Szeretem
a kevert zsánerű történeteket, így nagy érdeklődéssel kezdtem bele ebbe a
romantikus krimibe. A regénnyel először az Aranymosás válogatón találkoztam,
ahová felkerült egy részlete. Rögtön feltűnt, hogy azóta nagy változásokon
esett át az eleje is, az információk sokkal jobban eloszlottak, nem volt olyan
egy tömbben az expozíció, mint az előző változatban, ami nagyon jót tett a
történetnek. A dramaturgia javulása sokkal gördülékenyebbé tette a szöveget.
Emellett a krimi és romantikus szál is sokkal jobban egyensúlyba került, bár
egy kicsit a krimi felé dőlt a mérleg nyelve, amit egyáltalán nem bántam. A
magam részéről jobban szeretem, ha a romantika csak mellékszál, amit itt meg is
kaptam, mert a főleg a nyomozásra fókuszált az írónő. A karakterábrázolás is
javult. Sokkal jobban éltek a karakterek, mint az első változatban. Külön
kiemelném, hogy minden szereplőnek határozott karakterrajza volt, saját
hanggal, ami egy első könyves szerzőtől nagyon ritka. Nem csak a karaktereken, de
az egész regényen látszik, hogy sok mögötte a belefektetett munka, ami
szükséges volt ahhoz, hogy egy ilyen élvezetes olvasmány születhessen.
A
fentebbiek alapján tökéletesnek tűnhet a könyv, de koránt sincs így. Két
számomra zavaró elem volt a regényben, és mindkettő agyon használt klisé,
amiktől jobb szó híján általában a falat kaparom. Spoiler kezdődik! - Az egyik az amnézia, a másik, amikor a női főszereplő
egyedül elrohan a volt pasija hívására, aki elvileg halott. – Spoiler vége! Ezek kicsit rontottak
az olvasás élményemen, de ellensúlyozta, hogy ezektől eltekintve nagyon jól
lett megírva a könyv.
A bejegyzés többi részében spoilerek
előfordulhatnak!
