AniTigernél (az ő bejegyzését ITT olvashatjátok) láttam ezt a Book Taget, ami nagyon megtetszett, ezért
gondoltam én is kitöltöm. Azonban egy ideig csak szemeztem vele, ami nem volt
véletlen, mert nehezen sikerült összeszednem a válaszokat, de végül mégis
belevágtam. Ebben a bejegyzésben most ennek eredményét olvashatjátok.
2019. augusztus 28., szerda
2019. augusztus 25., vasárnap
Lois Lowry: Hírvivő
A
második rész után féltem attól, hogy ebben a részben is csalódom, mert a
Valahol messze nagyon nem tetszett. Szerencsére hamar kiderült, hogy ez a rész
sokkal jobb, mint a második, noha Az emlékek őrét még ez sem közelíti meg. Nagy
erőssége volt, hogy felbukkantak benne szereplők az előző kötetekből, valamint
az, hogy a hangulata sokban hasonlított az első kötetéhez. Tetszett még, hogy
ebben a kötetben már horrorba hajló elemek is megjelentek, ami feltételezi,
hogy az olvasók is a sorozattal nőnek, ami növelte nálam az kötet élvezeti
értékét. A főszereplő személye nagyon jó választás volt, habár az elején kissé
szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban, de a végére kellemeset csalódtam.
Ami
az előző részhez hasonlóan nem tetszett itt sem, hogy a cselekmény még mindig
nem elég. Sokat javult, de az elsőhöz képest még mindig kevés. Illetve egy
bizonyos szereplővel kapcsolatban azt éreztem, hogy direkt nem fedi fel róla az
információkat a szerző, mert majd a negyedik részből kiderül. Értem én, hogy
szükséges írói fogás, de itt nagyon direktnek és erőltetetnek éreztem az olvasó
homályban tartását.
2019. augusztus 14., szerda
Interjú Robin O'Wrightlyval
Robin
O’Wrightly egy olyan szerző, aki komoly és izgalmas témákat feszeget a
könyveiben, emellett a határokat is, ami kinek tetszik, kinek nem. Két könyvét
is olvasva (Kettős kereszt, Testcserés számadás) azoknak a táborát erősítem,
aki elmondhatja, hogy tetszik neki, amit olvasott. Olvasás közben számtalan
kérdés felmerült bennem, amiket egy interjú keretében tettem fel az írónőnek,
aki örömmel igent mondott a felkérésemre.
A
szerzőről:
Az
írói nevem Robin O’Wrightly, de ez csak az egyik személyiségem. Azért
választottam ezt az uniszex nevet, hogy egyrészt elkülönítsem a „civil”
könyvkiadó éne(i)mtől (illusztrátor pl.), másrészt, hogy objektíven,
entitásomtól függetlenül szemlélhessék a műveimet.
12
éves korom óta írok tudatosan, 2007-ben kezdtem írni újságoknak, blogoknak,
kiadóknak is. 2009 óta a könyvkiadásban is tapasztalt vagyok. 2011-ben írtam
meg első regényem, 2017 óta eltökélten hivatásos szerzőként írok.
Műfajban
mindenevő lévén ethoszom, hogy minél több zsánerben és célcsoportnak írhassak,
mert azt vallom, hogy írókként, alkotásainkkal mindannyian egy nagy étlap
választéka vagyunk, és szeretném, ha minden szinten, jó étvággyal fogyasztanák
a munkáimat.
A
könyvalkotásban az írást és az illusztrálást kedvelem a legjobban, mert
számomra túlélő-terápia mindkettő. Szeretnék úgy haladni az írással, ahogy a
legjobb, és nyilván célom kiadni a könyveimet, ismertté válni, pénzt is
szerezni belőle, ugyanakkor szórakoztatni és elgondolkodtatni is szeretnék,
illetve szüleim életművét öregbíteni a saját magaméval együtt. Több ezer évre
tervezek – lehet, nagyképűen hangzik, de valójában minden könyv túléli az
íróját, azonban az nem mindegy, hogyan. ;)
A bejegyzésben szereplő képeket a szerző készítette.
2019. augusztus 11., vasárnap
Richard Morgan: Az acél emléke
Nem
először olvastam ezt a könyvet, de eddig még valamiért nem írtam róla. Így
utólag belegondolva ez nem is meglepő, mert nem egy hétköznapi darab. Kissé
emésztenem kellett ezt a könyvet, mert nem nagyon olvastam még hasonlót. Az
ilyesféle fantasy nem volt az én világom eddig. Hogy ezután az lesz-e, majd a
jövő eldönti, habár az igen felé dől a mérleg nyelve, mert ezek a sötét, nem
finomkodó történetek nagyon bejönnek nekem. A gusztusomnak pont elég vér és
mocsok volt ebben a kötetben, hogy tetsszen. Többedik olvasásra már a
részletekre is jobban tudtam figyelni, így észrevettem a finomságokat és az
előre utalgatásokat, ami a folytatások ismeretében még szórakoztatóbbá tette az első kötetet,
főleg, az egész történet vége miatt.
Ami
még nagyon érdekes volt benne, hogy harcos fantasysága mellett eléggé előtérben
volt a szexualitás megjelenítése, amit eddig gyér fantasy olvasottságom okán
elég újszerű volt nekem, de annál jobban élveztem. Harc, szex, intrika, drog,
lelki vívódások. Ezzel kb. összefoglalható a könyv. Bár a karakterek sokat
tettek hozzá ehhez az egész egyveleghez megspékelve azt egyéni drámákkal,
sötétebbnél sötétebb gondolatokkal. A három főszereplő, Ringil, Egar és
Archeth, nem tökéletes, de pont ennek okán szerettem meg őket annyira. A
legközelebb talán Ringil került a szívemhez meg a Hollótárs. Szívem csücskei a
különleges fegyverek.
Ami
nem tetszett annyira, hogy Morgan már ennél a kötetnél is terjengősebb, mint
kéne. Sajnos nem mindenhol viszik el a hátukon a karakterek és a világ a történetet, így
ezeken a pontokon leül a cselekmény. Egy szerencséje van, hogy itt még kevés az ilyen, így
még élvezhető marad.
2019. augusztus 9., péntek
Robin O'Wrightly: Testcserés számadás
A
Kettős kereszt után már tudtam, hogy mire számítsak az írónőtől, és azt meg is
kaptam. Kellő mértékben kemény volt a könyv, misztikummal, humorral, némi
cukiságfaktorral és rengeteg erotikával megfűszerezve. Utóbbit kissé soknak
éreztem, kevesebb jobb lett volna, főleg a téma komolyságát figyelembe véve. Ezen
kívül azonban mindent megkaptam, amit a regény előzetese alapján vártam.
Az
nagyon látszik, hogy a szerző sokat fejlődött a #Wetoo első része óta. A
stílusa gördülékenyebb lett, jobban olvastatja magát, a történetvezetés is
sokkal átgondoltabb, határozottan halad az elejétől a végéig, ami egy jó ívű,
lezárt regényt eredményez. Külön kiemelném, hogy mind a történeti, mind az érzelmi
ív erős, nem csúszik el sehol, nem csapong. Ritkán olvasok ilyen jó
dramaturgiájú regényt. Még, ha az ötletek, amiket az író behoz nem mindig
szerencsések, de ív akkor is szilárd. Látszik, hogy az író tudta, hogy mit
akart elmondani, és ez nagyon átjött. A másik, amit kiemelnék az a
karakterábrázolás. Élő és eleven karaktereket jelenített meg az írónő, akiknek
minden apró részletére, tulajdonságára odafigyelt. Érzelmeket váltanak ki, nem
maradtam irántuk közömbös, ami szintén nagy erőssége a könyvnek. Ahogy a rajzok
is ismét jó kísérő elemei voltak az egyes fontosabb eseményeknek.
2019. augusztus 7., szerda
Top 5 Wednesday #58 - Öt könyv, ami második olvasásra jobban tetszett
Ismét saját témával jelentkezem a Top 5 Szerda keretében. Olyan könyvekről írtam, amik második olvasásra jobban tetszettek, mint először.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)