2020. április 29., szerda

Top 5 Wednesday #64 – 5 könyv az anyaságról



Ez a rovat eredetileg hetente jelenik meg, és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák (jelenleg a havi tematika kitalálója szünetelteti az új témákat). A csoportot IDE kattintva megnézhetitek. A témaszünet miatt egy ideje saját témákkal jelentkezem, amiket terveim szerint ezentúl kéthetente hozok majd.

Vasárnap az édesanyákat ünnepeljük, így egy anyák napi bejegyzéssel tér vissza a blogra a Top 5 Szerda rovat. Az anyaság témakörében válogattam össze öt könyvet. Van köztül vicces, sportos és komoly is.


2020. április 26., vasárnap

Megyeri Judit: Rózsakő – Kezdetek


A múlt bűnei című regénye után kíváncsi voltam arra, hogy a szerző milyen novellista, így pont kapóra jött ez a novelláskötet, amit az írónő és a kiadója ingyen elérhetővé tett. Emellett azért is érdekelt, mert a legújabb regényének előzménye, ami a két főszereplő életéből mutat meg fontos mérföldköveket, illetve azt, hogy honnan is indultak. Így mindenképp a Holttest az Ambróziában előtt szerettem volna sort keríteni rá.

Az elsőre feltűnt, hogy A múlt bűnei némiképp eltolódott arányai és néhol döcögő információadagolásához képest a Kezdetek sokkal kiforrottabb, összeszedettebb. A szerző jobban átgondolta, hogy mit is szeretne ebben a két történetben elmondani, és csak arra koncentrált. Ez a feszesség jót tett a szövegnek, sőt az írói hangnak is, amiből két különbözőt – a fiú és lány hangját – is megmutatta. Különösen tetszett, hogy a fiú szemszögénél sem érződött, hogy nő az író, mert jól eltalálta a kamaszsráchoz illő nyelvezetet, motivációkat és a karakterhez illő szituációt, hangulatot. A szöveg gördülékenysége is sokat hozzátesz, jól átgondolt az információadagolás, a használt képek nagyon szépek, és nagyon természetesnek hatnak. Egyik történet sem mesterkélt vagy felszínes, esetleg túljátszott, mint ahová az ilyen YA/NA sztoriknál néha átbillenek a szerzők. Emiatt különösen kellemes volt olvasni, mert a két szöveg alapján a szerző gyakorlott novellistának tűnik.


2020. április 24., péntek

Történelmiregény-Írók Társasága: Harcosok, Vértanúk, Boszorkányok-körinterjú - 1. rész


A Történelmiregény-Írók Társasága 2019-ben egy újabb antológiakötettel jelentkezett, Harcosok, Vértanúk, Boszorkányok címmel, amelyben 16 novella kapott helyet. Az írások időrendi sorrendben következnek egymás után, az ókori Rómától egészen napjainkig, kisebb ugrásokkal az időben (az antológiáról EBBEN a cikkben írtam).

Lehetőségem nyílt interjút készíteni az antológia szerzőivel, akik nagy örömmel fogatták el a felkérést. Mindegyiküknek ugyanazt a hat kérdést tettem fel, így a válaszokból született meg a több részes interjúsorozat.

Az első részben Izolde Johannsen, Solymár András, Bakóczy Sára, és Cselenyák Imre válaszait olvashatjátok.

2. rész, 3. rész, 4. rész

2020. április 22., szerda

Maradj otthon! Book Tag




Anitiger – a Hagyjatok! Olvasok! Blog bloggerinája alkotta meg ezt a book taget, ebben a rendkívüli helyzetben, feszültségoldás gyanánt, és nekem már a bejegyzése olvasása közben (ITT megtaláljátok) megtetszett az ötlet. De csak most jutottam el addig, hogy kitöltsem, mikor a férjem (köszi Benkő Ferenc! :) ) kihívott rá.

Nem szaporítanám tovább a szót, jöjjenek a válaszaim.

2020. április 19., vasárnap

Csukás István és társai: Kalandra fel! (Olvasó Szuperhős 1.)


2019 májusának végén a Könyvmolyképző Kiadó mese- és gyermekvers író pályázatott hirdetett kezdő és már publikált írók részére. A cél egy Gőgös Gúnár Gedeonhoz hasonló, de a mostani gyerekekhez illő modern olvasókönyv megalkotása volt a legjobb pályaművekből. Vidám, pozitív hangulatú történeteket vártak, melyek alkalmasak kezdő (első, másodikos) olvasók szórakoztatására.

Remek ötletnek találtam ezt a kezdeményezést, így nagyon kíváncsi voltam, hány írót mozgat meg a pályázat, és végül mely művek kerülnek kiválasztásra. Meglepően sok, 692 mű érkezett be a felhívásra, amiből végül 27 vers és mese került be a kötetbe.  Emellett néhány a kiadónál már publikáló szerző története is színesíti a válogatást, így összesen 34 történetet olvashatunk ebben a nagy alakú, keménytáblás, szép kivitelezésű olvasókönyvben, amit Szimonidesz Hajnalka illusztrációi díszítenek. A grafikái közül a fedlapkép lett az egyik kedvencem, mert igazodik a jelenlegi trendekhez, és már ezzel rögtön bevonzza a gyerekeket. A szuperhősös borítótematika telitalálat, pláne a Batman maszkkal és a köpeny ötletes, több funkciót betöltő kialakításával. A belső rajzok is nagyon ötletesek és szépek, kiemelkednek közülük az Ötmacskás vers macskái és A titkos füzet ruhái.

A szövegekről általánosságban elmondható, hogy vidám, pozitív hangulat sugárzik belőlük. Emellett a történetekben gyakorta megjelenik a nyelvi játékosság (Ecsédi Orsolya: Miért van pötty az Ö betűn?, Baley Endre: Vakáció), a lexikális ismeretek gyerekeknek is emészthető formában való átadása (Fülöp Csaba: Golyóstoll, Gergely-Péch Éva: A sokpettyes katica, Deme László: Az univerzum egy csomó zokni), a barátság fontossága (P. Molnár Petra: A titkos füzet, Posta Mariann: Nyunyu és a boldogságszemüveg). Vagy éppen a szeretet, mint erős mozgatóerő (Csáktornyai Katalin: Bögremese, Tóth Eszter: Pöttöm Pötty és a titkos hozzávaló), illetve önmagunk elfogadása is (Sarkadi Emília Erzsébet: Cserfes Rézi, Tóth Eszter: Brokkoli és fokhagyma). De megjelennek különleges világok, vagy a mi világunktól eltérő nézőpontok is (Budai-Soós Judit: Lufi-világ, Kozári Dorka: Szörnymese, Ecsédi Orsolya: A tiszta tányérok titka, Kemendy Júlia Csenge: A sötétség, aki félt a gyerekektől).

Bár a változatos témák sokféle írói hanggal párosulnak, a kitűnő érzékkel megválasztott sorrend miatt mégis összetartanak. Habár volt néhány gyengébb hang (Tóth Ágnes: Tökös versike, Palásthy Ágnes: Hol ez a cica?), ami elveszett a sok erősebb között, de mégis kiegészítették egymást. A történetek stílusa zömében gördülékeny, a cselekményük egész ívet fut be, jó a csattanójuk/végkövetkeztetésük/tanulságuk. Viszont volt néhány kivétel, amelyek gyengítették az összhatást, vagy azért, mert a lezárást nem éreztem odaillőnek (Baley Endre: Szőr Nyeteg), vagy, mert volt bennük oda nem illő sor (Csukás István: Miért jobb nyáron? Miért jobb télen?, Baley Endre: Vakáció), esetleg úgy tűnt, sehová nem tart a történet (Budai-Soós Judit: Popi és Sojmó kirándul).

A legkreatívabb történet és az abszolút kedvencem Deme László: Az univerzum egy csomó zokni című története lett. A szerző ösztönös tehetséggel és olyan természetesen írta le a gondolatait, hogy minden sorát öröm olvasni. Ezt leginkább a közvetlen stílusával tudta elérni. Szerettem még Ecsédi Orsolya: Miért van pötty az Ö betűn?, Tóth Eszter: Pöttöm Pötty és a titkos hozzávaló, Vasas Judit: Ingyom-bingyom, Havasvölgyi Csilla: Ötmacskás vers, P. Molnár Petra: A titkos füzet, Tóth Eszter: Brokkoli és fokhagyma, Pilinyi Bálint: Cinege dala és Kántor Kata: A félelem szaga című meséjét. Mindegyikben volt valami egyedi, ami nagyon megfogott. A nyelvezete (Ecsédi Orsolya: Miért van pötty az Ö betűn?, Kántor Kata: A félelem szaga), a témája (Vasas Judit: Ingyom-bingyom, Pilinyi Bálint: Cinege dala), a játékossága (Havasvölgyi Csilla: Ötmacskás vers), vagy éppen a hangulata, mondanivalója miatt (P. Molnár Petra: A titkos füzet, Tóth Eszter: Pöttöm Pötty és a titkos hozzávaló, Tóth Eszter: Brokkoli és fokhagyma).

A bejegyzés további részében spoilerek lehetnek!

2020. április 15., szerda

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk-interjú


Hajdú-Antal Zsuzsanna nevét a Visszatérünk című regénye megjelenésekor jegyeztem meg magamnak, mert a regény nagy hatást gyakorolt rám. A Smoking Barrels Blogon írtam a könyvről (a cikk ITT olvasható). A regénye kapcsán kérdeztem a szerzőt. Többek közt arról, mi ihlette az alcímet, miért ezt a témát választotta, hogyan alkotta meg szereplőit.

A szerzőről:

Gimnáziumi tanulmányait a budapesti Teleki Blanka és a Szinyei Merse Pál Gimnáziumban folytatta. Diplomáit az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi és Pedagógia-Pszichológia Karán szerezte meg 2008-ban, magyar nyelv és irodalom szakos bölcsész és tanár, valamint pedagógia szakos bölcsész és tanár szakon.

Kiskora óta szenvedélye az írás. Első könyve 2016-ban, Léggömbök címen jelent meg a Ciceró Könyvstúdió gondozásában, amely műfaját tekintve ifjúsági regény. A könyvet 2017 tavaszán az Év Gyermekkönyve Díjra jelölték. A regény központi témája egy nehézségekkel teli első szerelem és a felnőtté válás. Hősei átlagos, idealizálástól mentes karakterek, akik olykor szembesülnek tetteik hosszú- és rövidtávú következményeivel. A Léggömbök folytatása 2017-ben jelent meg Utánad címmel, amely a kétrészes sorozat zárókötete. A könyv központi témája az újrakezdés, a személyiség kibontakozása megváltozott körülmények között. A regényben egy erdélyi származású főhős szülőhazájához való szoros kötődése is szerepet kap. Az Utánad című könyvet a Merítés-díj zsűrije 2017 6. legjobb ifjúsági kötetének választotta.

2019-ben új regénye jelent meg Visszatérünk címmel, amely két, Magyarországot érintő tragédiának állít emléket.

Az írónő példaképei, kedvenc írói: Gárdonyi Géza, Daniel Keyes, E. Lockhart, Szabó Magda.

2020. április 5., vasárnap

Tamási Izabella (szerk.): Harcosok, Vértanúk, Boszorkányok


A Történelmiregény-Írók Társasága 2019-ben egy újabb antológiakötettel jelentkezett, amelyben 16 novella kapott helyet. Az írások időrendi sorrendben következnek egymás után, az ókori Rómától egészen napjainkig, kisebb ugrásokkal az időben.

A főbb gócpontok idején több novella is játszódik, ilyenek voltak I. István és a halála után következő zűrzavaros időszak (Soós Tibor: Konstantinápoly a ködbe vész, Solymár András: Kelepce, Cselenyák Imre: Gellért vértanúsága) vagy a II. Világháború és annak napjainkra is hatással lévő következményei (Trux Béla: Nyulacska, Izolde Johannsen: Lebensborn). Az erről a korszakról szóló novellák különösen jól tükrözik a szerzők személyiségét és látásmódját, a történelmi alakokról alkotott elképzeléseiket. Jó példák erre a Konstantinápoly a ködbe vész és a Kelepce című novella. Míg Soós Tibor inkább egy nyugodt, visszahúzódóbb embernek festi le Imre herceget, addig Solymár András inkább a harcos, irányító énjét ragadja meg. Ezeken kívül az írások megemlékeztek a fontosabb törvénykezésekről, például a boszorkányok létezését tagadó törvényről is (Bónizs Róbert: De strigis vero quae non sunt). Emellett királyokról (Bányai D. Ilona: Az ajándék), egyszerű polgárokról, mindennapi hősökről (Dr. Várkonyi Tibor: A Héttorony őre), költőkről, oktatásügyi reformerekről, művészekről, tudósokról is – hogy csak a legfontosabb témákat említsem.

A kötet legnagyobb előnye pont ebből adódik: széles spektrumból merít, és lefedi jóformán a történelem összes fontosabb eseményét. Mindig is szerettem a történelmet, ezért ez a korok közötti utazás nagyon élvezetes volt számomra. Sok kellemes emlék elevenedett fel a történelmi és az irodalmi tanulmányaimból (Bakóczy Sára: Malvina aranyideje), vagy éppen az érintőleges neveléstörténeti óráimból (Tapodi Brigitta: Kéz, fej és szív), de a kötet kielégítette az alapvetően inkább természettudományos vénámat (Gál Vilmos: Asztaltársaság) is.

Amikor Izolde Johannsen a figyelmembe ajánlotta a kötetet, azonnal feltűnt a cím: Harcosok, Vértanúk, Boszorkányok. Ez a három szó – a történelmi korok múltidézése mellett – meghatározza az alap kulcsszavakat, melyek köré a történetek épülnek. Való igaz, a történetek szereplői e három embercsoport valamelyikéből kerülnek ki, bár nem mindenhol szó szerint. Ezeket a történelmi alakokat olyan oldalukról ismerhettük meg, amikre a szemelvényekből nem nagyon lehet következtetni, hétköznapi emberekként. Még ha a köréjük kitalált események néhol csupán fikciók is a fellelhető forrásokból összerakva, megtoldva a szerzők elképzeléseivel. Ha részletesebben nézzük ezt a három kulcsszót, akkor látható, hogy a szerzők különbözőképpen értelmezték őket. A harcosok egyes történetekben szó szerint lovagokként, katonákként elevenedtek meg, de mások kiléptek ebből az értelmezésből és hétköznapi hősökről írtak, akik a nemes uraikat védték a törökök legrettegettebb börtönében, esetleg a nyelvújításért vagy az oktatás fejlesztéséért küzdöttek (Tapodi Brigitta: Kéz, fej és szív), vagy egyszerűen csak a családtagjaikat (Izolde Johannsen: Lebensborn) vagy éppen az igazságot keresték. A vértanúk közül volt, aki tényleg feláldozta magát egy szerinte jó ügyért, de volt olyan is, aki egyszerűen csak feladta a költészetet, hogy ne támadják többé (Bakóczy Sára: Malvina aranyideje). Aztán végezetül ott voltak a boszorkányok, akik inkább az ármánykodás nagymesterei voltak, mint például a senkinek nem kellő leány, aki házasságra kényszerített egy szerencsétlen legényt (Csikász Lajos: Legényfogó).

Ez a sokféle írói hang és látásmód állt össze egy olvasmányos és érdekes kötetté, amelynek minden története egy-egy különleges utazás. Hol keserédes, szomorú, melankolikus, elgondolkodó, költői (Soós Tibor: Konstantinápoly a ködbe vész, Bakóczy Sára: Malvina aranyideje, Hacsek Zsófia: Swanswell), hol pedig vidám, humoros, tele helyzetkomikummal (Andy Baron: Megkopasztani egy istent, Urbánszki László: Fogadó a Visongó Disznóhoz, Csikász Lajos: Legényfogó). Ez a sok hangulat egyszerre jó és rossz. Jó, mert a történetek színesek, sokféle érzelem van bennük, de rossz is, mert az egymás után következő sztorik hangulata többször is taszítja egymást, ami miatt a teljes szöveg kohéziója néhány helyen megbomlik. Szerencsére ez kevés helyen fordul elő ahhoz, hogy zavaróvá váljon.

A legtöbb novella nyelvezete nagyon szép, nem egy helyen szépirodalmiba hajló, ami miatt nagyon jó volt olvasni őket, mert elmerültem a mondatok, a képek szépségében. Emellett (főleg a humorosabb daraboknál) megjelent a bohókásabb hangvétel, ami oldotta a halálról és vérről mesélő történetek közötti feszültséget. Mindkét kategóriából kerültek ki kedvenceim. Előbbiből Soós Tibor: Konstantinápoly a ködbe vész és Izolda Johannsen: Lebensborn című novelláját, utóbbiból pedig Andy Baron: Megkopasztani egy istent és Urbánszki László: Fogadó a Visongó Disznóhoz című írását emelném ki, mert ezen a négy íráson különösen jól szórakoztam, illetve nagyon megmozgattak, megérintettek. A kedvencek mellett mindkét kategóriában voltak számomra gyengébbnek érzett írások is. Ilyen volt Cselenyák Imre: Gellért vértanúsága és Csikász Lajos: Legényfogó című írása. Előbbinél némileg rontott az összképen, hogy néhol kicsit vontatott volt, és leült, ahol viszont beindultak az események, ott faltam a sorokat. Jobb lett volna egy kissé egyenletesebbé tenni a szöveget. Utóbbinál úgy éreztem, mintha két külön történetet olvastam volna, ahol az első lány története teljesen félbemaradt. A történet eleje ilyenformán elhagyható lett volna, mivel azután kezdődött a valódi, sokkal tetszetősebb történet.

A bejegyzés további része spoilereket tartalmazhat!

Kövess E-mailen is!