Mid-Year Freak Out Book tag – Félévzárási Pánik Book Tag

(A kép saját)

Régen jelentkeztem már Book Taggal. Egyrészt idő szűke miatt, másrészt nem találtam nekem tetsző témát. Így noha senki sem hívott ki, de mégis kedvet kaptam a Félévzárási Pánik Book Taghez. A lista néhány pontjánál kifejezetten nehéz volt a döntés, hogy melyik könyvet/karaktert/írót válasszam, de végül sikerült összeállítanom a bejegyzést. Most nem hívnék ki külön senkit, de aki kedvet kap hozzá azok válaszait szívesen olvasnám.

Ilyen volt a 90. Ünnepi Könyvhét

Négy dologra készültem az idei Könyvhét előtt: melegre(esőre), beszélgetésekre, vidámságra és tömegre. A múlt évi első alkalomtól eltérően most mindegyik bejött, sőt, még az előzetes könyvlistámhoz, négy könyv kivételével, is sikerült tartanom magam. A másik újdonságot, a helyszín mellett az jelentette, hogy ez alkalommal két nap (szombat-vasárnap) is kint voltam. Bár most szombaton az eső elmaradt, de vasárnap bepótolta, és kisebb megszakításokkal többször is eleredt az eső, ami már legendásan hozzátartozik a könyvheti hangulathoz. Ahogy a vidámság, a dedikálások, véletlen találkozások és jóízű beszélgetések is. A hangulatot továbbfokozta nálam az új helyszín, ami a Duna és a látnivalók miatt sokkal jobban bejött, emellett sokkal átláthatóbb volt, és a tömeg sem érződött akkorának, pedig a meleg/eső ellenére is voltak kint jócskám mindkét nap. Több íróval és Mollyal is sikerült találkoznom, akikkel már régóta szerettem volna, aminek különösen örültem. Köszönöm a beszélgetéseket, dedikálásokat és közös képeket!

Julia Lewis Thomson: Többek szerint

Maxim lett a Többek általból a kedvenc mellékszereplőm, így nagyon vártam, hogy olvashassam a könyvét. Kissé tartottam tőle, hogy főszereplőnek túl sok lesz, de szerencsére nem így lett, sőt, kellemes meglepetést okozott. Sikerült a szerzőnek egyensúlyban tartania a karaktert, így nem esett át a ló túloldalára vele, nem forgatta ki a jellemét, hanem még sikerült néhány réteget rápakolnia, megmutatni a karakter mélységeit. Mert az első kötetből megismert fiú sokkal többet tartogat, mint a Többek által alapján gondolná az ember. Ebben a kötetben csak még jobban megszerettem.

Elsőre ezt a könyvet teljesen másnak találtam, mint az előzőt, de ahogy haladtam előre, úgy jöttem rá, hogy annyira mégsem más. Ugyanúgy borongós részek váltakoznak a romantikus, lazább jelenetekkel, és ebben a kötetben is meghatározó érzelem volt a fájdalom és a gyász is, ami kiegészült a lángoló szerelemmel. Két könyv után arra a következtetésre jutottam, hogy a szerző nagyon jól tud hangulatot teremteni, és ezt a képességét jól ki is használja. A gördülékeny stílusa ugyanúgy megmaradt, sőt az első részhez képest még fejlődött is. Ennél a kötetnél már sehol sem éreztem kapkodást vagy megakasztó jelenetet, mint az első kötetnél. A kötetben elhelyezett horgok is sokkal jobban működnek, észrevétlenül sodorják tovább az olvasót, emiatt szinte letehetetlen a könyv.

Interjú Julia Lewis Thomsonnal

Kedden hoztam az értékelést Julia Lewis Thomson: Többek által című regényéről, aminek olvasása után több kérdés felmerült bennem. Megkerestem a szerzőt, aki igent mondott az interjúra és készségesen válaszolt a kérdéseimre, amit ezúton is nagyon köszönök neki. Érintettük többek között a Többek sorozat keletkezés történetét, a karaktereket, valamint az írónő későbbi terveit is.

- Magyar szerzőknél mindig érdekes számomra, hogy miért választanak külföldi nevet. Honnan ered az írói álneved?

A férjemmel közösen találtuk ki egy hosszúra nyúlt autóút során. A Julia egyértelműen a keresztnevemből származik, a Juliannából. A Lewis a férjem nevéből jön, mert az írás lehetetlen lenne az ő támogatása nélkül, emiatt is szerettem volna, ha szerepel az írói nevemben. A Thomson pedig csak úgy jött.

Julia Lewis Thomson: Többek által

Eddig még nem olvastam az Álomgyártól, de a Többek általlal megtört a jég. Örülök, hogy először ebbe a könyvbe kezdtem bele a kiadótól, mert kellemesen csalódtam, bár ez lehet nem annyira a kiadónak, mint inkább az írónak köszönhető. Julia Lewis Thomson ugyanis kifejezetten olvasmányos stílusban ír, jól bánik a szavakkal, főleg a könyv elején tetszett a tinikre jellemző nyelvhasználat, de a második felében is jól hozta a történethez szükséges nyelvi szintet, így ezzel a részével nem volt baj. Amivel inkább azok a new adult könyvek gyerekbetegségei, amibe itt is majdnem beleesett a szerző, de szerencsére csak majdnem, mert a végére nagyrészt kikeveredett a lehetséges buktatókból, és egész jóra sikerült a lezárás, így összességében egy jó könyvet foghattam a kezemben. A karakterek közül már az első perctől megkedveltem Annát, ami a végéig kitartott. De a legnagyobb erőssége a könyvnek, Maxim karaktere lett, akinek nagyon kíváncsi vagyok a történetére, így a folytatást is biztos el fogom olvasni.