A tizenkettedik szám, a More Than That a Black and Blue album utolsó kislemeze volt, ami 2002 elején számomra elég búcsúnak hatott. Akkor azt hittem, hogy ennyi volta BSB. Megvallom elégé szomorú voltam. Ennek fényében ezt tartom az egyik legszomorúbb számuknak. Annál nagyobb volt az örömöm, mikor kiderült, hogy szó sincs itt feloszlásról, sőt húsz évvel később 2022-ben még mindig aktívak, ami előtt le a kalappal.
Így hát először nem is akartam vállalni a könyv olvasását, de aztán megláttam, ki szerkesztette, és Tarja Kauppinen neve kíváncsivá tett, milyen fejlődési szintre jutott el a szerző az ő útmutatásával. Olyanra, amire egyáltalán nem számítottam, sőt számomra A Társalkodónő az év eddigi legnagyobb pozitív meglepetése. Vajon hol rejtőzött ez eddig a szerzőben? Nem tudhatom, de sokkal hamarabb ki kellett volna adnia magából, mert ez a szöveg számomra az igazi Kristin M. Furrier, ami az eddigi írásainak mélyén rejtőzött, de mind ez idáig nem tudott kibontakozni, nem állt össze annyira, hogy egy igazán jól megírt, kiforrott szöveg kerekedhessen ki belőle. De végre itt van! És örülök, hogy végül kötélnek álltam, mert sokkal többet kaptam ettől a könyvtől, mint képzeltem.
A tizenegyedik szám, az Undone az egyetlen, ami a This is us albumról került a setlistre. Ez az egyik olyan albumuk, amit Kevin ideiglenes kiválása idején, négyen rögzítettek. Ebből az időből ez az egy szám, amit előadnak ezen a turnén, ami nem tartozik a legjobbak közé. Az összhatás kissé zavaros, és nagyon hiányolom a háttérből Kev mély hangját.
Az elkövetkezendőkben végigmegyek a november 2-dikai budapesti koncertig a BSB DNA Tour setlistjén, ezért jöjjön a következő szám.
A tizedik szám, az Incomplete a Never Gone album első kislemeze, és mivel akkor már egy pár éve nem nagyon követtem, mi van a fiúkkal, amikor először hallottam a rádióban, annyira meglepett, hogy hirtelen azt sem tudtam, hogy az ő számuk. Viszont annyira beleragadt a fejembe, hogy mikor utána néztem és megláttam, hogy az övék, felkiáltottam: Tényleg! Kellemes újratalálkozás volt.
Szeptember végén jelenik meg a Mogul Kiadónál Leda D’Rasi: Új nemzedék című regénye, ami a Boszorkánydinasztia sorozat ötödik kötete.
Íme, az új regény kötet borítója!
Az elkövetkezendőkben végigmegyek a november 2-dikai budapesti koncertig a BSB DNA Tour setlistjén, ezért jöjjön a következő szám.
A kilencedik szám, a Show Me the Meaning of Being Lonely az egyik kedvencem a Millennium albumról, egyben az együttes egyik legszemélyesebb hangvételű száma. Feldolgoznak benne halálfélelmet, gyászt, csalódást magányt, emiatt különösen erőteljes szám. A klippel együtt még nagyobb a hatása.
Az elkövetkezendőkben végigmegyek a november 2-dikai budapesti koncertig a BSB DNA Tour setlistjén, ezért jöjjön a következő szám.
A nyolcadik szám, a Chateau az egyik kedvencem a DNA albumról. A New love-val ellentétben ennek nagyon bejön a hangzása. Továbbá ez az egyik olyan szám, ahol domináns Howie hangja (leginkább a szám elején), ami ritka, és pont ezért ennél a számnál kihozza magából a legjobbat, és pont jó ritmusban váltja Nick. A második versszaknál is profi a Nick- AJ váltás. Órákig képes vagyok hallgatni csak ezt az egy számot. Remekül összerakták.
Az Időcsodák-tetralógia ugyanis nem csak egy bőrlehúzás a szerző kedvenc univerzumáról, hanem annak kitágítása, olyannyira, hogy szereplői a végére teljesen más utakat járnak be. Az alapok, a keret változatlan, viszont a világ és a szereplők sokkal árnyaltabbak, a jellemek húsbavágóbbak, és a Csodaidőkben megismert társadalmi berendezkedéssel, a Kavennel kapcsolatos ismeretek is sokkal bővebbek. A világ tehát kitágul, és magához igazítja a szereplőit is. Mindezt a szerző ismét kitűnő érzékkel tárja az olvasója elé.
A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!
Az elkövetkezendőkben végigmegyek a november 2-dikai budapesti koncertig a BSB DNA Tour setlistjén, ezért jöjjön a következő szám.
A hetedik szám, a Get down volt anno az első találkozásom a fiúkkal 1996-ban. Amikor a Backstreet Boys albumról ez a szám kislemezként kijött és sokat játszották a rádiók is, akkor vettem meg életem első Bravo magazinját, amiben éppen egy Backstreet Boys posztersorozat kezdődött, pont Nickkel, aki rövid időn belül a kedvencem lett a bandából. Máig az, bár azóta mindegyik tagot szeretem valamiért, mindegyiküket másért. A Get down maga pedig a klipjével együtt örökre beleivódott az agyamba, és noha nem ez a kedvenc számom a bandától, de a legtöbbször hallgatott, az biztos, főleg, ha hozzávesszük a paródiáját a Kend rámot is, amit a Hupikék Törpikék adott elő. A eredeti után ezt is meghallgathatjátok a bejegyzés végén.
Az elkövetkezendőkben végigmegyek a november 2-dikai budapesti koncertig a BSB DNA Tour setlistjén, ezért jöjjön a következő szám.
A hatodik szám, a New love ismét a DNA album egyik száma. Erről a számról sokadik hallgatásra sem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e. A zenéje egyszerű, de jellegzetes, könnyen bekúszik a fülbe, viszont valahogy a fiúk énekhangjának összhangzása nekem nem az igazi. Élőben talán más lesz a hozzátartozó koreográfiával együtt, így viszont inkább egy töltelék számnak tűnik.
Az elkövetkezendőkben végigmegyek a november 2-dikai budapesti koncertig a BSB DNA Tour setlistjén, ezért jöjjön a következő szám.
Az ötödik szám, a Nobody else az első olyan dal, ami a DNA albumról csendül fel, és majd rögtön egy másik követi hatodik ként. Jellemző a setlistre, hogy az új albumról általában kettesével adják elő a dalokat. Ennek a számnak a hangzása az, ami nagyon megtetszett. Modern, trendi, és érződik rajta, hogy a srácok tudtak haladni a korral. Nem ragadtak le régebbi arculatuknál, hanem tudtak újítani, ami nem csak erre a számra, hanem a teljes DNA-re jellemző.
Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Cselenyák Imre új regénye, a Tiszta szívvel, ami József Attila életregényének első része, a kiadó Arany pöttyös sorozatában.
Íme, az új Arany pöttyös kötet borítója!
Az elkövetkezendőkben végigmegyek a november 2-dikai budapesti koncertig a BSB DNA Tour setlistjén, ezért jöjjön a következő szám.
A negyedik szám, Don’t want you back az egyike a kedvenc számaimnak a Millennium albumról. Az lemezről kimásolt kislemezek mellett ez volt az a szám, ami legjobban megfogott. Az első pár taktusával rögtön beindított bennem valamit, és azóta is nagyon megörülök, mikor valahol meghallom felcsendülni ezt a számot. A ritmusa mozgásra ingerlő, a szövege és dallama pedig azóta is időről időre spontán felidéződik a fejemben a legváratlanabb pillanatokban. Nem übereli az abszolút favoritomat a The One-t, de közelít hozzá.
Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál M. L. Rio regénye, ami a Mintha gonoszok volnánk magyar címet kapta. A kötet két borítóval is megjelenik, az első az egyik eredeti borító, a másikat Rácz-Stefán Tibor tervezte. A tartalom mindkettőnél ugyanaz lesz.
Íme, az új Kristály Pöttyös regény borítója!
Az elkövetkezendőkben végigmegyek a november 2-dikai koncertig a BSB DNA Tour setlistjén, ezért jöjjön a következő szám.
A harmadik szám, a The Call, az Everyone-hoz hasonlóan a Black&Blue albumon debütált először. Nem ezt a számot szeretem az albumról a legjobban, de talán ezt mondanám a legfülbemászóbbnak a gyorsabb számok közül. Ehhez hozzájárul, hogy latinos dallamok is felcsendülnek benne, ami miatt garantáltan bekúszik a hallgató agyába és nehezen verhető ki onnan. Néhány számnál kísérleteztek a latinos hangzással, és a The Call az egyik ilyen. Nekik még ez is jól áll.
