Szándékosan nem olvastam el előre a fülszöveget, hogy ne befolyásoljon,
így csak annyit tudtam olvasás előtt a könyvről, hogy fantasyról van
szó. Ami jó is volt meg nem is. Hamar kiderült, hogy az emberek és a
természetfeletti lények (alakváltók, vámpírok,
elementálisok, stb.) viszonya van a középpontban, ami nem igazán a
zsánerem, bár vannak kivételek, és ez a könyv is ezek közé tartozik. Így
nehezen is kezdtem neki az olvasásnak, mert ahhoz, hogy ilyen témájú
fantasyt olvassak, kell egy bizonyos hangulat, ami éppen mikor elkezdtem
a könyvet, nem nagyon volt meg. Aztán az is hamar kiderült, hogy ez a
könyv más szemszögből áll a témához, mint az ilyen típusú könyvek
általában. Itt nem az ember állt a középpontban, hanem a Másoknak
nevezett természetfeletti lények és az emberek másodlagos szereplők. Ez a
csavar már rögtön más megvilágításba helyezte a könyvet, és egyszer
csak azt vettem észre, hogy beszippantanak az események, és nagy
izgalommal várom, hogy mi fog történni.
Anne Bishop világa egyedi
fantasy világ, jól felépített háttérrel és karakterekkel. Az
információadagolás az elején lassabb, így van idő megismerni a
szereplőket, a háttérvilágot, van idő elmerülni a cselekményben. Ez a
lassú tempó aztán kissé begyorsul, ahogy történnek az események, de
addigra már otthonosan mozgunk a világban, és így könnyen követhető a
váltás. A feszültséget és veszélyérzetet is jól adagolja a szerző, és
jól is adja át, így a szereplőkel együtt izgulhatunk. Egy határozott
ívet fut be a történet a főszereplő Meggie Udvarba kerülése és a
támadóitól való megmenekülése között. Annak ellenére, hogy ez egy
sorozat első kötete, nem lezáratlan, ami egyik nagy előnye a könyvnek.
