Nehéz volt összeszednem az éves top 10 olvasmányomat, mert szívem szerint többet tettem volna erre a listára 10 könyvnél, de aztán mégis a rangsorolás mellett döntöttem. Egyrészt, mert jó volt visszaemlékezni az egy év alatt elolvasott könyvekre, másrészt ez részben alapot adott a holnap felkerülő évértékeléshez is.
Végül a könyvek rangsorolásánál a rám gyakorolt hatásuk volt a döntő, meg az, hogy melyek azok a könyvek, amiket szívesen újra is olvasnék alkalomadtán. Nem volt könnyű választás, mert egy két könyv még erre a listára kívánkozik, de végül mégsem fértek föl, viszont említést érdemelnek. Először ezekről ejtenék pár szót. Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája és Felkai Ádám: Para körút című könyve a humorával emelkedett ki nálam. Erika Johansen: Tear királynője a világépítésével varázsolt el, Amy Harmon Arcalan szerelemje, pedig azzal, ahogy bemutatta a szerelmet. De említhetném még Marie-Aude Murail könyveit is, amik mind egy-egy üde színfolt volt, de ide kívánkozik Rachel Hawkins Hex Hallja is. Hogy még sem ezek kerültek a listámra, az azt mutatja, mennyire erős volt nálam ebben az évben a mezőny. Át is térnék a top 10-re kezdve a tizedikkel.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ian Tregillis. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ian Tregillis. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. december 30., szombat
2017. szeptember 13., szerda
2017. augusztus 23., szerda
Van lélek vagy nincs lélek? - Ian Tregillis: Géplélek (Fogaskerék-háború 1.)
Ahhoz,
hogy beszélni lehessen a könyvről, érdemes besorolni, hogy a
fantasztikus zsáneren belül hová is sorolható, mert ez már maga hordozza
az egyediségét, legalábbis én még hasonlót eddig nem olvastam.
Alapvetően valahol a sci-fi és fantasy
határmezsgyéjén helyezkedik el, előbbi az alternatív történelmi sík,
utóbbi az alkímia miatt. Az alternatív történelmi síkkal operáló
regényeken belül a clockpunk, ahol az óraműszerű fogaskerekes
berendezések dominálnak, sci-fik közé sorolható, amit feltuningoltak
alkímiával. Ez utóbbi fontos szerepet játszik az egész műben, mondhatni
ez az alapvető mozgató rugó. Pontosabban az, hogy ebben a világban a
XVII. században elindult tudományos kutatások más irányt vettek, és
ebből eredeztethetően itt létezik az alkímia tudománya, amit Huygensnek
köszönhetően a hollandok kaparintottak meg és ennek felhasználásával
leigázták a világok. A másik hatalom az Új Világba menekült franciák a
Vatikánnal karöltve, akik hát, nem igazán erősek a hollandokhoz képest,
sőt, a politikai intrikázás még belülről is emészti őket, ennek ellenére
valamilyen úton-módon (különleges vegyszerek), mégis kitartanak. Ebből
az alapszituációból indul ki a történet, nem is akár hogy.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

