Az
Álomgyár karácsonyi turnéján kapott novellák közül ez jelentette a mélypontot.
Előzőleg sok negatív és pozitív véleményt is hallottam/olvastam az írónőről,
ezért kíváncsian kezdtem bele ebbe a tizenhat oldalas novellába. Azt itt az
elején leszögezem, hogy a negatív tábort fogom erősíteni, és a szerző rajongói
nem fognak szeretni, de nem tudom szépíteni: gyatra volt a szöveg. Maga a
novella ugyan tetszett volna, de a megvalósítása az sok kívánni valót hagy maga
után. Irtózatosan alacsony a novella nyelvi szintje, nem publikált szerzőtől is
olvastam már jobbat. Ez azért szomorú, mert egy több könyves szerző az
elkövető, ami feltételezne némi gyakorlottságot az írásban, de ez az írás
sajnos nem ezt tükrözi. Ismerek olyan kezdőt, aki sokkal jobban ír, ami felvett
egy fontos kérdést. Habár el tudom képzelni, hogy ez az írás a szerző egy
rosszabbul sikerült darabja, de ugyanakkor azt is, hogy csupán ilyen minőséget
tud kiadni a kezéből. Bármelyik eset is áll fönn értetlenül állok a fölött,
hogy ez a novella ilyen formában nyomtatásba került. Kérdem én, miért nem
jelezte a szerzőnek a szerkesztő és a korrektor? Mert, ahogy látom, mindkettő
kezén átment a szöveg. Még szerencse, hogy a szerzőtől ezzel a novellával találkoztam
először, mert nem szeretek könyvet félbehagyni, és egy regénynél valószínűleg
ez lett volna a helyzet.
