Borítóleleplezés #45 – Marie Aude Murail: A lélekdoki 2.

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Marie-Aude Marail A megváltó sorozatának 2. kötete, A lélekdoki 2. címmel, amely a kiadó Vörös pöttyös sorozatában jelenik meg.

Íme, az új Vörös pöttyös kötet borítója!

Egy nyuszi, akit mindenki szeret - Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!

Marie-Aude Murail az egyik kedvenc írónőm, így nem volt kérdés, hogy ezt a könyvet is elolvasom. Bíztam a Murail által garantált minőségben és most sem csalódtam. Ismét francia országban járunk, ahol egy kis közösség életét követhetjük nyomon, jelen esetben egy fiatalokból álló lakóközösség életét. Ahogy azt már megszokhattuk a írónőtől a kötet címe, Lakótárs kerestetik! most is több mindenre utal. Egyrészt az egyetemista fiatalok bérlőtárs keresésére, másrészt arra, hogy egyikük elveszik a történet során. A témát tekintve is hozza a könyv az írótól megszokott sémát. Itt is megjelenik a betegség, fogyatékosság, másság és az ehhez való viszonyulás vagy éppen a környezet reakciói. Ebben a történetben is szerepet kap egy túlérett gyerek, aki sokszor felnőtt szerepben van, de mindeközben a kamaszokra jellemzően az útját keresi. Mindezeket laza humorral, néhol iróniával kezeli az írónő, de ahol kell, megható is a történet. Ezt a történetet is megszerettem egyrészt Sutyi és Pupák úr miatt, másrészt azért, ahogy Murail az életet kezeli, ahogy az életet bemutatja. Örök kedvenc lesz ez a könyv is.

Nehéz megfogalmazni, mit adott nekem ez a könyv. Egyrészt ismét tágította a világlátásomat, másrészt újra toleranciára tanított, harmadrészt újabb leckét adott az életről, negyedrészt megmutatta, mi a barátság és milyen erő rejlik az emberekben, ha akarják és végül, de nem utolsó sorban ismét elvarázsolt. Ezt a könyvet olvasni kell, mert magával ragad, letehetetlen és utána másképp látja az ember a világot. Ha lehetne Marie-Aude Murail könyveit receptre osztogatnám, mert kikapcsolnak a stresszes mindennapokból és a végén garantáltan fülig ér az ember szája. Nem azért, mert minden soruk vidám, hanem mert instant jókedvet ébresztenek az emberben, amit az írói a stílusával ér el. Murail regénye nem falazótégla mérete miatt emlékezetes, hanem mert sok mindent tanít a világról.

Értékelés: 4,5

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Top 5 Wednesday #2

A heti téma: Olyan könyvek, amibe úgy kezdtél bele, hogy nem olvastad a fülszövegét.

Hősök vagyunk, avagy olvasási maraton! - 4. könyv

Befejeztem a Hősök vagyunk, avagy olvasási maraton!-ra olvasott harmadik könyvet, a Para körutat.
Egy kaotikus éjszaka néhol betoldott humoros burleszkbe hajló akció jelenetekkel, amiken szénné röhögtem magam, és természetesen a kellő helyeken kellő mennyiségben folyt a vér. *vigyorog*

Az eddigi oldalszám mérleg 806 oldal, ami a becsült 1200-nak körülbelül kétharmada. Azt hiszem, jól állok így majdnem hat nap után.

Eddig olvastam romantikust, sci-fit, krimi/thrillert és most negyedikként jön egy könyv a kedvenc francia írónőmtől, a Lakótárs kerestetik!.

Fülszöveg:

Az érettségi előtt álló Kléber és bátyja, Barnabé, akit mindenki csak Sutyinak hív, egy párizsi albérletbe költözik, ahol már négy másik fiatal is lakik. Míg Kléber a gimiben gályázik, és azon agyal, hogy tudna becsajozni, Sutyi Playmobil figurákkal játszik, meg Pupák úrral, a plüssnyulával, aki vigasza és elszakíthatatlan társa jóban-rosszban. Sutyi huszonkét éves, de értelmi fogyatékosként örökké kisgyerek marad. Kléber sosem tudja úgy magára hagyni, hogy ne csinálna valami galibát. Az elmegyógyintézetbe semmiképpen nem akarja visszadugni, de vajon elbírja-e a szülői felelősség rá nehezedő terhét? Marad-e ideje és energiája a saját életére? Az együtt lakó fiatalok mindennapjai és ezzel együtt gondolkodásmódja apránként gyökeresen megváltozik Sutyi hatására. A bonyolult és álságos „nagyok" problémáira ez az egyszerű, hazugságra képtelen gyermek hoz mindannyiszor megoldást. Hol komikus, hol könnyes fordulatokban bővelkedő regény a másságról, az elfogadásról és a feltétlen szeretetről.

Csitt-Csatt! Egy ollóval keresem az utamat - Marie-Aude Murail: Tartós hullám

Marie-Aude Murail francia írónőt véletlenül ismertem meg, sőt azt is mondhatnánk, hogy Fortuna kegyes volt hozzám, amikor a Könyvmolyképző egyik akciójában az Oh, boy! Című könyve volt az ajándékkönyv. Először csak a polcon porosodott, de aztán tettem vele egy próbát, és milyen jól tettem! Új kedvencet avattam, így nem volt meglepő, hogy a Tartós hullámot már tudatosan vettem meg a Könyvfesztiválon, és ahogy az Oh, boy! esetében sem, úgy ebben sem csalódtam. Az egyik, amit nagyon szeretek az írónőben azok a címadásai.

A Tartós hullám esetében is több mindenre utal a cím, egyrészt ez egy fodrászati szakkifejezés, másrészt a főszereplő Louis elhatározásának tartósságára, egy életre szóló hivatás megtalálására. A könyv fő szála egy tizennégy éves fiú útkereséséről szól, aki nem találja a helyét a szülei, de inkább a társadalom által számára kijelölt úton. Az elvárások fölé nőnek és egy váratlan esemény kell, ahhoz, hogy ebből kirángassák. Azt hihetnénk, hogy ez egy tipikus young adult könyvekre jellemző felállás határozza meg a könyvet, de aki egy sablonos történetre számít az kellemesen fog csalódni, mert mint az írónőnél általában, így ennél a könyvnél is egyedi ízt, érdekes mellékszálakat kap a cselekmény.