Az elmúlt hetekben megmutattam, melyek voltak azok a magyar, illetve külföldi szerzős könyvek, amelyek 2021-ben a kedvenceim lettek (előbbiről ITT, utóbbiról ITT írtam). Valamint megírtam az eddig elmaradt 2020-as Top 10-et is, amit ITT olvashattok.
A 2021-es év könyves felhozatala az olvasmányaimat tekintve gyengébbnek bizonyult az előzőnél. Főleg azért, mert kevesebbet olvastam, így kevesebb kiemelkedő akadt a kezembe. De azért végül összeállt a lista. Található rajta régi klasszikus, képregény, fantasy, verses elbeszélés, ifjúsági regény és romantikus regény is.
A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!
10. Louisa May Alcott: Kisasszonyok; Jó feleségek
A filmváltozatokat nagyon szeretem, így régóta el szerettem volna olvasni a könyveket. 2021-ben el is jutottam odáig. Olvasás után még jobban megszerettem és megértettem a szereplőket és motivációikat. A filmek alapján Jo, a könyvekben pedig Amy lett a kedvencem. A kötet mondanivalója pedig ma is megállja a helyét.
Részlet az értékelésemből:
„Klasszikus műről lévén szó egy nehézkes, túlírt, mai szemmel elavult műre számítottam, viszont már az első oldalakon kiderült, hogy a félelmem majdnem teljesen alaptalan. Noha vannak benne unalmas, tölteléknek tűnő részek, viszont ezek a látszólagos üresjáratok leginkább a karakterépítést szolgálják, ami szükséges a történések befogadásához és a karakterfejlődéshez, illetve a szereplők motivációinak kibontásához. Megdöbbentett gördülékeny stílus, és hogy milyen frissnek hat annak ellenére is, hogy sokszor a régiesebb szavak kibillentettek az olvasásból, és néhol a fordítás is döcög. Azonban ezen zavaró tényezők ellenére is átjön Alcott keserédesen vidám írásmódja, amiből árad a szeretet és a finom romantika, sőt, az intelligens humora is felsejlik a sorok között. Mindezt teszi gyönyörű ábrázolásmóddal, szép leírásokkal, választékos nyelvezettel.”
A teljes értékelés ITT olvasható.
9. R. F. Kuang: Sárkányköztársaság
Részlet az értékelésemből:
„A Sárkányköztársasággal kapcsolatban összességében felemás érzéseim vannak. Egyrészt túlszárnyalta az első részt, de ugyanakkor alul is múlta azt. A szerző jól építette fel a történetet és a karaktereket, az ábrázolásmódja továbbra is kegyetlenül nyers, ami jól áll neki. Viszont egyes jeleneteket nagyon túlírt, más, a cselekmény szempontjából fontos szálakat viszont a háttérbe száműzött. Ám ez utóbbi könnyen javítható, és remélem, a záró kötetre sikerül is neki.”
A teljes értékelés ITT olvasható.
Keiran Rowley első regénye olyan nagy hatást tett rám, hogy rögtön fel is röppent a listám nyolcadik helyére. Ritkán sikerül debütáló regénynek ennyire bevonzania, de a Hanyatlásnak sikerült. Olyannyira, hogy tűkön ülve várom a folytatást. Mert habár ismert elemekhez nyúl, de azokat olyan jól használja fel, hogy öröm olvasni.
Részlet az értékelésemből:
„A Hanyatlás alapvetően egy jól megírt noir hangulatú mese-krimi regény, egyben jó bemutatkozás. Érdekes a felépített háttérvilág, az ismert történetek, karakterek értelmezése, jól körülhatároltak a szereplők. A végén tapasztalható fókuszelcsúszást és némi kapkodást leszámítva érvezhető, olvasmányos regény, amit jó volt kézbe venni.”
A teljes értékelés ITT olvasható.
7. Sarah Crossan: Darázsfészek
A szerző Egy (ITT a véleményem róla) című könyvét nagyon szerettem. Igaz, hogy a Darázsfészek témája teljesen más, de ebben a kötetben is megtalálhatóak a Crossnant szerethetővé tevő stílusjegyek. Ezzel a verses elbeszéléssel nehéz témához nyúl. Nem könnyű a megcsalásról és a következményeiről írni, már csak azért sem, mert nehezen be- és elfogatható, viszont a Darázsfészek szokatlan aspektusból mutatja be, méghozzá olyan mélyen, ami döbbenetes egy verseskötettől.
Részlet az értékelésemből:
„Másodjára sokkal jobban átjöttek a miértek, és jobban összeálltak a fejemben a darabos eseménysorozat szilánkjai, amiket egy szétesőfélben lévő elme tárt elém. Minden mögöttes tartalom, félmondat, gondolat kikristályosodott és értelmet nyert, így lett számomra az év eddigi legelgondolkodtatóbb könyve a Darázsfészek.”
A teljes értékelés ITT olvasható.
6. Carlos Ruiz Zafón: Éjféli palota
Zafón első olvasásra (A Köd Hercege, amiről ITT írtam) nem lopta be magát különösebben a szívembe. De adtam neki még egy esélyt, hátha megváltozik a véleményem. Ez olyannyira sikeres volt, hogy az Éjféli palotát alig tudtam letenni. Egyértelműen fejlődést mutatott, ami egy izgalmas, érdekes ifjúsági regényt eredményezett.
Részlet az értékelésemből:
„Egyszerűen sokkal élvezhetőbb ez a regény, amit azzal ér el, hogy még élesebb a fókusz, a szövegkohézió is sokkal sikerültebb, és nagyságrendekkel erősebbek a horgok, ráadásul jobban is működnek, így az olvasó nehezen tudja letenni a könyvet. Ez utóbbiban rejlik a kötet legnagyobb ereje.”
A teljes értékelés ITT olvasható.
5. Tiszlavicz Mária: Madarat tolláról
Keiran Rowley mellett Tiszlavicz Mária az év másik új felfedezettje. Több könyve várakozik a polcomon, de ez a kisregény lett az első. A fülszöveg és a téma rögtön bevonzott, és a megvalósítás is kifejezetten jóra sikerült. Szerethető karakterek, gördülékeny cselekményvezetés és lehengerlő stílus. Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy maximális kikapcsolódás nyújtó olvasmányos, könnyed kisregényt kapjunk.
Részlet az értékelésemből:
„Tiszlavicz Mária elvarázsolt a lehengerlő stílusával. Úgy szippantott be a szöveg, hogy a végéig alig tudtam kivonni magam a hatása alól, vagy csak nagy kínlódás árán tudtam abbahagyni az olvasást. Az egész szöveg könnyed, gördülékeny, játékos, olyannak érződik, mintha a szerzője a kisujjából rázta volna ki, holott ez valószínűleg nem fedi a valóságot teljesen. Nagy tudás van mögötte, továbbá számtalan írókurzus, gyakorlás.”
A teljes értékelés ITT olvasható.
Nagyon megszerettem On Sai stílusát, mert nagyon jól bánik a szavakkal, és okosan, egyben játékosan képes átadni olvasóinak az üzenetét, mindezt olyan köntösbe csomagolva, ami befogathatóvá tesz bármilyen fontos, nehéz vagy akár fájdalmas mondanivalót is. Ez A két hercegre hatványozottan áll. Ritka az ilyen elgondolkoztató és kihívást nyújtó ifjúsági regény. Mély mondanivalók és társadalomkritika bújik meg a tinirománc, a mágia és a katonai kiképzés rétegei alatt.
Részlet az értékelésemből:
„…azok az írói eszközök, amelyek az előző kötetben működtek, ennél a résznél is ugyanolyan jól alkalmazza a szerző. On Sai továbbra is kísérletezik a szavakkal, az érzésekkel, a reakciókkal (karakterei és olvasói visszacsatolásával egyaránt), a gondolatokkal, és közben még mindig látványosan élvezi. Az írásmód ugyanolyan gördülékeny és sodró, a szöveg megfogalmazása gyönyörű, átitatva elgondolkodtató mondatokkal.”
A teljes értékelés ITT olvasható.
A disztópiák a gyengéim. Legyen az ifjúsági vagy felnőtt, ha jól megírt, akkor mindegy. Tobzódom. Ez fura lehet, de én imádom őket. Nem volt ez másként Rojik Tamás Szárazságával sem. Az pedig csak rátett egy lapáttal, hogy nem kitalált világban vagy külföldön, hanem a közeli jövőben, Magyarországon játszódik. Néhol félelmetes, egyes aspektusaiba szörnyű belegondolni, de talán pont ezért működik.
Részlet az értékelésemből:
„A Szárazság összességében egy remekül megírt ifjúsági disztópia. Sötét, nehéz jövőképet vetít elénk, ami a lehető legrosszabbat hozza ki a társadalomból, amit a szerző kitűnően illusztrál a különféle rétegek bemutatásával. Szereplői jól kidolgozott hús-vér karakterek, akikkel könnyű azonosulni. A kötet szókimondóan gyönyörű nyelvezettel megírt, elgondolkodtató olvasmány, amit nem csak az ifjúsági korosztálynak ajánlok, hanem bárkinek, aki egy elgondolkodtató cli-fit szeretne kézbe venni.”
A teljes értékelés ITT olvasható.
2. Hajdú-Antal Zsuzsanna: Belvárosi srác
Ha egy szóval akarnám kifejezni, csak annyit írnék: Vozi. Aki olvasta a könyvet, annak nem kell magyarázni, aki még nem, annak annyit írnék, hogy számomra ő az év legjobban megformált, valós alapokon nyugvó könyves karaktere. Hajdú-Antal Zsuzsanna őrá építette az egész könyvet, méghozzá kiválóan. Minden sorát imádtam az elejétől a végéig. Életszagú, tanulságos regény, aminek a karakterei nem tökéletesek, de pont ezért szerethetőek.
Részlet az értékelésemből:
„Hajdú-Antal Zsuzsanna ugyanis mesterien ért az olvasó bevonásához. Ezt közvetlen, érzékeny stílusával éri el, miközben finoman, alig észrevehetően érzékenyít és ismerteti meg az olvasóval az élet olyan aspektusait (fogyatékosság, születési rendellenességek témaköre), amiről tudjuk, hogy jelen van a mindennapokban, de nem szeretünk róla beszélni. És miközben az írónő sikerrel adja át az értéket közvetítő, megszívlelendő gondolatait, a szemszögkaraktere révén csavar is rajta egyet.”
A teljes értékelés ITT olvasható.
Amikor 2021 elején elolvastam a Harleent, nem gondoltam volna, hogy ez lesz számomra az év olvasmánya, azt meg pláne nem, hogy ennyire velem marad a képi világa és a története, és időnként bevillan egy-egy kockája. Az okát abban keresném, hogy leginkább Harley lelkivilágával foglalkozik, és elénk tárja egy lassacskán megbomló elme gondolatait. Ráadásul a műfajhoz képest olyan mélyen, hogy még így februárban is beleborzongok. Šejić nagyon tud valamit, amit remélem, gyakran megtapasztalhatok a jövőben.
Részlet az értékelésemből:
„Első ránézésre a történet egyszerű eredetsztorinak tűnik, ahogy az fülszövegből is kiolvasható, viszont pár oldal után világossá válik, hogy sokkal több ennél. Betekintést nyerhetünk ugyanis egy nő lelkébe és a pszichiáterből gyilkossá válásának történetébe. Az író-rajzoló mindezt részletekbe menően, intelligensen megalkotott szimbólumvilággal, impozáns festménykölteményekkel megtámogatva teszi, amik egyszerűen vonzzák a szemet, és a történettel együtt beszippantják az olvasót. Tökéletesen mutatja be Harleen Quinzel metamorfózisát.”
A teljes értékelés ITT olvasható.
A 2021-es év egyik legkellemesebb meglepetése. Kissé ódzkodtam az elkezdésétől, mert egy tucat YA-ra számítottam, de a haladással párhuzamosan fokozatosan dőlt meg ez az előzetes benyomásom, mert ez a kötet egy intelligensen megírt, minden részletre odafigyelő alkotás, ami az apróbb hibáival együtt is nagyon szerethető.
Részlet az értékelésemből:
„Nem tagadom, szerzői ajánlás nélkül, csupán a fülszöveg átfutása alapján sohasem olvastam volna el, mert kaptafa sejtet. Pedig kár lett volna kihagyni, mert sokkal több rejtőzik az ifjúsági romantikus máz alatt: egy intelligensen megírt, az érzelmek kavalkádját felvonultató, szerethető szereplőket felsorakoztató szórakoztató regény.”
A teljes értékelés ITT olvasható.
----
Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése