

Egy sárkánnyá változott kutyával nem lehet viccelni. Csakhogy ekkor felvetődik a másik probléma: az őrző kérdése. Mivel a jelenlegi őrző kórházban van, és különben is idős ahhoz, hogy ellássa a feladatát, újat kell találni a helyére, ami viszont nem egyszerű, mert Kábeles szökésben van, így a kutyakeresés mellé hőseinknek egy embert is meg kell találnia.

A nyomozás ezért egy nagyobb csapattal folytatódik tovább, mert Zizu, Báti és Anka egy ponton az egész osztályukat bevonják a kutatásba. A nagyobb csapat is zökkenőmentesen működik, hála a kiváló vezéregyéniségeknek, akik képesek összekovácsolni a csapatot. Az egész osztálylégkör nagyot változott az első rész óta, méghozzá a legpozitívabb irányba. Azok a gyerekek, akik a Banyavészben még kiközösítették a három főszereplőt, a harmadik részre már képesek együttműködni velük, ráadásul nem kényszerből, hanem önszántukból, ami jól mutatja, hová fejlődött az egész osztály a három rész alatt.

A megoldásban azonban nemcsak a többi gyerek, hanem a felnőttek is segítenek, a történet egyes pontjain más és más lendíti tovább a nyomozást. A fodrász, Adél néni, Báti nagymamája vagy éppen Lali, a rendőr. De legfőképpen Adél néni, aki az eddigi kötetekhez hasonlóan mindig „kéznél van”, mikor a gyerekek elakadnak, és versidézeteivel hol fokozza a rejtélyt, hol előremozdítja annak megoldását, e mellett bátorítja is a gyerekeket, főleg Ankát, akinek rávilágít a versérzékére.

„– A versekhez kiváló érzéked van.
– Még soha senki nem mondta – vonogatta a vállát Anka.
– És ha soha senki nem mondja, akkor tényleg nem is lesz. Szóval én most mondom. Teljesen komolyan.”

Ez a pár gondolat nagyon fontos üzenetet hordoz, mégpedig azt, hogy fontos a másik tudtára hoznunk, ha kiemelkedik valamiben, fontos ennek a tudatosítása, mert nem biztos, hogy a másik tisztában van a tehetségével. Nyugodtan mondjuk ki, dicsérjük meg a másikat, mert nem csak neki, hanem nekünk is jól esik, ha nem tartjuk magunkban.

A csapatmunka fontossága és egymás segítése mellett fontos társadalmi kérdések is megjelennek a kötetben, mert a szereplőkkel együtt a témák is komolyodnak. Az egyik, ami tulajdonképpen közvetetten már az eddigi kötetekben is felmerült, az a hajléktalanság, lakástalanság. Ezúttal egyenesen központi kérdéssé válik, ahogy betekintést nyerünk abba is, hogy az utcán élő emberek hol szeretik meghúzni magukat. Habár a konkrét leírás egy gyerekkönyvtől elvárható módon finom és nem túl részletes, mégis érzékletes képet fest a hajléktalanság témaköréről.

A másik az idős, beteg emberek gondozásának kérdése, ami szintén nem könnyű téma, de a szerző itt is a gyerekeknek emészthető módon fűzi a cselekménybe. Jól körüljárja a felmerülő kérdéseket, és noha csak vázlatosan, de betekintést nyújt a szociális ellátó rendszerbe, ezzel is tudást közvetít az olvasói felé.

Ezek után nyilvánvaló, hogy a Sárkányugatás a szerző eddigi legösszetettebb könyve. A sok humor, nyomozás és kaland mellett fontos társadalmi kérdésekkel és élethelyzetekkel is foglalkozik. Mindezt teszi gyerekeknek is befogatható módon, de a szereplőkkel együtt a témák is komolyodnak, és erősödik a mondanivaló. Zseniális, ahogy a szerző fokozatosan, kötetről kötetre mélyíti el a karaktereket és témafelvetéseket.

Nagyon ajánlom ezt a kötetet, mert nem csupán hozza az Ecsédi Orsolyától megszokott szintet, hanem egy kicsit fokozza is. Örülnék, ha minél többen rátalálnának erre a kötetre, mert nagyon megérdemli.

A könyvet a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

 

Értékelés: 5



 

---- 

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése