Sienna Cole: Az álmok útján

A szerzőtől eddig egyetlen novellát, Az álmok küszöbén (értékelésem róla ITT olvasható) címűt olvastam, és már abban megmutatkozott, hogy nagyon jó novellista. Ez erre a történetre is igaz. Itt sem rugaszkodik el a valóságtól, hanem tovább építi, amit Az álmok küszöbén című másik kiegészítőben elkezdett.

A történet a fentebb említett novellához hasonlóan kellemes stílusban íródott, kerek egész ívet fut be, mind a cselekményt, mind az érzelmi ívet tekintve. Sőt, még azt is sikerül elérnie, hogy ne hiányoljam a Négyszáz nap nyár című regény olvasását, amihez íródott. A szerző néhány bekezdéssel képes volt felvázolni az alaphelyzetet úgy, hogy nem tűnt összecsapottnak, és átívelnie a történetet a két novella között, hogy a megértéséhez nem szükséges a regény ismerete. Ezt a jó információadagolással és a megfelelő helyeken elhintett utalásokkal éri el.

Sienna Cole: Az álmok küszöbén

Az első mondat, ami eszembe jutott a novella végére érve: Így kell novellát írni! Végre egy történet, ami nem teljes mértékben a valóságtól elrugaszkodott, hanem életszerű, valóságos karakterekkel. Végig azt éreztem, hogy életszagú, és akár meg is történhetne úgy, ahogy van. Ami ritka, mint a fehér holló ebben a romantikus zsánerben, de itt az írónak mégis sikerült ezt az érzetet keltenie. Ezzel nálam sokat növelt az olvasmány élményen.

Minden a helyén volt, kerek ívet fut be a történet annak ellenére, hogy ez egy nagyobb regény előzménye. Rendesen lezárt, jó a történet, a karakterek, kellemes az írói stílus, jól olvastatja magát. Be kell, valljam meglepett ez az összhatás, mert a cím alapján nem vártam a történettől sokat. Ehhez képest egy kedves, jól kivitelezett novellát kaptam, aminek nagyon örültem, mert ritkán olvasok ilyen jót.

Különösen örültem annak, hogy regény bevezető novellának is tökéletes volt, de önmagában is értelmezhető külön epizódként. Első találkozásom volt Sienna Cole-lal, de nem az utolsó, mert ezek után nagyon kíváncsi vagyok a többi írására is.