Sokat
ültem és gondolkoztam ezen az értékelésen, mert nem tudtam eldönteni, hogy
nagyon szeretem, vagy nagyon utálom ezt a könyvet. Mert egyrészt nagyon jól van megírva,
másrészt meg nagyon nem, és nehézen tudtam mit kezdeni ezzel a dilemmával. Végül arra jutottam, hogy jó, DE! A kevesebb kicsit több
lett volna, a karakterek lehettek volna mélyebbek, a történet több és a
cselekmény pörgősebb, mert körülbelül a feléig el kellett olvasnom, hogy
történjen valami addig csak be lettek lengetve dolgok, de nem haladt sehová,
ami miatt kissé döcögősen haladtam vele, annak ellenére, hogy volt egy nagyon
fontos dolog, ami megmentette. Ez pedig az író mesélői vénája. Abercrombie úgy
tud fantasy történetet mesélni, hogy jó olvasni, jók a leírásai, élvezhetőek a
párbeszédei, vannak jó karakterei, jól gombolyítja a szálakat csak épp lassan,
sok felesleges oldallal teletűzdelve. Nem tudom, hol volt a szerkesztő
húzóollója, de valahol félúton elveszthette. Azonban a hibái ellenére is
valahogyan megszerettem ezt a könyvet, és érdekel a folytatás is. Valamikor
biztosan sort kerítek rá, de az biztos, hogy kell egy kis szünet, míg az Első
törvény világát újra előveszem.
