2019. augusztus 28., szerda

Népszerűtlen Vélemények Könyves Tag



AniTigernél (az ő bejegyzését ITT olvashatjátok) láttam ezt a Book Taget, ami nagyon megtetszett, ezért gondoltam én is kitöltöm. Azonban egy ideig csak szemeztem vele, ami nem volt véletlen, mert nehezen sikerült összeszednem a válaszokat, de végül mégis belevágtam. Ebben a bejegyzésben most ennek eredményét olvashatjátok.

2019. augusztus 25., vasárnap

Lois Lowry: Hírvivő


A második rész után féltem attól, hogy ebben a részben is csalódom, mert a Valahol messze nagyon nem tetszett. Szerencsére hamar kiderült, hogy ez a rész sokkal jobb, mint a második, noha Az emlékek őrét még ez sem közelíti meg. Nagy erőssége volt, hogy felbukkantak benne szereplők az előző kötetekből, valamint az, hogy a hangulata sokban hasonlított az első kötetéhez. Tetszett még, hogy ebben a kötetben már horrorba hajló elemek is megjelentek, ami feltételezi, hogy az olvasók is a sorozattal nőnek, ami növelte nálam az kötet élvezeti értékét. A főszereplő személye nagyon jó választás volt, habár az elején kissé szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban, de a végére kellemeset csalódtam.

Ami az előző részhez hasonlóan nem tetszett itt sem, hogy a cselekmény még mindig nem elég. Sokat javult, de az elsőhöz képest még mindig kevés. Illetve egy bizonyos szereplővel kapcsolatban azt éreztem, hogy direkt nem fedi fel róla az információkat a szerző, mert majd a negyedik részből kiderül. Értem én, hogy szükséges írói fogás, de itt nagyon direktnek és erőltetetnek éreztem az olvasó homályban tartását.

2019. augusztus 14., szerda

Interjú Robin O'Wrightlyval


Robin O’Wrightly egy olyan szerző, aki komoly és izgalmas témákat feszeget a könyveiben, emellett a határokat is, ami kinek tetszik, kinek nem. Két könyvét is olvasva (Kettős kereszt, Testcserés számadás) azoknak a táborát erősítem, aki elmondhatja, hogy tetszik neki, amit olvasott. Olvasás közben számtalan kérdés felmerült bennem, amiket egy interjú keretében tettem fel az írónőnek, aki örömmel igent mondott a felkérésemre.

A szerzőről:

Az írói nevem Robin O’Wrightly, de ez csak az egyik személyiségem. Azért választottam ezt az uniszex nevet, hogy egyrészt elkülönítsem a „civil” könyvkiadó éne(i)mtől (illusztrátor pl.), másrészt, hogy objektíven, entitásomtól függetlenül szemlélhessék a műveimet.
12 éves korom óta írok tudatosan, 2007-ben kezdtem írni újságoknak, blogoknak, kiadóknak is. 2009 óta a könyvkiadásban is tapasztalt vagyok. 2011-ben írtam meg első regényem, 2017 óta eltökélten hivatásos szerzőként írok.
Műfajban mindenevő lévén ethoszom, hogy minél több zsánerben és célcsoportnak írhassak, mert azt vallom, hogy írókként, alkotásainkkal mindannyian egy nagy étlap választéka vagyunk, és szeretném, ha minden szinten, jó étvággyal fogyasztanák a munkáimat.
A könyvalkotásban az írást és az illusztrálást kedvelem a legjobban, mert számomra túlélő-terápia mindkettő. Szeretnék úgy haladni az írással, ahogy a legjobb, és nyilván célom kiadni a könyveimet, ismertté válni, pénzt is szerezni belőle, ugyanakkor szórakoztatni és elgondolkodtatni is szeretnék, illetve szüleim életművét öregbíteni a saját magaméval együtt. Több ezer évre tervezek – lehet, nagyképűen hangzik, de valójában minden könyv túléli az íróját, azonban az nem mindegy, hogyan. ;)

A bejegyzésben szereplő képeket a szerző készítette.

2019. augusztus 11., vasárnap

Richard Morgan: Az acél emléke


Nem először olvastam ezt a könyvet, de eddig még valamiért nem írtam róla. Így utólag belegondolva ez nem is meglepő, mert nem egy hétköznapi darab. Kissé emésztenem kellett ezt a könyvet, mert nem nagyon olvastam még hasonlót. Az ilyesféle fantasy nem volt az én világom eddig. Hogy ezután az lesz-e, majd a jövő eldönti, habár az igen felé dől a mérleg nyelve, mert ezek a sötét, nem finomkodó történetek nagyon bejönnek nekem. A gusztusomnak pont elég vér és mocsok volt ebben a kötetben, hogy tetsszen. Többedik olvasásra már a részletekre is jobban tudtam figyelni, így észrevettem a finomságokat és az előre utalgatásokat, ami a folytatások ismeretében még szórakoztatóbbá tette az első kötetet, főleg, az egész történet vége miatt.

Ami még nagyon érdekes volt benne, hogy harcos fantasysága mellett eléggé előtérben volt a szexualitás megjelenítése, amit eddig gyér fantasy olvasottságom okán elég újszerű volt nekem, de annál jobban élveztem. Harc, szex, intrika, drog, lelki vívódások. Ezzel kb. összefoglalható a könyv. Bár a karakterek sokat tettek hozzá ehhez az egész egyveleghez megspékelve azt egyéni drámákkal, sötétebbnél sötétebb gondolatokkal. A három főszereplő, Ringil, Egar és Archeth, nem tökéletes, de pont ennek okán szerettem meg őket annyira. A legközelebb talán Ringil került a szívemhez meg a Hollótárs. Szívem csücskei a különleges fegyverek.

Ami nem tetszett annyira, hogy Morgan már ennél a kötetnél is terjengősebb, mint kéne. Sajnos nem mindenhol viszik el a hátukon a karakterek és a világ a történetet, így ezeken a pontokon leül a cselekmény. Egy szerencséje van, hogy itt még kevés az ilyen, így még élvezhető marad.

2019. augusztus 9., péntek

Robin O'Wrightly: Testcserés számadás


A Kettős kereszt után már tudtam, hogy mire számítsak az írónőtől, és azt meg is kaptam. Kellő mértékben kemény volt a könyv, misztikummal, humorral, némi cukiságfaktorral és rengeteg erotikával megfűszerezve. Utóbbit kissé soknak éreztem, kevesebb jobb lett volna, főleg a téma komolyságát figyelembe véve. Ezen kívül azonban mindent megkaptam, amit a regény előzetese alapján vártam.

Az nagyon látszik, hogy a szerző sokat fejlődött a #Wetoo első része óta. A stílusa gördülékenyebb lett, jobban olvastatja magát, a történetvezetés is sokkal átgondoltabb, határozottan halad az elejétől a végéig, ami egy jó ívű, lezárt regényt eredményez. Külön kiemelném, hogy mind a történeti, mind az érzelmi ív erős, nem csúszik el sehol, nem csapong. Ritkán olvasok ilyen jó dramaturgiájú regényt. Még, ha az ötletek, amiket az író behoz nem mindig szerencsések, de ív akkor is szilárd. Látszik, hogy az író tudta, hogy mit akart elmondani, és ez nagyon átjött. A másik, amit kiemelnék az a karakterábrázolás. Élő és eleven karaktereket jelenített meg az írónő, akiknek minden apró részletére, tulajdonságára odafigyelt. Érzelmeket váltanak ki, nem maradtam irántuk közömbös, ami szintén nagy erőssége a könyvnek. Ahogy a rajzok is ismét jó kísérő elemei voltak az egyes fontosabb eseményeknek.

2019. augusztus 7., szerda

Top 5 Wednesday #58 - Öt könyv, ami második olvasásra jobban tetszett


Ez a rovat hetente jelenik meg és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák. A csoportot meg tudjátok nézni IDE kattintva.

Ismét saját témával jelentkezem a Top 5 Szerda keretében. Olyan könyvekről írtam, amik második olvasásra jobban tetszettek, mint először.