Interjú Mosonyi Marával

Mosonyi Mara első regénye, az Olmec 2018-ban jelent meg a Publio Kiadó gondozásában (a regényről ITT írtam). A könyv kapcsán lehetőségem nyílt interjút készíteni a szerzővel, amit ebben a bejegyzésben olvashattok. Többek közt kérdeztem a szerzőt a regény keletkezéséről, a háttérvilág alakulásáról, a karakterekről és a jövőbeli terveiről is.

A szerzőről

Mosonyi Mara vagyok, eddigi első és egyetlen regényem címe: Olmec.

Ez egy a krimi, a kalandregény és a thriller határmezsgyéjén elhelyezkedő történet, amely a szerelmi szálakat sem nélkülözi.

Ha feltétlenül be kellene kategorizálni, akkor romantikus krimiként írnám le, bár több olvasóm szerint a kémregény elemeit is hordozza. Szeretem, ha egy történetben több műfaj keveredik. Nagyszerű visszajelzés számomra, hogy a könyv jelenleg 97%-on áll a Moly.hu oldalon.

Ilyen regényeket várhatnak tőlem az olvasók a továbbiakban is.

Mosonyi Mara: Olmec

A szerző felkérésére olvastam el ezt a regényt, amit először nem akartam elfogadni, mert a kötetről küldött rövid leírás alapján azt gondoltam, hogy nem az én zsánerem. Romantikus krimit eddig egyet, Jud Meyrin A múlt bűnei című könyvét olvastam (ITT írtam róla), és noha az tetszett, ez a felállás mégsem lett a kedvenc műfajom. De miután az írónő megnyugtatott, hogy nem a romantikus szál a leghangsúlyosabb, úgy döntöttem, teszek egy próbát az Olmec-kel.

Így utólag a kezdeti ódzkodásomat sem értem, mert ha visszautasítottam volna, egy jó könyvtől esek el. Méghozzá nem is akármilyentől. Magával ragadó, pörgős cselekmény, jól megteremtett atmoszféra, kidolgozott karakterek és háttérvilág jellemzi a kötetet. Látszik, hogy a szerző alapos kutatómunkát végzett írás közben, mert olyan természetességgel mozgott a választott közegben, és repítette el oda olvasóját, mintha tényleg ott lennénk a szereplőkkel, és tényleg hihető, amit leír. A krimiszál valóban erősebb, mint a romantikus, az írónő akciódúsan és csavarosan ábrázolja. A fordulatok azonban szerencsére nincsenek túltolva, az elhelyezésük tökéletes, és kellő mennyiségben vannak jelen. A krimivonal közepette a romantikus szál amolyan nyugalmi pontként hat, van értelme és funkciója, remekül mozgatja előre a történetet, motivációkat ad a szereplőknek. Ez által a kettő nincs meg a másik nélkül, jól illeszkednek, és többféle ízt adnak a történetnek. Ami néhány apróbb hibától eltekintve tökéletes.